„A fegyelem eszköz, de a cél az önfegyelem, az engedelmesség eszköz, de a cél a szabadság.”
(Sík Sándor)
Az őrsi keretekben használt nevelési eszközök arra a Bi-Pi által megfogalmazott gondolatra épülnek, hogy a cserkészet titka: felelősséget adni a gyerek kezébe. A mafekingi csatában is az volt a nagyszerű tapasztalat, hogy a gyerekek, fiatalok megbízhatókká lettek egyetlen szempillantás alatt, amint megérezték, hogy komolyan számítanak rájuk. Ezt használta ki Bi-Pi, és ha belenézünk az alapkönyveibe, sokszor beszél arról, hogy a fiú (értsd gyerek, ifjú) hogyan tanulja meg az élet iskoláját a látszólagos felelősség terhe alatt. Azért látszólagos, mert semmilyen komoly következménye nem lesz annak, ha valamit rosszul csinál. Egy kék korosztályú őrsben lehet, hogy a vacsoravásárláskor alufólia helyett celofánt vettek, de ebből tanulnak. Nem halnak éhen, csak nem a nagyszerűen eltervezett vacsorájuk lesz, hanem más.
Mindezekre, az egyének felelősséggel való felruházására, a kipróbálásra a legjobb terep az őrs. Itt mindig találunk mindenkinek feladatot, munkát, felelősséget, és komolyabban veszik, ha saját kortársaik és az őrsvezetőjük előtt kell számot adniuk a rájuk bízottakról. Közösen tanulunk belőle, és nem egyesek kipellengérezése a cél, mert bármelyikük bármilyen feladatot kaphat.
Az őrs
Meghatározás: Az őrs legalább 4, legfeljebb 15 cserkésznek (tevékenyen jelen lévő egyének – létszám a korosztály függvénye), közös célért létrehozott, közép-távú (legalább 6 éves) együttműködésre kialakított közössége, amelyet vezetője irányít. Az őrs alapvetően azonos korosztályúakból és azonos neműekből áll, vezetőjük neme általában egyezik a vezetettek nemével.
narancs | sárga | zöld | kék | szürke | barna | |
létszám | 8-15 fő | 6-12 fő | 6-10 fő | 5-10 fő | 5-15 fő | 4-15 fő |
nemi összetétel |
|
|||||
vezető neme |
|
A pontos megfogalmazás korosztályonként eltérő lehet, akkor és ott kitérünk rá.
Az őrsi munka során a képzés jelentős szerepet játszik. Ehhez elengedhetetlen a cserkészmódszer ismerete, és hihetetlen tág teret ad a cselekedve tanulás jelenlétére, amely alapvető. Ez nem mást jelent, mint hogy a cserkészünk abból tanul, amit megcsinál. Ezért fontos, hogy amit megcsináltatunk vele, az a lehető legjobban mutassa a valóságot (tehát amikor dugólekötő csomót tanítunk, ne a másik öklére kösse, hanem üvegre, dugóra; sátrat ne elméletben állítsunk, hanem valóságban). A cselekedve tanulás nem csak azért fontos, mert nélküle nem cserkészet a cserkészet, hanem azért, mert a leghatékonyabb tanító módszer. Alapvetően az a célunk, hogy a tevékenység készség-szintre jusson el közös munkánk során.
Az egyes korosztályok legfontosabb feladatait, nevelői célját és tanítanivalóját kiemeltük, és megkerestük, mi is az a módszer, keret, amiben létezve megtanulja a cserkész a megtanulni valót (a vájtfülűeknek jelezzük, hogy a tanulás nem csak kognitív ismeretek elsajátítását, hanem elsajátítandó ismereteket és viselkedésformát és szemlélete és stb. jelent).
Minden korosztálynál a következő formát használjuk:
elsajátítandó tudás/készség/viselkedés – cselekvés, amely által tanul.
korosztály | elsődlegesen fejlesztendő | fejlesztés eszköze |
narancs | szocializáció | együttműködés |
engedelmesség | játék | |
sárga | kézügyesség fejlesztése | közös alkotás |
szabály/norma/illem | közös játék, szereplések | |
zöld | önmagukra és egymásrautaltság | portya, tábor |
edződés, talpraesettség, helytállás | kaland, túra, portya, tábor | |
egymás elfogadása | közös feladatok, önállóság | |
Tudatos cselekvés általi tanulás innentől egyre nagyobb arányban van jelen. | ||
kék | közösségi tevékeny jelenlét | közösségi alkalmak |
önpróba és teljesítmény (talpraesettség, önismeret, elszánás, akaraterő-fejlesztés, stb.) | mozgótábor, egyéni vállalkozások | |
külső és belső értékrend ütközése | világmegváltási alkalmak, konfliktusok kezelése | |
nemiség kérdése és kezelése | külön lét és együtt lét | |
szürke | önállóság, de most már van tétje | önkormányzatiság |
felelősség, a valós felelősség | demokrácia | |
szabadság | demokrácia | |
környezettudatosság | cselekvés | |
barna | tükör, ember(ek) és keret által | felelős és tevékeny jelenlét |
teljes élet élése és energia átadása | korosztályi feltöltődés | |
folyamatos jó mutatása életükkel | nyitottság mások felé |
Megbízások
A megbízatások alatt értjük azokat az állandó feladatokat, amelyekkel a rendszerességre és a tartós felelősségre neveljük a cserkészeinket. Ilyen pl. a zászlós, őrsi pénztáros, nótafa, stb. Ki tudunk találni mindegyiküknek feladatot, és valljuk meg, nem csak azért, hogy legyen valami. Ezek nem kötelező elemek az őrsökben, hanem lehetőségek. Ha a rajparancsnok és az őrsvezető még nem tartja elég érettnek az őrsét, ha az őrstagok már messze túljárnak ezeken a nevelési célokon, természetesen hagyja el. De ha ezeket a sorokat olvasva olyan ötlettel találkozik, amelyek segítik a rábízottak fejlődését, akkor hajrá, használja fel!
A megbízatások nem az őv munkájának szétosztására szolgálnak, vagy a felelősség átadására. A megbízatások nevelési eszközök! Tehát amikor a játékfelelős játékkal szórakoztatja a népet, akkor is nevelő munka folyik, és ezért nem mindegy, milyen játékot is játszunk! A megbízottak munkájáért is az őv a felelős, és jelen kell lennie!
A legnagyszerűbb, ha mindenki minden megbízást visel egy ideig, így tanulhatott és kipróbálhatta magát. Ez nagyszerű lehetőség az önismeret fejlesztésére, az önképzés és az önnevelés területén való előrehaladásra.
Segédőrsvezetői
Kell lennie egy olyan tagnak, aki kicsit a „helyettese” az őv-nek. Hívhatjuk sőv-nek, bárminek. Lehet negyedévente változtatni, hogy mindenki kipróbálhassa, és mi vezetők is sokat tanulunk belőle, hiszen látjuk, ki az, aki szolgál, és ki az, aki parancsolgat.
Nevelési szerepe az alázatos felelősségvállalás és a felelősség-megosztás terén jelentkezik.
Zászlós
A jelképek szerepéről beszélünk máshol. A zászló – mint az őrs közös szimbóluma – igen fontos. Kifejezi az őrs létét, mutatja az őrsi névadót (amely emlékezteti a tagokat arra, miért ezt választották), a cserkészetben elfoglalt helyüket (melyik csapat tagjai), és magyarságukat (a nemzeti szalag jelenléte a nemzeti zászló színeit mutatja, jelezve, hogy a magyarságunkban is jelen vagyunk). Esetenként felkerülnek még az őrstagok nevei, a raj vagy az őrs neve. A rúdja sok lehetőséget biztosít arra, hogy az őrs múltját is megjelenítsük: a rúdjába belefaragni az őrsi névadó rajzát, esetleg a végére totemként feltenni; rávésni a táborok évét, helyét; rákötni emlékszalagokat, jelvényeket, stb. Mindezt állandóan magunkkal hordva kifejezzük azt az eszmeiséget, amely közösségünket jelenti.
A zászlós a legmegbízhatóbb, akire rá lehet bízni a soha nem pótolható, csak helyettesíthető őrsi szimbólumot. Ő gondozza, tartja tisztán, és gondoskodik arról, hogy jelen legyen ott, ahol az őrs.
Nevelési szerepe a megbízhatóság és az eszmei értékekre való odafigyelés terén érhető tetten. Emellett sok esetben az önuralmat is erősíti azáltal, hogy a zászló jóval több, mint „bot és vászon”.
(A zászló részeiről részletesebben olvashatsz az MCsSz arculati kézikönyvében)
Spirituális
Az őrsvezető feladata a vallásos közösség formálása. Azonban nagy segítséget jelenthet, ha van olyan őrstag, aki ebben támogatja, és az őrs közösségi imaéletét felpezsdíti, hogy ne csak az őv-nek kedves imák kerüljenek elő.
Az spirituális tevékeny részese az őrsgyűlések előtti és utáni imádságos alkalmaknak, a különböző együttléteken odafigyel a vallásosság által megköveteltekre, indítványozza a közös imákat, és segít rácsodálkozni Isten teremtett világára, megismerni azt, és azon keresztül magát Istent.
Nevelési szerepe a személyes vallásosság és hitéleti elmélyülésen túl a liturgiában való elmélyedés, és az imádság általi önkifejezés elsajátítása. Segít megtanulni megszólalni, érzelmeket megmutatni, és kifejezni. A cserkészünk úgy társa az őrsvezetőnek, hogy segíti a lelki nevelést, a maga meglátásaival, imádságos formáival, és kérdéseivel!
Nótafa
A „Nótafaaaa – nótát!” címzettje sokat segíthet az őv-nek, ha az kevésbé jártas az éneklésben, vagy annak tanításában. Másfelől az őv korlátozott énektárát bővítjük azzal, hogy mást is bevonunk ebbe a feladatba, és ha olyan dalra bukkanunk, amely nem közismert, elsajátíthatjuk. Sok éven keresztül hallgattuk országszerte a megszokott, és már unalmassá váló, de csodaszép dalokat: Gábor Áron…, Megjött már a fecskemadár…, Daltól hangos…, A csitári hegyek alatt…
Erősen befolyásolja jelenlétével az őrs hangulatát, és a dalolás közben tud rajta változtatni is (gondoljunk csak a tábortüzek hangulatára). Ebben társa a játékmester. Mindezek mellett kifejezetten segítséget jelent, hogy keresni, szerezni még dalokat, amelyeket az őr s meg tud tanulni.
Nevelési szerepe a hangulatkezelésen túl ott mutatkozik meg, hogy a népi kultúrával a népdalokon keresztül vállal kötődést, fejleszti az előadói készségeket és elkötelezetté tesz a közösségi tevékenységek terén.
Játékmester
Sokszor kerülünk abba a helyzetbe, hogy megállunk, mert összevárjuk egymást, pihenünk, vagy egyszerűen csak buszra várunk, vonatot lesünk. Ezekben a percekben is tudunk fejlődni, előrébb jutni, és az időt közös együttléttel elütni. Ezek a játékok szintén nem az őv szűk tárából kerülhetnek csak elő, hanem folyamatosan növekedhet az őrs közös játéktára. Minden játékmester a maga játékait hozza be, és teszi közös kinccsé.
A játékok egy része nemzetközi programokról kerül el hozzánk, természetesen csere lehetőségével. Ezeket a játékokat csak azok tudják megosztani az őrssel, akik részt vettek a programokon.
A játékmester a nótafával karöltve a hangulatfelelős az őrsben. De nem bohóc. Tudnia kell, mikor mit játszhatunk, mire van igény, szükség és lehetőség.
Nevelési szerepe a megbízatásnak abban rejlik, hogy a kulturált szórakozás, a közös játékélmény megteremtésének szerepe hárul rá. Ennek következtében maga is átéli a szórakoztatás eme formáját, és később az őv-vel egyeztetve a játékkal nevelés terén is tapasztalt és megfontolt lesz.
Szanitéc
Az őrs mindennapjai során (őrsgyűlésen, túrán, táborban) igen sok veszélyhelyzettel néz szembe, és reményeink szerint ezekből igen kevés következik be. Azonban, ha bekövetkezik, akkor készen kell lenni arra, hogy ellássuk, tudjuk, mit kell tenni. Ez a „Légy résen!” jelszó egyik legkézzelfoghatóbb megjelenése. A felszerelést gondozni kell, a tudást is karban kell tartani, és készen kell állni az ellátásra.
Nevelési szerepe szempontjából nem csak a tudás elsajátítása jelentős, hanem az is fontos, hogy a talpraesettséget, a higgadtságot és az átgondoltságot erősítsük, erre felkészítsük a cserkészeinket. Másfelől a cserkész megérzi a maga fontosságát, a segítőkészséget, és amikor maga kerül bajba, megtanul elfogadni segítséget.
Cukrász
Az édesség, amely endorfint, azaz boldogsághormont szabadít fel, mindannyiunknak jó érzést okoz. Akár teába tesszük, akár önmagában esszük. Mindezek mellett különleges élménnyel gazdagodunk, ha ezt úgy tesszük, hogy megosztjuk egymással, mert így a boldogságszint emelkedésünk közös, és a kölcsönösség hatására megsokszorozódik a közösségi boldogságérzetünk. Mindezek mellett vészhelyzetekben a szervezet által igényelt többletenergiát is fedezi.
Minden csokiosztás feljebb húzza a hangulatot, és a kedvetlenebb őrstagokat is jókedvre deríti. Emlékszünk a csúcs-csokikra, amelyeket a hegycsúcs elérésekor kaptunk, vagy a közös portya estéjén elfogyasztott süteményre. Ezek mind azt jelenti, hogy jól esik ezeket együtt megenni, és emelni a hangulatot! Tehát a hangulatkezelés egyik fontos eleme az édesség.
Nevelési szerepe szempontjából önuralomra tanít, miközben vezetőként tudjuk, hogy az itt való elbukás nem nagy kár, de nevelési szempontból lehetőséget ad a fejlődésre. Lehetőséget ad arra is, hogy a cserkész örömöt szerezzen cserkésztestvéreinek, és gondoskodjon róluk. A hangulatkezelésben fontos társa az őrsvezetőnek! Közös titkuk, hogy mikor és hogyan okoznak meglepetést a többieknek, és fontos, sőt (!) kulcsfontosságú szereplője lesz ennek. Ahhoz is kell önuralom, hogy ne beszéljen a meglepetésről idejekorán. Nevelési szerepe van annak is, hogy miként tud a legnépszerűbb személyként úgy jelen lenni, hogy mindez nem száll a fejébe. Nem kis kihívást jelent az sem, hogy a rábízottak tekintetében hatalommal rendelkezik. Tudnia kell jól kezelni az ebben rejlő lehetőségeket, és visszaéléssel szemben is erősnek kell lennie.
Kincstárnok
A cserkészélet pénzbe (is) kerül. Vannak olyan kiadásaink, amelyek egyszerűen megkerülhetetlenek, és vannak olyanok, amelyeket nevezhetünk luxusnak, de a közösségépítés szempontjából nagyon is megtérő befektetések. Előbbire példa a nyári tábor díja, utóbbira az őrsi színházba menetel. A kincstárnoknak ügyesen és jól kell tudni bánnia pénzzel, a 9. törvény szellemében.
A megbízatás nevelési szerepe elsősorban abban van, hogy akire az őrsi pénzt bízzák, az nagyon nagy felelősséget kap a kezébe. Neki adták, pontosan kell tudnia, ki mennyit fizetett és mikor. Megtanulja mindezt nyomon követni és hitelt érdemlően bizonyítani (feljegyzéseket vezet, stb.). Nagy kísértéssel kell szembenéznie, mert a pénz jó eszköz, de nagy veszély is! Segíteni kell cserkészünket ebben a szerepben! Tanítható neki pénzügyi alapismeret is, hogy miként tudja a pénzt biztonságban, esetleg megfialtatva tartani, az őrs javára.
Az őrs egészét ráneveli a takarékosságra és előtakarékosságra (Ha havonta, hetente tesznek bele egy kis összeget, akkor látják a „sok kicsi sokra megy” érvényesülését). Megtanítja az őrstagokat a tervezésre, az előrelátásra és a helyes beosztásra, úgy a maguk, mind a közös pénztárca érdekében.
Az őrsvezetőnek tudnia kell tájékozódni, azonban egy jó társ sokat segít. Több szem többet lát, és lehet, hogy egyes esetekben jobb útvonalterv születik egyik rátermett cserkészünktől. Mindezek mellett számtalan esetben látjuk, hogy egész kicsiségeken múlnak dolgok, és bár a fiúőrsök nagyszerű történetei gyakran kezdődnek az „emlékszel, amikor eltévedtünk…” bevezetővel, mégis jobb nem eltévedni J. Ezekben a kicsiségekben sokat jelent a segítő társ.
E megbízatás nevelési szerepét felfedezhetjük a személyes fejlesztésen túl (hiszen aki ezt a tisztséget viseli, a korának megfelelő legmagasabb szinten űzi mesterségét) a bizalom és a bizalomból fakadó szerep viselésében. Ez a cserkészünk úgy társa az őrsvezetőnek, hogy az egész napot, annak menetét, hangulatát befolyásolja, és közben magán viseli azt a felelősséget, hogy az őrse bízik benne: ha ő mondja, a legjobb úton érünk oda (amely nem biztos, hogy a leggyorsabb, a legszebb és a legkönnyebb – akár egyszerre…)
A túrák, portyák, őrsi táborok elején vezetőjével együtt megismeri a terveket, szembenéz az ismeretlennel, de a térképen már ismerősként tekint a rajzra, amikor a valósággal szembesül. Megtanul tervezni, számolni, és figyelemmel lenni őrse közös és egyéni teljesítményeire. Társas területen nagy nevelő szerepe van a megbízatásnak, hogy megtanuljuk: nem mindenki olyan, mint én, és nem a legerősebb a mérce. Közösség vagyunk, együtt hajtjuk végre a feladatot a közös cél érdekében!
Egyszeri feladatok
Vannak olyan, nem állandó megbízatások, amelyek egy-egy eseményhez, programhoz kötődnek. Ezek a megbízatások ugyan olyan fontosak, mint az állandók, és nevelési szerepük éppen olyan hasznos és előremutató, de ugyanolyan körültekintéssel kell ezeket a feladatokat is kiadni. Lehetőleg mindenki kapjon mindenfajta feladatból, akár milyen kicsi is az. Egy őrsi túra szervezésénél a vonatok vagy buszok kinézése kis energiát igénylő feladat, főként a világháló ismeretében, de rettentően fontos. Eleinte természetesen minden kiadott feladatot a vezetőnek is el kell végezni a biztonság kedvéért, de idővel a megszolgált és kipróbált bizalom alapján erre nem lesz szükség.
Igyekezzünk az első években a „mindenki mindent kipróbál” elve szerinti megbízatások után olyan feladatokat adni, amelyek a cserkészek egyéniségéhez a leginkább illeszkednek. Azonban mindezek mellett ne azok vigyék el az összes pl. világhálóhoz kötődő feladatokat, akik egyébként is éjjel-nappal a számítógép előtt ülnek. Érdemes nekik is kiadni ilyen feladatot, mert gyorsan, és biztosan végzik el, de olyan is kapjon, akinek ez a személyes fejlesztéséhez szükséges.
Őrsgyűlés keretei
Az őrsgyűlés (amely nem őrsi óra! – hogy az iskolai kereteket[1] még csak véletlenül se hozzuk vissza) egy találkozási pont, egy biztos időkeret, egy közösségi tér, egy odaszánt idő és egy tevékeny jelenlét. Ez az időkeret és térbeli elkülönülés szolgálja az őrs tagjainak (beleértve a vezetőjüket is) azt a közös együttlétét, amelyből az egyén és a közösség is épül. Bár hangsúlyoztuk, hogy az őrsvezető nem az elsődleges felnőtt nevelő a cserkésznevelés folyamatában, de a példája és a munkája beleég a cserkészekbe. Az őrsgyűlés olyan közösségi alkalom, amely lehetőséget ad, hogy a kortárs csoport és a bandavezér/egylet-elnök a rábízottaknak átadhassa a tudását, hozzáállását, elgondolását, motivációját és mindent, amit magában hordoz, hogy általa juttassa közelebb az eszményi cserkész képéhez az őrs tagjait.
Az őrsgyűlés a közösségépítés legfőbb eszköze a mindennapokban. Olyan, erővel bíró odaszánt idő, mint a vasárnapi templomban eltöltött, az esti, családi körben töltött, vagy a szerelmünkkel egymásra fordított idő. Ebben a közösségépítésben az őrsvezető leginkább „elnöki” feladatokat tölt be, és kereteket alkot a közösség együttléte érdekében. A cserkészéletút elején járó korosztályok őrsgyűlésein jelentősen többet határoz meg az őrsgyűlés menetéből és a feldolgozandó témákból, de hosszú időre meghatározza azt a formát, ahogyan az őrsgyűlések lezajlanak, megvalósulnak. Természetesen az idő előrehaladtával ezek a keretek változnak, sőt, esetenként teljesen átalakulnak.
Az őrsgyűlések – mint a közösség biztos találkozási pontjainak – túl kell élniük mindenféle külső változást. Az őrsgyűlések az iskolaévtől függetlenül léteznek, és bár tudjuk, hogy a nyári nyaralások keretei miatt a júliusi alkalmakon nagy valószínűséggel nem lesz ott mindenki, de a közösség miatt, a folyamatos összejárás szempontjából nem kihagyható. Ha más nem is történik, „csak” az őrs együtt elmegy moziba, vagy egy rövidet sétálni, vagy világmegváltó gondolataikat kicserélik egymás között az esti, esetleg közös bulizás előtt, akkor is erősödött általa a közösség összetartó ereje.
A cserkészmódszerek között szerepel a „folyamatos és ösztönző, vonzó és hasznos programok főként a természetben”. Az őrsgyűlés létének már önmagában folyamatosságot és ösztönzést kell adnia. A folyamatossága, a minden héten ugyanakkori volta, a rendszeressége az, ami végigkíséri a cserkészt az életpályáján. Az őrsgyűlés léte, a közösségi találkozási alkalom, a többiek jelenléte, az őrsvezető készülése és irányítása azok, amik ösztönzően hatnak a cserkészre. A program, a tevékenység, a téma és mindaz, ami történik az őrsgyűlésen az, ami vonzza a tevékeny jelenlétre, készülésre, az ott lenni akarásra. Az őrsgyűlés programja, a témái vonzóak! Ezen részt akarok venni! Sajnálnám kihagyni! Mindezek mellett olyan dolgok történnek, amelyekből épül, tudást szerez, készséget fejleszt, képességet csiszol és önmaga fejlődik, a cserkészeszményhez közelebb kerül. Ezt jelenti a hasznos program. Végezetül lehetőségeink szerint a csapatotthon falai közül kiszabadulva, a világgal ismerkedve kerítsünk ezekre sort. Természetesen érthető, ha egy nagyváros központjában otthonnal bíró csapat őrsei nem kívánnak kétszer 20-40 percet utazni, hogy a természetbe jussanak, és az is, hogy a világmegváltó gondolatok cseréjéhez pontosan alkalmas a csapatotthon és a teafőző. De fordítsunk nagy figyelmet arra, hogy az őrsgyűlés ne elméleti és „szobacserkészet” legyen, és arra, hogy miközben kitűnően tudnak harántkötést csinálni két darab seprűnyéllel, ne ijedjenek meg az erdei táborban a göcsörtös fától.
Az őrsgyűlés nem feltétlenül csak a csapatotthonban lehet! Sőt! Igenis ismerjük meg egymás családját, életét és életkörülményeit. Emellett tessék eljárni külső helyszínekre az életkor függvényében! Bábszínház, múzeum, filmszínház, műemlékek meglátogatása, folyóparti séta, rövid kerékpározás, stb. Nem a négy fal adja meg a cserkésziességet! Használjuk ki bátran azokat a lehetőségeket, amelyeket külsősök (akár őrsön, rajon, csapaton kívüliek, akár cserkészeten kívüliek) biztosítanak nekünk. Őrsgyűlés lehet egy múzeumlátogatás is, képzési alkalom (pl. tájékozódás) lehet egy teljesítménytúra őrsi keretben való teljesítése, de próbázási lehetőséget ad akár a Cserkészbál is (tánctudás).
A keretek átalakulnak az életkor előrehaladtával. Találjuk meg azt a formát, ami nekik a leginkább „bejön”, amit magukénak éreznek. A sárga korosztályban sok a játék, a zöld korosztályban a keretek, a szertartások, és az őrsvezető központi szerepe a legfontosabb, a kék korosztályban az őrsgyűlés a biztos találkozási pontot adja amiben egyre több feladatot kapnak. A szürke korosztályban a nagyon tág keretek között tartott találkozások mellett az egy-egy téma feldolgozása a jellemző, míg a barna korosztályban a családi keretek melletti együttlétek lesznek az uralkodóak.
Az őrsgyűlésen jó, ha a rajparancsnok is részt tud venni. A nevelés szempontjából előnyös, de nem várható el, hogy minden őrsgyűlésen részt vegyen! Az őrsvezető munkatervei segítséget adnak, hogy belelásson a rajparancsnok az ott folyó munkába, az értékeléseken keresztül láthassa az eredményeket, és támogatásával a legjobbat hozza ki az őrsgyűlésekből.
Az őrsgyűlés legyen minden esetben, a korosztály igényei szerint ÉLVEZETES. A betűszó jelentése:
Érdekes: Az őrsgyűlés keretei között olyan dolgokat vegyünk elő, amelyek lekötik cserkészeinket. Vegyük figyelembe a korosztályukat, az egyéni és közös érdeklődésüket, az évszakot, a terheltségüket, stb.. Ne a megszokott verklit kezdjük el újra és újra lejátszani, hanem komolyan készüljünk fel, és gyakran álljunk elő szokatlan dologgal, meglepetésszerűen. Adjunk teret önmaguk kipróbálására is, adjunk lehetőséget cserkészeink „szereplésére”, bemutatására. Legyünk alkalomteremtő és háttérmunkások, hogy a közösen eltöltött idő olyan legyen, amely vonzza őket!
Lendületes: Készüljünk fel, így pergő lesz, és nem lesz üresjárat (1 perc holt idő elég ahhoz, hogy élénkebb cserkészeink más elfoglaltság után nézzenek). A hosszú témákat szakítsuk meg időnként (ének, rövid játék, tréfa stb. – de ne a vezető egyszemélyes dumaszínháza legyen). Ne tanítsunk, hanem engedjünk cselekedni, mert attól lesz magával ragadó, hogy tevékenyen részt vehet benne! Ne a keretmesét, a jelmezeket helyezzük előtérbe, hanem azt, hogy az őrsgyűlés menete, a rendelkezésre álló idő folyamatos elfoglaltságot adjon, és egyik percről a másikra magával ragadja a cserkészeinket. Természetesen ehhez nagyszerű eszköz lehet a keretmese, annak minden hozadékával.
Változatos: Nem attól változatos, hogy mikor mit felejtünk otthon J. Attól változatos, hogy a témák megválasztásában, a kísérő programokban mindig újabb és újabb elemek bukkannak fel, és a menete maga is újdonságokat ad. Az őrsgyűlésre érkezők nem egy sablonon préselődnek keresztül, hanem egy nagyszerű közösségi eseményen vesznek részt, ahol minden percben újdonságra lelhetnek, és meglepetések bukkanhatnak fel. Rajtunk áll, mekkora csodát varázsolunk nekik! Mindenki kapjon valamit az őrsgyűléstől. Kiképzés, játék, ének, szórakozás váltakozzon (ez utóbbival vigyázz, mert ha beindulnak, nehéz leállítani őket). Keressünk olyan témákat, amik érdekli az őrsöt, közösségileg és egyénileg egyaránt! Mindebben ne feledjük azt, amit el kell sajátítaniuk! Mindezt olyan keretekkel és módszerekkel fűszerezzük, amitől azt érzik: repült az idő, és tartalmas volt!
Előkészített: Alaposan fel kell készülni az őrsgyűlésre, ne az utolsó pillanatban, az őrsgyűlés helyszínére igyekezve tegyük ezt! Otthon, erre külön időt szánva, ne resteljünk munkatervet írni. Ismételjük át az anyagot! (Ha mi sem tudjuk jól az adott témát, hogyan tudjuk meggyőzni vezetettjeinket arról, hogy ezt fontos és hasznos ismerni – a cipődön a masnit egyszerűkettőssel vagy kofa csomóval kötöd? (Gondold végig: az egyszerű kettős és a masni édestestvérek: a masni olyan egyszerű kettős, amelynek a második szárait megdupláztuk – a könnyebb bonthatóságért. Hogy ellenőrizni tudd: óvatosan húzd ki a cipőfűződ szabad végét a csomón keresztül, és szembesülj a csomóval J)). Legyen munkaterv – nem feltétlenül egy A3-as lepedő, hanem olyan, amit tudunk használni. Ha valahol hibázunk, a tévedés beismerése nem csökkenti a tekintélyt, sőt inkább tiszteletet ébreszt. Persze ez nem azt jelenti, hogy beszámolót kell tartanunk: mit, mikor, miért csináltunk rosszul!
Zavartalan: Minden, ami nem része az őrsgyűlésnek, zavar! Hang, fény, másik személy, izgalmas esemény, amiről tudomást szerezhet bárki, olyan tett, ami nem oda való, vagy csak más téma… Elvonja a figyelmet, nehézséget okoz a visszatérés a megfelelő helyzetbe, hangulatba, és egyáltalán, összeszedni a figyelmet. Mindezek mellett az őrs, amely egy kisközösség, minden együttlétének sajátos hangulatát rontja (esetenként rombolja) az együttlét megzavarása. Ne háborgassa senki az őrsgyűlést! (Persze lehet az őrsgyűlés egy parkban is, de akkor tudjuk, hogy ez az adottság is benne van!) A zavartalanság eszköz a „fegyelem” kialakításához. Figyelem: a zavartalanság kölcsönös! Mi se zavarjunk másokat!
Eseménydús: A közösen átélt események a közösségi erő vitaminjai! Minden olyan esemény, amelyet együtt élünk át, a mi közös élményünk lesz! Olyan legyen az őrsgyűlés, amely a körítés (módszertan, helyszín, stb.) nélkül is sokat ad a résztvevőknek. Mindig történjen valami, mindenki élményekkel menjen haza. Olyan élményekkel, amelyeket elmesélhet odahaza, és felidézhető a közösségnek is! Legyen sokszínű, mozgalmas! Hasson az egész emberre, minden életterületen (lelki, érzelmi, társas, testi és értelmi területeken)!
Tevékeny részvételt kívánó: Ne feledd a cselekedve tanulást! Az őrsgyűlést nem azért tartjuk, hogy az őrsvezető szerepelhessen, hogy előadhassa a saját történeteit, élményeit, és hallgatóságot toborozzunk neki. Ne legyen olyan, aki valamiből kiszorul vagy kimarad. Természetesen az egyén igényeinek megfelelően tegyük mindezt. Aki nem szereti a fogócskát, ne fusson, de legyen ház vagy szabadító!
Eredményes: Minden résztvevő úgy menjen haza, hogy valamivel mindig gazdagodott. Az őrsgyűlésen való részvétel legyen minden területen (lelki, érzelmi, társas, testi és értelmi területeken) fejlesztő! Esetenként ez azt is jelenti, hogy az őrsgyűlés programja – amikor a vezető már eléggé ismeri a cserkészeit – egyéni igények mentén alakul.
Szórakoztató: Nem iskola, nem színház és nem alpári szórakozóhely. Semmi olyan, ami nem összeegyeztethető a cserkészettel! Ez nem szórakoztató iparág, azonban elvárjuk, hogy jó érzést jelentsen az őrsgyűlésen való részvétel! Mindenki akarjon rajta részt venni, és szívesen jöjjön! A közös játék nagyon fontos, a mai gyerekek alig, esetenként nem is tudnak játszani. Olyan embereket nevelünk, akinek „volt gyerekszobájuk”. Az őrs élményeket vár tőlünk és tudásban is gyarapodni akar. Érezzék jól magukat a tagok az őrsben, az őrsötök élő közösség legyen!
Az őrsvezető személyes példája
„Az őrsvezető elsősorban kiképzője és oktatója őrsének. A fiúk nevelése, lelki irányítása a felnőtt vezető: a rajparancsnok feladata.”[2](Balla Dezső)
Az őrsvezető nem lesz úgy nevelője az őrsnek, mint egy átgondolt, felelősségteljes felnőtt nevelő. Nevelője lesz példája által, a megnyilatkozásaival, mert minden cserkész kicsit olyan lesz, mint a saját őrsvezetője. Az őrsvezető, mint egy kicsit idősebb testvér a megfontoltságot, az alkalomteremtést és az iránymutatást adja meg az őrs tagjainak. Mindezek a tudásátadás és a közösségi alkalmak megteremtésén keresztül valósul meg, ahol az őv a többet tapasztalat és tudó vezetőként van jelen, aki tudását megosztja.
Megfontoltságot abban, hogy minden jó dologban benne van, de tudja, hol a határ. Addig megy csak el, ameddig kell, amíg van értelme, és ténylegesen gazdagabbak lesznek az őrs tagjai a tapasztalat, a tudás vagy az esemény átélése által.
Alkalomteremtőként számítunk rá, hogy a közösség életébe a rendszerességet, a biztos hátteret, a keretek megtartását biztosítja. Eleinte azzal, hogy az őrsgyűléseken, a rendezvényeken jelen van, és a közösség építését szolgálja azzal, hogy rendszerességet biztosít számukra. Legyen az életük része a rendszeres találkozás, amelyből majd kinő a cserkészéletforma. Az őrsvezető ott van az őrsgyűlésen, és ha csak egy gyerek jött el, akkor vele is foglalkozik (és utána jár, hol maradt a többi). Az alkalmak legyenek olyanok, amelyek kimerítik mindazt, amit megfogalmaztunk a cserkészettel kapcsolatban, és az őv olyanná tegye, amely után a cserkészek, a szülők, a nevelők, az rpk, ő maga és az Úristen is elégedett lesz.
Iránymutatóként a rajparancsnokra támaszkodva teszi a dolgát, azaz minden olyan nevelési célt, amelyet az rpk eléje tűz, a közösség vezetőjeként maga is kitűzött célként értelmezi, és személyes életvitelével, a maga példájával megmutatja a cserkészeinek, hogy ez az út a helyes, erre kell haladni, és rá számíthatnak ezen az úton. Amikor az értékátadásról, a szemléletformálásról van szó, nagyon sokat tehetnek az őv-k, hogy ezt az utat lássák a cserkészek, tudják, hogy ez nem lehetetlen, és az őv vonzó példája nyomán magukénak érezzék. Így a példa nem egy felnőttől érkező, elérhetetlen vagy teljesíthetetlen elvárásként van jelen, hanem elérhetővé teszi a kézzel fogható valóság, amely előttük áll, és velük él folyamatosan.
Az őv-k példája, mint követendő minta, leginkább a portyák, táborok alkalmával tapintható ki. Amikor a cserkészeink látják azt, hogy az őv milyen felszereléssel érkezik, ők is olyat szeretnének magukénak tudni. Amikor az őv-t egyenruhában látják érkezni a portyára, számukra is ez lesz a természetes. Amennyire az őv részt vesz a játékban, a cserkészek is annyira vesznek benne részt. Ha az őv –ről tudják, mennyi dologban vesz részt, ők is érdeklődni fognak ezek után.
Amikor a valaha fogadalmat tettek emlékeznek a régi időkre, a maguk gyermek vagy ifjúkori cserkészetére, a legmeghatározóbb élményként az rpk keménységét, egyenességét, kiállását és értékek mentén való gondolkodását, valamint az őv klassz, minden izgalmas kihívásban benne levő, őket igazi kalandokba vivő bandavezérségét emelik ki.
[1] Lásd az iskola rész alatt, hogy mik az iskola eszközei.
[2] Balla Dezső: Őrsvezetői notesz Hatodik kiadás, MCsSz, Bp. 1943. 30.p.
Jó tulajdonságai: vonzó, beszédes, viccmester, a társaság középpontja, jó humorú, mindenből viccet csinál, kreatív, könnyen barátkozik.
Rossz tulajdonságai: túlságosan is cseveg, elvész a részletekben, nem emlékszik a nevekre, összevisszaság van körülötte, mindent felfordít, fegyelmezetlen, nem tud különbséget tenni lényeges és lényegtelen között, népszerű akar lenni, keresi a dicséretet.
Jó tulajdonságai: született vezető, gondolkodásában gyors felfogású és rendszerező, dinamikus és aktív személyiség. Belső késztetése van a dolgok állandó jobbítására, javítására. Erős akaratú, határozott, önérzetes, érzelmei nem befolyásolják, független és önmagának való szellem, nem szorul mások segítségére, véleményére. Önbizalmat sugároz, és akármit meg tud csinálni. Jól szervezi és vezeti csoportját. Munkájában célorientált. Kitartásának és makacsságának köszönhetően általában eléri célját, a sikert viszont okosságának tulajdonítja. Látja az összefüggéseket, nem vész el a részletekben, jól osztja be a saját és mások idejét. Gyakorlati megoldásokat keres a problémákra, és gyorsan belefog a végrehajtásukba. Szétosztja a munkát, és teljesítményt követel, látja a feladatok elvégzésének szükséges sorrendjét. Az ellenállás serkenti – „csakazértis” szellem. Alig van szüksége barátokra, általában igaza van, vészhelyzetben kincset érő személyiség.
Rossz tulajdonságai: gondolataiban és érzelmeiben gyakran uralkodni vágyó, türelmetlen, hirtelen reagáló, gyorsan haragra gerjed. Nem tud kikapcsolódni, állandó belső feszültségben él, azon rágódik, mit kellene még csinálni, túl lendületes. Nem tudja feladni a vesztett csatákat. Túl erőszakos, nem tud dicsérni, utálja a könnyeket, nehezen tud együtt érezni mással. Beosztottjait nem engedi kibontakozni, elhomályosítja őket. Türelmetlenül reagál a gyenge teljesítményre, udvariatlan, figyelmetlen, goromba lehet, engedelmességet követel, követelőző. Munkájában nem tűri a hibákat. A munka, a teljesítmény megszállottjává válhat, önfejű, nehéz vele együtt dolgozni. Barátait hajlamos kihasználni. Sokszor igaza lehet, de nem népszerű.
Jó tulajdonságai: nem feltűnő, visszafogott egyéniség, az életet könnyeden, lazán veszi, harmonikus életvitele van. Békés, gyorsan kapcsol, szimpatikus és kedves, de érzelmeit elrejti. Boldog és megelégedett, mindenkit végighallgat. Jó vezető, van ideje a rábízottakra. Soha nem siet, nehéz felizgatni és dühbe hozni. Munkájában megbízható, egykedvűen és állandó tempóban dolgozik. Jó adminisztratív képességei vannak, gyakran aktakukac. A konfliktusokat elkerüli, jó csapatmunkás. Nyomás alatt is jól dolgozik, kitartó, a nehézségekből megtalálja a kivezető utat. A hirtelen veszélyekre nem reagál. Barátként könnyen ki lehet vele jönni, kellemes a társasága. Nem bánt meg senkit, jó hallgatóság, száraz humora van. Sok a barátja, hűséges és kellemes házastárs.
Rossz tulajdonságai: nincs benne lelkesedés, és nehéz lelkesíteni. Határozatlan, nem tud dönteni, a felelősséget lehetőleg elhárítja, kikerüli. Szemlélődő természetéből eredően sok elgondolás hibáját észreveszi, de ha szóvá is teszi, a megvalósításban nem akar részt venni. Sokszor visszahúzódó, sok elvtelen kompromisszumot köt, könnyen megalkuszik. Vezetőként hajlamos a fegyelem elhanyagolására, a tagok azt tesznek, amit akarnak. Túl könnyen veszi a dolgokat, kevés dolog fontos a számára. Nehéz mozgásba lendíteni, és utálja, ha valaki tevékenységre buzdítja. Lusta, csípős nyelvű – és ezzel másokat is elbátortalanít. A tervezgetés, a jövő nem érdekli. Másokat könnyen megítél, csipkelődő, szarkasztikus, száraz humorral kritizál. Társas kapcsolataiban lelohasztja a lelkesedést, nem igazán érdeklik mások és gondjaik, lehetőleg nem lesz elkötelezett semmiben sem. Személyisége nem vonzó, nem izgalmas.
Jó tulajdonságai: mély gondolatokkal teli, analitikus, elemző személyiség. Komoly és céltudatos, tehetséges és kreatív, művészi hajlamai vannak. Megérti és átérzi a szépséget. Érzékenyen reagál másokra. Önfeláldozó és idealista lelkületű. Otthonában rend van, vezetőként magas követelményeket állít. Lemond saját igényeiről, hogy másokét ki tudja elégíteni. Tökéletességre törekszik, munkájában a tervhez tartja magát, és magas színvonalon akar dolgozni, minden részletre figyel. Rendszeres, precíz, szervezett, tiszta, gondos, takarékos. Szereti a kimutatásokat, listákat, táblázatokat, és szívesen csinál ilyeneket. Óvatosan barátkozik, de hűséges és elkötelezett. Empatikus, melegszívű, szolidáris. Szívesen marad a háttérben.
Negatív tulajdonságai: a rossz dolgokra sokáig emlékszik, sérelmeit évtizedekig számon tartja. Hangulatember, és általában depressziós. Szinte élvezi, ha bánat, vagy sérelem éri. Alázata hamis, bár saját magát igen kicsire értékeli. Hallása szelektív, egy másik világban él. Néha magába zárkózik, és elveszíti a kulcsot… Valami miatt mindig bűntudata van, üldözési mániában szenved, hipochondriára hajlamos. Aggályoskodó, komoran rágódik a veszekedéseken, ellentéteken. Túl magas célokat tűz vezetettjei elé. Könnyen letörik a sikertelenségek láttán. Munka helyett inkább tervezgetéssel és elemzéssel tölti az időt. Önkritikus, nehéz a kedvére tenni. Nagy szüksége van az elismerésre. Társadalmilag, szociálisan bizonytalan, távolságtartó, másokkal szemben kritikus, gyanakvó, kibékíthetetlen. Nem tud megbocsátani, haragtartó, bosszúálló.
Fritz Riemann karakterelmélete
A négy alapkarakter
Karakter-elméletében a félelemből, mint alapvető emberi érzésből indul ki. Nincs emberi élet félelem nélkül. A félelem egyrészt aktivitásra késztet (következménye: érés, növekedés), ugyanakkor megbénít (következménye: stagnálás, visszaesés). A félelem mindig olyankor lép fel, amikor olyan élethelyzetbe kerülünk, ami új, ismeretlen, amihez még nem nőttünk fel.
Az érett személyiség az alábbi követelményeknek kell megfeleljen:
Az EINK az a keret, amely meghatározza a cserkészetünkben a cserkésznevelési folyamat végére elérendő nevelési célt.
Ez a munka nem egy éves eseménynaptár, egy négy éves ciklus munkaterve, hanem egy olyan léptékű és meggondolást kívánó munka, ami túllép a stratégiai tervezés rövid-távú (2-3 év) programján, és csak a közép- (4-6 év) és hosszú-távú (8-10 év) szakaszban jelenthet majd gyakorlati lépéseket.
A cserkészetet nem kell elölről kitalálni. Bi-Pi és magyar elődeink határozott alapokat raktak le. Ezekre az alapokra kell építeni, korszerű módszertannal, a lehető legalkalmasabb módon, úgy, hogy a mai gyerekek és fiatalok is be tudják fogadni azokat a nagyszerű kincseket, melyeket a cserkészet tartogat számukra.
A gyermekközpontúság azt a törekvést jelenti, hogy megpróbáljuk megismerni a gyereket fiziológiai, orvosi, pszichológiai, etnográfiai, antropológiai és egyéb szempontból. (Ennek az irányzatnak nagy hagyománya van Magyarországon, kezdve Nagy László pedológiájától a gyermektanulmányozáson és Karácsony Sándoron át Mérei Ferencig és köréig.) A gyermektanulmány a maga korában jelentős paradigmaváltásnak minősült. A gyermek tanulmányozására építő pedagógiai irányzat a kontinentális, autoriter – és mindig kollektivista! – hagyományokkal akart szakítani.
A demokráciák óriási előnye – negatívumaik mellett –, hogy az egyéniséget akarják kibontakoztatni, azt gondolván, hogy nemcsak az individuumnak a legjobb ez, hanem a társadalomnak is. Ez hozza a legnagyobb hasznot, akkorát, amekkorára nem is lehet előre számítani, amit nem lehet előre tervezni.
Az emberek nemcsak az ujjlenyomatuk alapján különböznek a rendőrség örömére, hanem egyéniségük alapján is. Az ötvenes évek én-lélektani kutatói ki akarták mutatni, hogy nincs velünk született én-struktúránk, de mégis az ellenkezőjére jöttek rá, vagyis hogy van egyediségünk, énünk, és ezt hajlandók voltak kimondani is.
Tehát különbözünk. Ezt a különbözőséget kellene elfogadtatni a társadalommal. A gyermekközpontú szemlélet lényege: hozzásegíteni a felnövő embert ahhoz, hogy azzá legyen, akivé lehet. Ehhez valójában semmi mást nem kell tenni, mint biztosítani azokat a kedvező körülményeket, amelyekben minden egyéniség ki tudja bontakoztatni magát akkor is, ha teljesen más képességei vannak, mint amit a „világ”, az „élet”, vagy éppen az iskola elvár.
Az EINK az a keret, amely meghatározza a cserkészetünkben azt a nevelési célt, amelyet el akarunk érni a cserkésznevelési folyamat végére. Ennek a koncepciónak a részei:
Cserkészetünkben a korosztályok szerinti bontás az őrsi rendszer következményeként jött létre. Az egyén nevelésében, fejlesztésében hatalmas erőt képvisel a korosztálya, amely kortárs csoportként vesz részt a nevelésében. Ezt a közeget nem nélkülözheti senki sem! A kortárs csoport a szocializáció legfontosabb kerete, ahol az egyén megtanul a közösségben létezni, dolgozni, közösen alkotni.
A korosztályoknak illeszkedniük kell az egyén fejlődéslélektani lépéseihez, az egyének életállapotához, az iskolarendszer felépítéséhez és a hagyományainkhoz.
Megvizsgáltuk a pszichológusok fejlődéslélektani elméleteit, ahol láthattuk, hogy az egyes lépcsők közötti határok nehezen húzhatóak meg, gyakran van átfedés, egy-egy korhatáron lévő gyermek lehet utolsó évében az előző lépésnek, vagy első éve a következőnek. A fentiek miatt a fejezet végén megtalálható korosztályi táblázatunkban látható az életkort mutató oszlop (két, egymás melletti oszlop, ahol a színek jelzik az egyes fejlődéslélektani szakaszokat, az átfedésekkel együtt).
Valamelyest könnyebb abban gondolkodnunk, hogy az oktatási rendszer évfolyamaihoz igazítjuk a korosztályokat. Könnyebb beszélnünk egy 2. osztályosról, hiszen tudjuk, hogy milyen szellemi, testi, érzelmi fejlettségi szinten áll, és milyen tudásbeli, erőnléti, stb. helyzetben van, amire építeni tudunk.
Az életkor mellett az oktatási rendszer sajátosságait is figyelembe kell vennünk. A legfontosabb, hogy van iskolaköteles kor, amelynek felső határa a 18. életév. Tehát bármilyen iskolarendszerben is tanulna az illető, biztosan iskolába jár 17. életévének betöltéséig. A törvényi előírások mellett is lehetnek nagyobb életkori eltérések egy évfolyamon belül. Az oktatási rendszerben a sokféle lehetőség miatt (4-6-8 évfolyamos általános iskola, 8-6-4 évfolyamos gimnázium, 5 éves szakközépiskola, szakiskolai képzések, stb.) az iskola adta kortárs közösségek nem jelentenek stabil hátteret. Az alapközösségben (őrsi kisközösség) való megtartás fontos szempont. Ennek érdekében a folyamatosság, a biztos háttér és a közösségi kötődések kiemelten fontosak. Így a korosztályi határok a főbb iskolai váltásokon egy-egy évvel túlnyúlnak. Ennek hozadéka lehet, hogy a közösségi kötődés miatt az iskolaváltáskor nem veszítjük el a cserkészeinket (ha a vezetőjük jó közösséget épített), és a közösség működő és élő közeg!
Mindezek alapján az alábbi táblázatunk született:
Táblázatunk az első két oszlopa („életkor”) a fejlődéslélektani szakaszok és az életkor összefüggéseit mutatják. Azért kell a két oszlop, mert a szakaszok között vannak átfedések. Egy 7 éves lehet, hogy még az előző végét tapossa, de lehet, hogy már belekezdett a következőbe. A harmadik oszlopban („MCsSz”) látható az a felosztás, amely a legjobban illeszkedik a fejlődéslélektani lépésekhez és az iskolai rendszerünkhöz. A negyedik oszlop („évfolyam”) az évfolyamokat, az ötödik („iskolaváltások”) pedig az ehhez köthető iskola-, tagozat és egyéb életstílusbeli váltásokat mutatják (az iskolaváltások: óvoda-1. évfolyam között, a 12-13. évf. között, 17. évf. után; a lehetséges váltások: 4-5. évf. között, 6-7. évf. és 8-9. évf. között). (Ebben az oszlopban a „felnőtt” az iskola befejezését jelenti, amely lehet érettségi, szakmunkás bizonyítvány, szakiskolai bizonyítvány stb.)
Az egyes korosztályokra vonatkozó részletes nevelési anyag az adott korosztály nevelési kézikönyvében található. Azonban nagyon fontos, hogy az egyes korosztályok váltásaikor olyan szertartások, beavatások kerüljenek elő, amelyek élményt jelentenek, elköteleződésüket támogatják. A korosztályi váltás egyszerre ünnepély, elkötelezés, támogatás, módszerváltás és érettségi fokmérő. Ezeket mind éljük meg, és a lehető legjobban használjuk ki a ránk bízottak javára!
Egészen biztosan kijelentjük, hogy a cserkészetbe való belépés alsó határa legalább a betöltött 7. életév és legalább a befejezett 1. évfolyam. Ez alatti korosztályokkal ma nem foglalkozunk.
Amikor egy gyermek, fiatal vagy ifjú neveléséhez fogunk, pontosan tudnunk kell, hogy mit is akarunk nevelni. Emiatt szükséges, hogy az embert, annak minden részével együtt, pontosan lássuk. A cserkészet a teljes embert neveli! Nem csak tudást adunk, nem csak a testet fejlesztjük, nem csak a lelket nemesítjük! De ha túl nagy falatként tesszük magunk elé a teljes embert, könnyedén megakasztja munkánkat. Túl általános célokat akarunk elérni, amelyek elérése sok esetben mérhetetlen lesz, így nem tudjuk, elértük-e célunkat, vagy sem.
Ezért kerestünk olyan képet, amely átlátható, összefüggő és egységet adó, de a munkánk érdekében területei világosan elkülöníthetőek. Olyan nehéz ezt megrajzolni, mint amikor a világunk nagy titkait kutatjuk és próbáljuk számunkra érthetően megjelení-teni. Az embert leíró, megformáló metafo-rákhoz, hasonlatokhoz, magyarázatokhoz mi is hozzáteszünk egyet, melyet a legalkalma-sabbnak találtunk a munkánkhoz. Íme saját hasonlatunk, mely munkánk során alakult ki: az ember élet összetettségét tekintve, részterületeit részben szétválasztva olyan, mint egy virág. Szára, levele, vacka, szirmai és termése van.
A gyökere az a születésünk által meghatározott környezet, ahol fizikai valóságunkban megjelenünk. Születésünkkor valóságos „csomagot” kapunk készen, ami sok mindent eleve meghatároz önmagunkról. Történelmi korunk, szülőföldünk, családunk helyzete, korai neveltetésünk felmérhetetlen jelentőségűek, fogantatásunktól éveken át a fejlődés horizontját jelentik, és mire eszmélni kezdünk önmagunkra, már kitörölhetetlenül belénk vésődnek. Életünk korai szakasza meghatározó, de a beágyazottságunk később is megmarad: mindannyian holtunkig tanulunk, és a ma tapasztalata holnap már befolyásolni fog bennünket.
A szára a lelki terület, amely a hagyományokból fakad, amelyen a levelek Isten napfényéből táplálják a virágot. A lélek mindennek az alapja, hiszen emberként ez az örök jellemzőnk, és ez köt össze Istennel. Nem elválasztható létünktől, sőt a többi életterülettől sem elválasztható, mégis külön kell beszélnünk a lelki nevelésünkről.
Az érzelem a szár végén lévő vacok, ami magában foglalja a szirmokat és azok közepén a termést. A szárhoz kötődik, színe is olyan, mint a száré, de más az alakja és a feladata. Az érzelem a lélekhez, a testhez, a szellemhez és az értelemhez egyaránt kötődik. Az érzelem sokban befolyásolja életünket, megnyilvánul, értelmi, testi jelei is vannak.
A virág három szirma az értelem, a test és a társas területek. Ezek a szirmok önállóan létező szirmok, de egymással fedésben vannak. Mi, emberek is így vagyunk, és a teljes emberhez mind a három sziromra szükség van, amelyek önmagukban „csak” szirmok, de fedésben alkotják a kelyhet, óvják a virág közepét. Látnunk kell, hogy egyes konkrét dolgok ide vagy oda sorolása egyaránt jogos lehetne, azonban szeretnénk, ha ott jelenne meg, ahová soroljuk. Így az emberi nevelésben az egyes feladatok, elsajátítandó készségek, fejlesztendő területek egyértelműen helyre kerülnek a modellünkben.
Az egyik szirom az értelem (intellektuális, szellemi, értelmi terület). Az ember értelme a világról megszerzett tudást és a világról alkotott képet jelenti. Ez egy bővíthető, átrendezhető tárház. Ezen elemeket nem csak tárolja, de rendezi, újabb tudások és tapasztalatok miatt esetenként átrendezi, és a helyzetekhez alkalmazkodva képes ezeket a tudásokat előhívni és alkalmazni. Ezen megfelelő alkalmazások és átrendezési képességek összessége, amelyet a tapasztalat csiszolt, jelentik a bölcsességet!
A másik szirom a test. A testünk iránti felelősség önmagunkkal szembeni kötelességünk, amelynek elengedhetetlen része a testünk és annak működésének ismerete. Nem csak önmagában áll, hiszen fizikai aktivitást is jelent testi létünk. Abban való hitünk, hogy Isten értünk emberré, testté lett (vö.: „az Ige testté lett, és közöttünk élt” – Jn 1,14) megmutatja, hogy személyiségünknek ez a területe milyen fontos szerepet is játszik az életben, valamint elkerülhetetlenül szükséges, hogy teljes lényünkkel járni tudjuk az Őhozzá vezető utat
A társas terület jelenti a harmadik szirmot. „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18), és ennek következtében családban, közösségekben (helyi és nagyobb), nemzetben, egyházban vagy gyülekezetben élünk, és töltjük be a legnagyobb emberi közösséggel a Földet. Ebből a közösségi rendszerből épül a társadalom, és mindaz a környezet, amelyet a lélekkel rendelkezők alkotnak körülöttünk. Sőt, a közösségnek valaha előttünk járt és az egyszer majd utánunk jövő tagjai is beletartoznak, mert felelősek vagyunk értük is. Így az, hogy a Földet hogyan tartjuk meg nekik, itt jelenik meg! Mivel nem egyedül vagyunk, szükségünk van a beleérző képességre, az együttérzésre, erkölcsre, közösségi életre, kapcsolatokra, kommunikációra.
Narancs | Sárga | Zöld | Kék | Szürke | Barna |
Cselekvő tagja egy vallásos életet élő, hívő közösségnek.
Cselekedeteit a hite szerinti jóra törekvés irányítja, egyénileg és közösségileg is. Tud dönteni hite és Isten mellett, minden nap, minden helyzetben! Nyitott Istenre és üzenetére, amit elsősorban az élet és a természet csodája által tudunk megtapasztalni. Élő kapcsolatban él Istennel, és közösségeiben is ezt éli meg. Az Istentől jövő állandó szeretetre cselekvően, naponta válaszol lelkiállapotának, élethelyzetének megfelelően. |
A szürke korosztály szerinti cél a mindennapi életkerete. |
Narancs | Sárga | Zöld | Kék | Szürke | Barna |
Érzelmi fejlettsége korának megfelelő, azaz felismeri érzelmeit, azoknak változni képes voltát és változásaikat.
Tudja kezelni az érzelmeit és azok változásait, az őt érő érzelmi hatásokat fel tudja dolgozni. Ki tudja fejezni érzelmeit verbálisan és más, az adott helyzetnek megfelelő módon, azaz ismeri az érzelem kifejezésére szolgáló módokat, és ezek között találja meg a számára leghelyénvalóbbakat. Tudatában van annak, hogy ezek a kifejezési módok egyénenként különbözőek, tiszteli a másik ember kifejezéseit és kifejezésmódját. Tisztában van az érzelmei és cselekedetei közötti összefüggésekkel. Felismeri mások érzelmi megnyilvánulásait, tudja őket befogadni, esetlegesen megérteni azok hátterét, és tud ezekre reagálni. Szükség esetén, vagy megfelelő helyzetben azonosulni tud, vagy éppen függetleníteni tudja magát a csoportban uralkodó érzelmektől és azok megnyilvánulásaitól. |
A szürke korosztály szerinti cél a mindennapi életkerete. |
Narancs | Sárga | Zöld | Kék | Szürke | Barna |
Testével kapcsolatban tudatos, ismeri biológiáját, fizikáját, figyeli és érti a változásokat.
Elfogadja testét, együtt tud élni fejleszthetetlen adottságaival, és fejleszti azokat, amelyeket fejleszteni tud. Teljes életet él testében, azaz a maga egészségét abban a keretben meg tudja élni, amely neki adatott. Karbantartja és fejleszti testét, különösen figyel a higiénia és a fittség, erőnlét területére. Testi valójában úgy él, hogy harmóniában legyen a mikro- és makrokörnyezettel (különösen a természettel), s a „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” elv mentén teszi mindezt. Érzékszerveit ápolja, tökéletesíti, és kerüli rombolásukat! Testi szükségleteit tudatosan és fegyelmezetten kezeli, önuralmával testi igényei fölé képes kerekedni. Táplálkozása tudatos, összhangban a természettel és a lehetőségeivel! |
A szürke korosztály szerinti cél a mindennapi életkerete. |
Narancs | Sárga | Zöld | Kék | Szürke | Barna |
Tudásával igényes, minél (minőségi) és mennél (mennyiségi) többet igyekszik befogadni.
A befogadáshoz elengedhetetlen a nyitottság, a tanulási képességek és az alkotóképesség fejlesztése. Legyen képes tudásának kialakult rendszerét felülvizsgálni, átalakítani, az új tudásanyagot megfelelő helyre tenni, és ha szükséges újrarendszerezni. Az új tudásanyag megszerzésére vágyik és tesz is érte. Többrétű, széles látókörű tudásbázisra akar szert tenni. Saját szakmájában élete végéig fejleszti magát. Szűkebb és tágabb környezetéről véleményt tud formálni, és az ehhez szükséges tudásanyaggal, tudományokban jártassággal rendelkezik. Különösen a nemzetével, a vallásával, az erkölcstan és etika, a politika és a természetes és a mesterséges környezetével kapcsolatos tudományok terén. Rendelkezik minden kellő tudással érzelmeinek helyes, az igényeket kifejező megfogalmazásához. |
A szürke korosztály szerinti cél a mindennapi életkerete. |
Narancs | Sárga | Zöld | Kék | Szürke | Barna |
Felelősséggel van a szűkebb és tágabb környezetéért. (Föld, nemzet, város, egyházközség, csapat, család, stb.).
Képes kapcsolatainak fejlesztésére, az esetleges ellentétek kezelésére. Egyén-közösség viszonyban rendet tud rakni saját életállapotának, hivatásának megfelelően. A férfi–nő kapcsolatokat tudja kezelni, cselekvő részese, a másik nem tagjaival tud megfelelően együtt létezni, dolgozni, bánni. Társadalmi és a neveléssel járó előítéleteivel szemben tudatos, ezektől függetlenül tud dönteni. Közösségének cselekvő és elkötelezett tagja, de vágy él benne más közösségek megismerésére. |
A szürke korosztály szerinti cél a mindennapi életkerete. |
Lelki jellemzők
„Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé.” (Ter 2,7)
A teljes életet élő ember keresi élete célját, feladatát. Isten felé növekedni igyekszik. Életének vezérfonala a szeretet. Önmagát kritikusan szemléli, így képes a változásra. Készül az Istennel való végső találkozásra.
Cselekvő tagja egy vallásos életet élő, hívő közösségnek. Cselekedeteit a hite szerinti jóra törekvés irányítja, egyénileg és közösségileg is. Tud dönteni hite és Isten mellett, minden nap, minden helyzetben! Nyitott Istenre és üzenetére, amit elsősorban az élet és a természet csodája által tudunk megtapasztalni. Élő kapcsolatban van Istennel, és közösségeiben is ezt éli meg. Az Istentől jövő állandó szeretetre cselekvően, naponta válaszol lelkiállapotának, élethelyzetének megfelelően.
Érzelmi jellemzők
„Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül.” (Péld 25,28)
A teljes életet élő ember érzelemvilága és annak kifejezésmódja gazdag. Pozitív és negatív érzelmeit egyaránt felismeri, őszintén ki tudja fejezni, és képes uralni.
Érzelmi fejlettsége korának megfelelő, azaz felismeri érzelmeit, azoknak változni képes voltát és változásaikat. Tudja kezelni az érzelmeit és azok változásait, az őt érő érzelmi hatásokat fel tudja dolgozni. Ki tudja fejezni érzelmeit verbálisan és más, az adott helyzetnek megfelelő módon, azaz ismeri az érzelem kifejezésére szolgáló módokat, és ezek között találja meg a számára leghelyénvalóbbakat. Tudatában van annak, hogy ezek a kifejezési módok egyénenként különbözőek, tiszteli a másik ember kifejezéseit és kifejezésmódját. Tisztában van az érzelmei és cselekedetei közötti összefüggésekkel. Felismeri mások érzelmi megnyilvánulásait, tudja őket befogadni, esetlegesen megérteni azok hátterét, és tud ezekre reagálni. Szükség esetén, vagy megfelelő helyzetben azonosulni tud, vagy éppen függetleníteni tudja magát a csoportban uralkodó érzelmektől és azok megnyilvánulásaitól.
Testi jellemzők
„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok?” (1Kor 6,19)
Minden lelki és szellemi fejlődés alapja a testünkkel való tudatos bánásmód! Tudatában van, hogy a teste egy eszköz arra, hogy egy életen keresztül őt kiszolgálja, és az élete célját megvalósíthassa: egész életében másokat szolgáljon, és ezért felelősséggel tartozik érte.
Testével kapcsolatban tudatos, ismeri biológiáját, fizikáját, figyeli és érti a változásokat. Elfogadja testét, együtt tud élni fejleszthetetlen adottságaival, és fejleszti azokat, amelyeket fejleszteni tud. Teljes életet él testében, azaz a maga egészségét abban a keretben meg tudja élni, amely neki adatott. Karbantartja és fejleszti testét, különösen figyel a higiénia és a fittség, erőnlét területére. Testi valójában úgy él, hogy harmóniában legyen a mikro- és makrokörnyezettel (különösen a természettel), s a „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” elv mentén teszi mindezt. Érzékszerveit ápolja, tökéletesíti, és kerüli rombolásukat! Testi szükségleteit tudatosan és fegyelmezetten kezeli, önuralmával testi igényei fölé képes kerekedni. Táplálkozása tudatos, összhangban a természettel és a lehetőségeivel!
Értelmi jellemzők
„Minden tettnek az értelem a kezdete, és a megfontolás minden mű forrása.” (Sir 37.16)
A teljes életet elő ember tudományos, művészi vagy humán műveltség területén, kézművesség vagy szakipari képességek terén az önmaga által kiválasztott hivatás területén és mélységben képzi magát. Igyekszik így szerzett tudását a szűkebb és tágabb környezetének javára fordítani. Gondolatainak tisztaságára és gondolkodásának frissességére törekszik.
Tudásával igényes, minél (minőségi) és mennél (mennyiségi) többet igyekszik befogadni. A befogadáshoz elengedhetetlen a nyitottság, a tanulási képességek és az alkotóképesség fejlesztése. Legyen képes tudásának kialakult rendszerét felülvizsgálni, átalakítani, az új tudásanyagot megfelelő helyre tenni, és ha szükséges újrarendszerezni. Az új tudásanyag megszerzésére vágyik és tesz is érte. Többrétű, széles látókörű tudásbázisra akar szert tenni. Saját szakmájában élete végéig fejleszti magát. Szűkebb és tágabb környezetéről véleményt tud formálni, és az ehhez szükséges tudásanyaggal, tudományokban jártassággal rendelkezik. Különösen a nemzetével, a vallásával, az erkölcstan és etika, a politika és a természetes és a mesterséges környezetével kapcsolatos tudományok terén. Rendelkezik minden kellő tudással érzelmeinek helyes, az igényeket kifejező megfogalmazásához.
Társas jellemzők
„Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” Mt 18, 19-20
A teljes életet elő embernek van elképzelése a majdani családi életéről és készül rá, illetve családja szeretetközösségének motorja lesz. Van legalább egy olyan kis közössége, mely a kölcsönös bizalomra épül. Megtalálja lakókörnyezetében, hogy hol van szükség az ő segítségére, képességéhez mérten társadalmi feladatot vállal.
Felelősséggel van a szűkebb és tágabb környezetéért. (Föld, nemzet, város, egyházközség, csapat, család, stb.). Képes kapcsolatainak fejlesztésére, az esetleges ellentétek kezelésére. Egyén-közösség viszonyban rendet tud rakni saját életállapotának, hivatásának megfelelően. A férfi–nő kapcsolatokat tudja kezelni, cselekvő részese, a másik nem tagjaival tud megfelelően együtt létezni, dolgozni, bánni. Társadalmi és a neveléssel járó előítéleteivel szemben tudatos, ezektől függetlenül tud dönteni. Közösségének cselekvő és elkötelezett tagja, de vágy él benne más közösségek megismerésére.