Közösségeinkben rejlő eszközeink
Csapatprogramok
A csapatprogramok egyik legnagyobb vonzereje, hogy van a csapattagok között valamifajta láthatatlan kapocs, egy eszmei egység, amely a vezetők és a cserkészek, a más korosztályú cserkészek és a nevelési kereteket keresztül-kasul behálózó kapcsolatok révén a csapattagok között áll fen. Találkozás más korosztályokkal, amely egyfajta mágnesként vonzza a cserkész életúton a kisebbeket a nagyobbak közé. Kicsit láthatnak valamit a nagyobbak munkájából, kicsit visszanézhetnek a kisebbek életébe (amelyet nagy valószínűséggel már ők átéltek), és kölcsönös vonzalmat hoznak létre: Ők lesznek a „kicsiknek” a vonzó példa, és ők lesznek a „hajtósok”, akik el akarják érni a nagyobbak életét, mert azért az mégis csak izgalmasabb J. Ehhez szükséges, hogy a csapatban az egyes korosztályok munkái láthatóak és vonzóak legyenek – a korosztály tagjainak és a többieknek is!
A csapatprogramok motivációt jelentek a fentieken túl abban is, hogy az őrs (amely minden héten találkozik) és a raj (amely az azonos korosztályú cserkészeket jelenti, és minden évszakban közösen megy portyára) keretein túl is lássanak. A cserkésztestvériség megélésének kis egységei az őrs és a raj, de a csapatnál már előkerülnek a szinte idegen, de mégis ismerős cserkészek. Akiknek a csapatszáma egyezik a cserkészével, de még sincsenek szoros kapcsolatban. Amikor a csapatból valaki olyan megbízatást kap, amely alapján a neve a csapaton túlra is eljut, mert munkájára büszke lehet az MCsSz, akkor a csapattagok is büszkén látják a csapatuk számát az illető neve mögött. „Ezt is mi csináltuk” érzése tölti el őket, és erősíti azt a cserkésztestvériséget, amely az őrstől kezdve táguló köröket jelent.
E mellett a csapatban uralkodó szellem nehézséget is jelenthet! Sok esetben azért haladnak nehezebben a dolgok, mert a csapatokban vannak kialakult, jó vagy rossz szokások, amelyeket nem könnyű újragondolni, értő szemmel és füllel ránézni, meghallgatni, és a helyes következtetések levonását követően bölcsen változtatni. Ez a vezetők közös felelőssége, amelyben helyesen kell a cserkészeknek átadni a szokásokat. A cserkész a csapaton túlra is ellát, ahogy növekszik, és ha nem tud utánanézni, hogy a csapatában valami mért van úgy, ahogy van, akkor erősen megkérdőjeleződik benne a megszokott helyessége.
A csapat egyik legnagyobb értéke a közös múlt és a közös jövő. A közös múlton nem tud már változtatni senki, de a tettek, a helytállások, a csapat hősei (akár egy Jó munkáért! érdemrend, akár sokkal nagyobb tett) erősítik a csapathoz tartozás fontosságát és eszméjét. A nevelésben fontos és nagy szerepet kapnak azok az értékek, amelyek a múltban gyökereznek, és kiállták az idők próbáját. A csapat története, és az adott környezetben való helytállása olyan cserkészeket mutat fel, akik a cserkészeszményt kívánták megvalósítani, és az adott helyzetben ilyen vagy olyan cselekedettel tették ezt az eszményt elérhető és megvalósítható példává.
A csapat jövője összetettebb ennél. A csapat, mint a helyi közösségekkel kapcsolatban álló közösség, az elvárásokkal szembesülve keresi a maga helyét és lehetőségeit. Miközben a helyi szinten az egész cserkészet (mind a mozgalom, mind a szervezet) képviselője, így annak értékeiből nem tehet engedményt, aközben a lehető legjobban a csapatnak látható, milyen érdeklődések, igények jelentkeznek, amelyekre valamilyen módon választ kell adnia. A válasza lehet az is, hogy ez nem a csapat feladata (pl.: politikai pártok ifjúsági tagozatának utánpótlása), és lehet az is, hogy ebben támogatóan vesz részt, de nem az egész a mi ügyünk (pl.: vallásosság elmélyítése a gyülekezetben). Vagy az, hogy ez a miénk, és ha valaki akar benne részt venni, örömmel várjuk (pl. a plébániai közösségek tábori felszereléseinek megosztása, fejlesztése).
A csapat a legfontosabb megjelenése a cserkészetnek. A csapat adja a helyi kapcsolatot a társadalommal, a gyülekezetekkel és plébániákkal, az iskolákkal, a közigazgatással, stb. A csapatnak van a legtöbb helyi szintű kapcsolata, a csapat tud a legtöbbet tenni tagjaiért a helyi viszonyok ismeretében, és a csapat tudja magasabb szintre küldeni a nála megjelenő, de erejét meghaladó igényeket, hogy arra választ találjon a cserkészet.
Körzeti, kerületi programok
A körzetben és a kerületben alapvetően sok szempontból hasonló környezetben működő csapatok dolgoznak együtt. A kerületi és körzeti programok sokat adnak mert
Mindezek mellett a csapatokban dolgozó vezetőket tehermentesíti az erőforrás-megosztás, amivel a kerület vagy a körzet élni tud. Könnyebb egy program megszervezése, ha egy csapatra jut az egész szervezés, és a többiek résztvevők (természetesen hozzájárulva a felmerült költségekhez) – ebben az esetben tudja a csapat, hogy „saját zsebre dolgozik” – pénzügyileg és energiában is. Energiában amit most befektetett, azt kiveheti a következő ilyen alkalommal, amikor résztvevőként van jelen, és élvezheti más szolgáltatását. Ez azt is jelenti, hogy a vezetők több energiát tudnak a közösségépítésen keresztüli nevelésre (őv) és a tudatos nevelésre (rpk) fordítani, mert nem az viszi el idejüket, hogy a programot megszervezzék, hanem az, hogy a saját nevelő munkájukba a lehetőséget beillesszék, és azt gazdagítsák általa.
A csapaton túl látás első lépése a körzeti, kerületi programok. Ismeretségek alakulnak ki, akik valamilyen oknál fogva eddig nem tudtak azonos értékeken állásukról, és most egymásra találva közelebb kerülnek egymáshoz. Lehet, hogy egy iskolába járnak, de nem tudták a másikról, hogy ő is cserkész, vagy egy gyülekezetbe járnak, csak mind a kettő másik csapatban dolgozik. Ezek az ismeretségek, közös élmények segítenek abban, hogy kialakuljanak az azonos nyelvet beszélő, felelős felnőtt vagy vezető rétegek a cserkészetben. A vezetők a mozgalomnak nagyon fontosak, a felnőttek és a vezetők együttesen adhatnak sokat a mozgalom kiszolgálására alakult szervezetben. Ezért fontos mind a két képzettségű cserkész.
Az azonos kerületben és körzetben lévő cserkészek könnyebben tudnak egymással találkozni a fizikai közelség okán, de e mellett fontos, hogy a közel azonos életkörülmények között élők egymást is tudják segíteni a maguk tapasztalataival, lehetőségeivel, kapcsolataival. Ehhez elég közel vannak még a cserkészekhez is, sokszor közelebb, mint a központ a csapatokhoz.
Szakági, szövetségi, szervezeti, nemzetközi programok
Minden olyan program, amely a kerület felett valósul meg, sokkal inkább lehetőség immár. A központ nem tud minden egyes cserkésznek személyre szabott képzést adni, de tudja segíteni a vezetőket, hogy személyre szabott nevelési programmal támogassák a cserkészeket. E mellett a tömegeket megmozgató rendezvények nem az egyes cserkészeknek, vagy valamilyen szakterület felé érdeklődő cserkészeknek szól, hanem lehetőségeket ad arra, hogy az egyes cserkészek az egyéni érdeklődésük alapján megvalósítsanak valamit, ami számukra fontos. Legyen ez a dzsemborin való részvételtől egy szakági különpróba letételéig bármi.
Mindez a nevelő vezetőknek energia-, idő- és pénztakarékos megoldásokat kínál, amivel tudnak élni – és visszaélni. Ezek a programok nem pótolják a korosztályi munkát, nem adnak nevelési ívet és nem az egyénekre összpontosítanak, hanem egy színes „étlapot” kínálnak a vezetők és a cserkészek elé, és a maguk ízlése szerint választanak belőle. Ebben viszont elengedhetetlen a vezető szerepe, akinek tudnia kell, hogy a nevelési ívben kinek mire van szüksége a teljes ember nevelésén keresztül a cserkészeszményhez való közeljutásban. Egy néptáncos együttesben évek óta táncoló cserkésznek a regöstábor kisebb erőfeszítést igényel, mint egy eü különpróba. Ebben kell a vezetőnek bölcsnek lenni, hogy a helyes irányba mozdítsa a cserkészét.
Minden ilyen találkozási pont, rendezvény, esemény fontos nevelési alkalom a társas terület nevelésében. Persze ebben a legnagyobb kihívást a nemzetközi rendezvények jelentik, ahol ki kell állni egy nagy közösség nevében, képviselni azt, és közben úgy jelen lenni, hogy a személyes meggyőződés, a nemzeti tudat és a nemzetközi testvériség kellőképpen egyensúlyba kerüljön. Azonban kisebb léptékekben is van kellő tennivaló ilyen téren – sokszor ott is, ahol egységet vélünk: pl. a határon túli magyarsággal, vagy a főváros-város-vidék ellentétekkel kapcsolatosan.
Egyes korosztályoknál, a kósza és vándor korosztályban főként, a kinyíló világ egyre több lehetőséget tartogat számukra. Az ilyen rendezvények megismertethetnek velük más kultúrákat, szemléletmódokat, meglátásokat, valamint lehetőséget ad számukra, hogy a tudásukkal kiálljanak mások elé, és magukat megpróbálják más környezetben. Mindezek mellett igen nagy kitekintést ad a raj világán túlra, ahol viszont sokféle tapasztalatot tud megmutatnia akár a saját gyakorlatából, akár a rajának az útjain szerzett tapasztalatokból. Mindezek a találkozási lehetőségek nagyszerű alkalmat adnak arra, hogy a megszerzett nyelvismeretet próbára tegye, élőben tapasztalhassa meg a nyelvtudás előnyeit és örömeit, és általa kapcsolatot teremthessen másokkal. A nyelvtanulás kölcsönösen érdekünk, az egyénnek, a cserkészetnek és országunknak is! Nem véletlen, hogy a különpróbák között kiemelt helyen szerepel a nyelvtanulás, és a nyelvtudás jelvénye is kiemelt, nem az általános különpróba jelvény.
A szakágak olyan területeken adnak lehetőséget a cserkészeknek önmaguk kipróbálására, amely gyakran meghaladja a rajvezetés vagy a csapatvezetés kereteit. A szakágak ismeretanyagának átadásához már szükség van a szakági közösségre, közegre, valamint különlegesen képzett vezetőkre és felszerelt képzési helyre. Azonban a szakág már olyan mélységű azonosulást kíván, amely a cserkész életformát is alakítja – a szakági életforma lesz az, amelyet a cserkész él. Ez azonban nem szakadhat el a cserkészettől, amíg a cserkészeten belül van a helye.
Túra, portya
A túra és portya egy olyan együttlét, amikor hosszabb időt töltünk együtt. Ennek következtében amellett, hogy egy jót túrázunk, és testünket neveljük (akár erősítjük, akár mást teszünk), sok más is nevelési lehetőség is adódik.
A testi nevelésen túl a lelki nevelés nagyszerű területe, hogy rácsodálkozzunk Isten teremtett világára, és az Isten által teremtett ember alkotóképességére. Akár a természetben járunk, akár a civilizációban, kézzelfoghatóvá válnak ezek a fennkölt szavak.
A testi nevelés céljától függően mehetünk olyan helyre, ahol megerőltető a túrázás, mert épp az izmainkat és az akaratunkat akarjuk fejleszteni, vagy olyan helyre, ahol elcsendesülve imádkozhatunk, vagy olyan helyre, ahol a társas viselkedés szabályait kell folyamatosan alkalmaznunk (pl. kerékpártúrán).
A közös túrán a közösségi terület is erősen fejlődik, hiszen akár csak a saját őrsünkkel, akár a rajjal közösen túrázunk, a közösség egésze lesz az a keret, amelyben gondolkodunk. Hiába vagy Te a leggyorsabb, akkor fogunk megérkezni, ha mindenki odaért. Egyikünk erősebb, másikunk gyengébb, és akkor leszünk együtt, ha tudunk képességeink szerint megosztozni a terheken. A szálláshelyre érve nem az a legjobb cserkész, aki elsőként van kész a maga hálózsákjával, hanem attól leszünk cserkészközösséggé, hogy egymásról is tudunk gondoskodni. Mindezek pedig fejlesztik az akaratot, az érzelmeink területén az önuralmat és a kifejezőkészséget. A közös élmények és a közös tevékenységek pedig erősítik a közösségi összetartó erőt!
Amikor túrára vagy portyára készülünk, elsőként vizsgáljuk meg, mi a cél. Nem minden túra célja a végkimerülésig gyaloglás vagy a város múzeumainak végiglátogatása. Ha az őrsünkkel megyünk, korosztályuk szerint a legjobb programot állítsuk össze, de a programok mind olyanok legyenek, amelyek a nevelési céljaink szerint valók! Ha rajjal megyünk portyára, hatalmas lehetőség, hogy a RŐR (raj-őrs-raj) rendszert kihasználjuk. Utazunk rajkeretben, szállásunkon legyen együtt a raj, de napközben, vagy este adjunk lehetőséget a rajtól részben független őrsi létre, amelyben a kisközösségeink erősödhetnek.
Tanya, tábor
A tábor és a tanya (korosztályában tér el, de alapvetéseiben azonos – ezért tábor szóval jelöljük mind a kettőt a továbbiakban) egy összefüggő, intenzív nevelési alkalom. A tábor egy 5-30 napos, a cserkészek önálló erőfeszítéséből létrejövő közösségi együttlét, amelynek célja, a tábor sajátosságait kihasználva, a cserkésznevelés céljához való hozzájárulás. A tág határok azért fontosak, mert esetenként a sokféle körülmény befolyásolhatja azt, miként alakul ki a tábor. Egy kósza korosztály 5 napos mozgótábora célja szerint ugyanolyan hatásos és eredményes, mint egy dzsemborin résztvevő raj 2+10+13 napos (odaút + dzsembori + utazás a fogadó országban) jelenléte. Nagyon fontos, hogy a tábor a cserkészek erőfeszítései nyomán jön létre. Tehát nem egy kész táborhelyre költöznek be egy időre, vagy kiszolgáló személyzettel rendelkező szállóban töltenek el időt a maguk örömére, hanem maguk teremtik meg a tábort. Természetesen a tábordíj beszedésével a tábor anyagi alapjait teremti meg a vezetés, azonban érdemes ezt is a korosztályi munkában valamilyen módon beépíteni. Főként egy nemzetközi út esetében, ahol a pályázástól kezdve a kis munkákon át bármivel hozzá tudnak tenni a cserkészek az anyagi alapok előteremtéséhez.
A táborozás egy közösségi létforma, ahol mindenkinek van munkája, feladata, és a közösség közös erőfeszítései teremtik meg annak minden kényelmét és szükségletét. „Egy cserkész nem cserkész. Egy cserkész Robinson.” (Vezetői kézikönyv) Az egyedüli túlélőtábor az egyénnek izgalmas, kihívást jelentő alkalom lehet, de nem közvetlenül szolgálja a cserkészet célját. Megfelelő korosztályoknál, megfelelő keretek között jó eszköz lehet egy-egy ilyen képzés, próbatétel, de nem önmagában. A közösségi együttlét lehetőséget teremt arra, hogy a megvalósuló tábor az adott korosztály igényeire adjon választ, a korosztályt alkotó cserkészek fejlesztésében jó eszköz legyen, és a nevelésükben a legjobb eszköz, mert egy hosszabb időtartamon keresztül kap a cserkészvezető lehetőséget arra, hogy a cserkészeszmény felé közelítse a cserkészeket. A közösségi létből fakadóan mindenkinek lehetősége van magát próbára tenni mindenféle szerepben (pl. őrséget álljon mindenki), ugyanakkor elmélyítheti tudását abban, amiben többre vágyik (pl. gyógynövényes különpróba letételéhez a táborban is gyűjt gyógynövényeket). A közösség kiegyensúlyozza az egyének egyszerű egymás mellett létéből fakadó hiányosságokat, és bár lehetőséget kap az is a főzésre, aki nem a legnépszerűbb szakács, azonban a napok többségében azok főznek, akik tényleg tudnak jót főzni.
A tábor a cserkészélet egyik legnagyszerűbb terepe a cserkész helytállására. A tábor egy folyamatos próba a lelkiségből, az érzelmekkel való bánásmódból, a test fejlesztéséből, a tudás elsajátításából és kipróbálásából és a társas együttélésből. Az EINK minden területét érinti, ezért a legjobb alkalom arra, hogy a cserkészeket fejlesszék a vezetőik. A tábor célkitűzései között ezért szerepelnie kell mindazon céloknak, amelyek a nevelési tervben megjelentek, és az eszményi megvalósulási helye a tábor. Így a tábor nem „csak” pihenés és közösségépítés lesz, hanem egyszerre lesz az egész ember nevelésének terepe. Ezért is fontos, hogy a tábort a vezető illessze a nevelési folyamatba, és a munkaterveit, nevelési terveit úgy dolgozza ki, hogy a tavaszi próbáztatást követően is legyenek őrsi és raj alkalmak (ahol természetes, hogy nem lesz jelen a teljes közösség), amelyek a tábor előtt a táborra készítenek fel, a tábor után pedig lehetőséget adnak a képzésre, közösségépítésre, stb. Ezek ugyan olyan fontos elemei a nevelési tervnek, mint a kiképzési anyag, a közös ünnepek, a fogadalomtétel vagy az őrsgyűlés. Emellett elengedhetetlenül fontos a tábort utána értékelni, és a célja szerint megvizsgálni, miként kapott helyet a megvalósulás a nevelési terv megvalósulásában.
A tábor adja a legnagyobb lehetőséget arra, hogy a közösség előtt sor kerülhessen a cserkészek tehetségének kibontakoztatására, a tábor keretei között az önmegvalósítás, az önkifejezésre. A tábor napirendjét végiggondolva a szolgálatot vállalók kedvessége és áldozathozatal, a napi programokat tartók, az egyéni képzéseken résztvevők, az építkezések, a tábortűz vagy az éjjeli őrség, mind remek alkalom arra, hogy mindenki megtalálja a számára leginkább kedves kifejezési formát. Ugyanakkor a vezetőnek oda kell figyelnie arra, hogy a cserkészek ne egy-egy területen legyenek otthon, hanem megerősítse azt, amiben otthon vannak, és támogassa azt, amiben kevésbé fejlettek.
A tábor nagyszerű lehetőséget ad arra is, hogy raj-őrs-raj (RŐR) rendszerben legyenek a cserkészek. A rajkeretekben nagyobb létszámú játékok játszhatóak, feladatok hajthatóak végre, míg az őrsi keret megadja az intimitást a személyes kapcsolatok és a személyre szabott fejlesztés teljessé tételéhez. Mindezek mellett a cserkészek megtapasztalhatják az egyén, a kisközösség és a korosztály egyénenkénti és közös teherelosztását, teljesítőképességét és eredményességét.
Fegyelmezés és büntetés
Fegyelem, fegyelmezés: rögtön katonaságra gondolunk. Demokrácia, egyenjogúság, tolerancia, szabadság, egyéni vélemény, minden megkritizálása és megkérdőjelezése – ez jön mindenfelől. Azzal a kettőséggel van jelen a vezető a cserkészetben, hogy egyfelől felnőttek vagyunk, akiknek nem kell vezetés, nem kell gyámkodás, élünk a saját fejünk szerint, boldogulunk a saját elképzelésünk alapján. Másfelől a kezdő vezetők megtapasztalják, mekkora nehézséget jelent egy éneket megtanítani az őrsnek, sorakozónál elmondani, hogy mit akarunk vagy egy tábort levezetni. A vezetők felismerése, hogy a fegyelem szükséges, sőt tulajdonképpen nem is rossz dolog.
Kell a fegyelmezés, hogy cserkészek meghallják, amit mondani akarnak nekik, hogy megtanuljanak sok dolgot, részt vehessenek a programokon. Kell a fegyelem, hogy vigyázni tudjanak rájuk kirándulás, tábor alkalmával. Kell a fegyelem, hogy a kisebbek is sorra kerüljenek a játéknál, ételkiosztásnál, hogy hagyják egymást aludni. Kell a fegyelem, hogy ne tegyék tönkre egymás holmiját, vigyázzanak mások értékeire. A cserkészéletben mindenhol kell a fegyelem, ami nélkül jókedvű, eredményes munka nem létezhet csak káosz.
A cserkészvezető feladata a cserkészt megnyerni a fegyelemnek. Meg kell a fiatalokkal értetni, hogy miért van szükség engedelmességre és fegyelemre. Arra kell törekedni, hogy a cserkészek megértsék: a fegyelmezés arra való, hogy megtanulják saját magukat fegyelmezni.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy az igazi cserkészfegyelem szeretetből és felelősségérzetből születik a vezető részéről, szeretetből és bizalomból tartják be a cserkészek.
„Nem anarchiára és káplárfegyelemre van szüksége a nevelőnek, hanem keresztény fegyelemre. Szabadság, de igazi szabadság, belső szabadság. szabadság az ötlettel, a pillanattal, a könnyelműség és rendetlenség ösztöneivel szemben is; szabadság, amely ismer és szeret formákat – és fegyelem, de mély fegyelem, belső fegyelem, amely tud engedelmeskedni habozás és fenntartás nélkül, egész lélekkel. És engedelmeskedik nem kényszerből, nem félelemből, hanem Istenért és lélekért, tudatos elszánásból, vidám és szabad odaadásból.” (Sík Sándor)
Alapvetően fontosak az alábbi szabályok:
Ezek közül egyik sem maradhat el, mert az azt is jelenti, hogy vannak tettek,a melyeknek nincsenek következményei, tehát a felelősségre nevelést messzemenőkig elengedheti a vezető…
A büntetés módjaira sokféle eszköz áll rendelkezésre. ezek korosztály, egy idő után nemektől is függ, de a legfontosabb, hogy az egyénre szabott legyen. Egy visszahúzódó, alapvetően magányos cserkészt játékból kizárással büntetni neki nem jelent nagy tehertételt, és a nevelési tervben is törést okoz. Alapvetően a legtöbb eszköz arra vonatkozik, hogy valami olyantól tiltja el a vezető meg, ami neki fontos. Ez lehet szeretetmegvonás, elismerés hiánya, mellőzés… Ezek helyett a beismerést követően önként (is) vállalt jócselekedet, és a személyiség fejlesztésében a hibás részt javító gyakorlat hozza a legtöbb eredményt – hosszútávon.
Alapvetően azt kell elérnie a vezetőnek, hogy a gyerek cselekedete már önmagában hordozza a gyerek számára a jóvátételt. Olyasmit követett el, amit ha a vezetője látna, helytelenítene, következésképpen maga is helyteleníti. Bűntudat ébred benne, és a vezető feladata, nem a helytelen magatartás büntetése-hiszen azt már megbüntette a gyermek lelkiismeretében, hanem a kínzó bűntudat feloldása. Az más kérdés, hogy ez néha a büntetés látszatát kelti. Az ilyen büntetést az különbözteti meg a szokványos formáktól, hogy a gyermek elismeri, sőt gyakran igényli azt, így következményként soha nem ébred benne lázadás, agresszió a vezetőjével szemben. Ha a gyerek és vezető közt megvan a szeretet kapcsolat, akkor a gyermeknek rossz cselekedete után a helytelenítéstől, szomorúságtól kell félnie, amit cselekedetével okozott. (A szeretet megvonásától)
A nyilvánvaló károkozás, stb mellett a viselkedésbeli gondok okozzák a vezetőnek a legtöbb fejtörést. A helytelen viselkedés esetén a legjobb eljárás a következő:
A helytelen magatartás következménye, hogy helyre kell állítani a megbontott rendet. Fontos látni, kinek miben volt felelőssége az elért állapot kialakulásában. E mellett elengedhetetlen, hogy a jelentősebb esetekről és a tett intézkedésekről az elöljárót tájékoztassuk.
Az előzőek alapján talán úgy tűnik, hogy a nevelés, fegyelmezés tulajdonképpen roppant könnyű dolog csak olyan „szeressük egymást gyerekek” és minden rendben van. Sajnos a valóság nem ilyen. Először is, nem is olyan könnyű szeretni, pláne nem mindegyik gyereket és különösen nem mindegyiket egyformán! Sok, problémás gyerek kerül be csapatainkba, akiknek rossz viselkedéséért inkább okolható a gyerekére kevés időt fordító szülő, a kevésbé nevelő templom vagy iskola, az egész társadalom, stb. Tehát legkevésbé a gyerek felelős saját deviáns viselkedéséért. Megkönnyítheti a vezető életét, ha egyszerűen szembenéz a problémával, mint sajnálatos elkerülhetetlen realitással és sopánkodás helyett minél több türelemmel és fantáziával próbálja megfogni a gyerekeket.
A fegyelemre nevelés gyakorlati eszközei:
A csapatprogramok egyik legnagyobb vonzereje, hogy van a csapattagok között valamifajta láthatatlan kapocs, egy eszmei egység, amely a vezetők és a cserkészek, a más korosztályú cserkészek és a nevelési kereteket keresztül-kasul behálózó kapcsolatok révén a csapattagok között áll fen. Találkozás más korosztályokkal, amely egyfajta mágnesként vonzza a cserkész életúton a kisebbeket a nagyobbak közé. Kicsit láthatnak valamit a nagyobbak munkájából, kicsit visszanézhetnek a kisebbek életébe (amelyet nagy valószínűséggel már ők átéltek), és kölcsönös vonzalmat hoznak létre: Ők lesznek a „kicsiknek” a vonzó példa, és ők lesznek a „hajtósok”, akik el akarják érni a nagyobbak életét, mert azért az mégis csak izgalmasabb J. Ehhez szükséges, hogy a csapatban az egyes korosztályok munkái láthatóak és vonzóak legyenek – a korosztály tagjainak és a többieknek is!
A csapatprogramok motivációt jelentek a fentieken túl abban is, hogy az őrs (amely minden héten találkozik) és a raj (amely az azonos korosztályú cserkészeket jelenti, és minden évszakban közösen megy portyára) keretein túl is lássanak. A cserkésztestvériség megélésének kis egységei az őrs és a raj, de a csapatnál már előkerülnek a szinte idegen, de mégis ismerős cserkészek. Akiknek a csapatszáma egyezik a cserkészével, de még sincsenek szoros kapcsolatban. Amikor a csapatból valaki olyan megbízatást kap, amely alapján a neve a csapaton túlra is eljut, mert munkájára büszke lehet az MCsSz, akkor a csapattagok is büszkén látják a csapatuk számát az illető neve mögött. „Ezt is mi csináltuk” érzése tölti el őket, és erősíti azt a cserkésztestvériséget, amely az őrstől kezdve táguló köröket jelent.
E mellett a csapatban uralkodó szellem nehézséget is jelenthet! Sok esetben azért haladnak nehezebben a dolgok, mert a csapatokban vannak kialakult, jó vagy rossz szokások, amelyeket nem könnyű újragondolni, értő szemmel és füllel ránézni, meghallgatni, és a helyes következtetések levonását követően bölcsen változtatni. Ez a vezetők közös felelőssége, amelyben helyesen kell a cserkészeknek átadni a szokásokat. A cserkész a csapaton túlra is ellát, ahogy növekszik, és ha nem tud utánanézni, hogy a csapatában valami mért van úgy, ahogy van, akkor erősen megkérdőjeleződik benne a megszokott helyessége.
A csapat egyik legnagyobb értéke a közös múlt és a közös jövő. A közös múlton nem tud már változtatni senki, de a tettek, a helytállások, a csapat hősei (akár egy Jó munkáért! érdemrend, akár sokkal nagyobb tett) erősítik a csapathoz tartozás fontosságát és eszméjét. A nevelésben fontos és nagy szerepet kapnak azok az értékek, amelyek a múltban gyökereznek, és kiállták az idők próbáját. A csapat története, és az adott környezetben való helytállása olyan cserkészeket mutat fel, akik a cserkészeszményt kívánták megvalósítani, és az adott helyzetben ilyen vagy olyan cselekedettel tették ezt az eszményt elérhető és megvalósítható példává.
A csapat jövője összetettebb ennél. A csapat, mint a helyi közösségekkel kapcsolatban álló közösség, az elvárásokkal szembesülve keresi a maga helyét és lehetőségeit. Miközben a helyi szinten az egész cserkészet (mind a mozgalom, mind a szervezet) képviselője, így annak értékeiből nem tehet engedményt, aközben a lehető legjobban a csapatnak látható, milyen érdeklődések, igények jelentkeznek, amelyekre valamilyen módon választ kell adnia. A válasza lehet az is, hogy ez nem a csapat feladata (pl.: politikai pártok ifjúsági tagozatának utánpótlása), és lehet az is, hogy ebben támogatóan vesz részt, de nem az egész a mi ügyünk (pl.: vallásosság elmélyítése a gyülekezetben). Vagy az, hogy ez a miénk, és ha valaki akar benne részt venni, örömmel várjuk (pl. a plébániai közösségek tábori felszereléseinek megosztása, fejlesztése).
A csapat a legfontosabb megjelenése a cserkészetnek. A csapat adja a helyi kapcsolatot a társadalommal, a gyülekezetekkel és plébániákkal, az iskolákkal, a közigazgatással, stb. A csapatnak van a legtöbb helyi szintű kapcsolata, a csapat tud a legtöbbet tenni tagjaiért a helyi viszonyok ismeretében, és a csapat tudja magasabb szintre küldeni a nála megjelenő, de erejét meghaladó igényeket, hogy arra választ találjon a cserkészet.
Körzeti, kerületi programok
A körzetben és a kerületben alapvetően sok szempontból hasonló környezetben működő csapatok dolgoznak együtt. A kerületi és körzeti programok sokat adnak mert
- könnyen elérhetőek, hiszen nem kell az egész országot átutazni érte, azaz szinte helybe jön és
- a helyi igények szerint kerül kialakításra, azaz kevesebb csapat kevesebb cserkészének tudnak ténylegesen rájuk szabott programmal hozzáadni a nevelési folyamathoz
Mindezek mellett a csapatokban dolgozó vezetőket tehermentesíti az erőforrás-megosztás, amivel a kerület vagy a körzet élni tud. Könnyebb egy program megszervezése, ha egy csapatra jut az egész szervezés, és a többiek résztvevők (természetesen hozzájárulva a felmerült költségekhez) – ebben az esetben tudja a csapat, hogy „saját zsebre dolgozik” – pénzügyileg és energiában is. Energiában amit most befektetett, azt kiveheti a következő ilyen alkalommal, amikor résztvevőként van jelen, és élvezheti más szolgáltatását. Ez azt is jelenti, hogy a vezetők több energiát tudnak a közösségépítésen keresztüli nevelésre (őv) és a tudatos nevelésre (rpk) fordítani, mert nem az viszi el idejüket, hogy a programot megszervezzék, hanem az, hogy a saját nevelő munkájukba a lehetőséget beillesszék, és azt gazdagítsák általa.
A csapaton túl látás első lépése a körzeti, kerületi programok. Ismeretségek alakulnak ki, akik valamilyen oknál fogva eddig nem tudtak azonos értékeken állásukról, és most egymásra találva közelebb kerülnek egymáshoz. Lehet, hogy egy iskolába járnak, de nem tudták a másikról, hogy ő is cserkész, vagy egy gyülekezetbe járnak, csak mind a kettő másik csapatban dolgozik. Ezek az ismeretségek, közös élmények segítenek abban, hogy kialakuljanak az azonos nyelvet beszélő, felelős felnőtt vagy vezető rétegek a cserkészetben. A vezetők a mozgalomnak nagyon fontosak, a felnőttek és a vezetők együttesen adhatnak sokat a mozgalom kiszolgálására alakult szervezetben. Ezért fontos mind a két képzettségű cserkész.
Az azonos kerületben és körzetben lévő cserkészek könnyebben tudnak egymással találkozni a fizikai közelség okán, de e mellett fontos, hogy a közel azonos életkörülmények között élők egymást is tudják segíteni a maguk tapasztalataival, lehetőségeivel, kapcsolataival. Ehhez elég közel vannak még a cserkészekhez is, sokszor közelebb, mint a központ a csapatokhoz.
Szakági, szövetségi, szervezeti, nemzetközi programok
Minden olyan program, amely a kerület felett valósul meg, sokkal inkább lehetőség immár. A központ nem tud minden egyes cserkésznek személyre szabott képzést adni, de tudja segíteni a vezetőket, hogy személyre szabott nevelési programmal támogassák a cserkészeket. E mellett a tömegeket megmozgató rendezvények nem az egyes cserkészeknek, vagy valamilyen szakterület felé érdeklődő cserkészeknek szól, hanem lehetőségeket ad arra, hogy az egyes cserkészek az egyéni érdeklődésük alapján megvalósítsanak valamit, ami számukra fontos. Legyen ez a dzsemborin való részvételtől egy szakági különpróba letételéig bármi.
Mindez a nevelő vezetőknek energia-, idő- és pénztakarékos megoldásokat kínál, amivel tudnak élni – és visszaélni. Ezek a programok nem pótolják a korosztályi munkát, nem adnak nevelési ívet és nem az egyénekre összpontosítanak, hanem egy színes „étlapot” kínálnak a vezetők és a cserkészek elé, és a maguk ízlése szerint választanak belőle. Ebben viszont elengedhetetlen a vezető szerepe, akinek tudnia kell, hogy a nevelési ívben kinek mire van szüksége a teljes ember nevelésén keresztül a cserkészeszményhez való közeljutásban. Egy néptáncos együttesben évek óta táncoló cserkésznek a regöstábor kisebb erőfeszítést igényel, mint egy eü különpróba. Ebben kell a vezetőnek bölcsnek lenni, hogy a helyes irányba mozdítsa a cserkészét.
Minden ilyen találkozási pont, rendezvény, esemény fontos nevelési alkalom a társas terület nevelésében. Persze ebben a legnagyobb kihívást a nemzetközi rendezvények jelentik, ahol ki kell állni egy nagy közösség nevében, képviselni azt, és közben úgy jelen lenni, hogy a személyes meggyőződés, a nemzeti tudat és a nemzetközi testvériség kellőképpen egyensúlyba kerüljön. Azonban kisebb léptékekben is van kellő tennivaló ilyen téren – sokszor ott is, ahol egységet vélünk: pl. a határon túli magyarsággal, vagy a főváros-város-vidék ellentétekkel kapcsolatosan.
Egyes korosztályoknál, a kósza és vándor korosztályban főként, a kinyíló világ egyre több lehetőséget tartogat számukra. Az ilyen rendezvények megismertethetnek velük más kultúrákat, szemléletmódokat, meglátásokat, valamint lehetőséget ad számukra, hogy a tudásukkal kiálljanak mások elé, és magukat megpróbálják más környezetben. Mindezek mellett igen nagy kitekintést ad a raj világán túlra, ahol viszont sokféle tapasztalatot tud megmutatnia akár a saját gyakorlatából, akár a rajának az útjain szerzett tapasztalatokból. Mindezek a találkozási lehetőségek nagyszerű alkalmat adnak arra, hogy a megszerzett nyelvismeretet próbára tegye, élőben tapasztalhassa meg a nyelvtudás előnyeit és örömeit, és általa kapcsolatot teremthessen másokkal. A nyelvtanulás kölcsönösen érdekünk, az egyénnek, a cserkészetnek és országunknak is! Nem véletlen, hogy a különpróbák között kiemelt helyen szerepel a nyelvtanulás, és a nyelvtudás jelvénye is kiemelt, nem az általános különpróba jelvény.
A szakágak olyan területeken adnak lehetőséget a cserkészeknek önmaguk kipróbálására, amely gyakran meghaladja a rajvezetés vagy a csapatvezetés kereteit. A szakágak ismeretanyagának átadásához már szükség van a szakági közösségre, közegre, valamint különlegesen képzett vezetőkre és felszerelt képzési helyre. Azonban a szakág már olyan mélységű azonosulást kíván, amely a cserkész életformát is alakítja – a szakági életforma lesz az, amelyet a cserkész él. Ez azonban nem szakadhat el a cserkészettől, amíg a cserkészeten belül van a helye.
Túra, portya
A túra és portya egy olyan együttlét, amikor hosszabb időt töltünk együtt. Ennek következtében amellett, hogy egy jót túrázunk, és testünket neveljük (akár erősítjük, akár mást teszünk), sok más is nevelési lehetőség is adódik.
A testi nevelésen túl a lelki nevelés nagyszerű területe, hogy rácsodálkozzunk Isten teremtett világára, és az Isten által teremtett ember alkotóképességére. Akár a természetben járunk, akár a civilizációban, kézzelfoghatóvá válnak ezek a fennkölt szavak.
A testi nevelés céljától függően mehetünk olyan helyre, ahol megerőltető a túrázás, mert épp az izmainkat és az akaratunkat akarjuk fejleszteni, vagy olyan helyre, ahol elcsendesülve imádkozhatunk, vagy olyan helyre, ahol a társas viselkedés szabályait kell folyamatosan alkalmaznunk (pl. kerékpártúrán).
A közös túrán a közösségi terület is erősen fejlődik, hiszen akár csak a saját őrsünkkel, akár a rajjal közösen túrázunk, a közösség egésze lesz az a keret, amelyben gondolkodunk. Hiába vagy Te a leggyorsabb, akkor fogunk megérkezni, ha mindenki odaért. Egyikünk erősebb, másikunk gyengébb, és akkor leszünk együtt, ha tudunk képességeink szerint megosztozni a terheken. A szálláshelyre érve nem az a legjobb cserkész, aki elsőként van kész a maga hálózsákjával, hanem attól leszünk cserkészközösséggé, hogy egymásról is tudunk gondoskodni. Mindezek pedig fejlesztik az akaratot, az érzelmeink területén az önuralmat és a kifejezőkészséget. A közös élmények és a közös tevékenységek pedig erősítik a közösségi összetartó erőt!
Amikor túrára vagy portyára készülünk, elsőként vizsgáljuk meg, mi a cél. Nem minden túra célja a végkimerülésig gyaloglás vagy a város múzeumainak végiglátogatása. Ha az őrsünkkel megyünk, korosztályuk szerint a legjobb programot állítsuk össze, de a programok mind olyanok legyenek, amelyek a nevelési céljaink szerint valók! Ha rajjal megyünk portyára, hatalmas lehetőség, hogy a RŐR (raj-őrs-raj) rendszert kihasználjuk. Utazunk rajkeretben, szállásunkon legyen együtt a raj, de napközben, vagy este adjunk lehetőséget a rajtól részben független őrsi létre, amelyben a kisközösségeink erősödhetnek.
Tanya, tábor
A tábor és a tanya (korosztályában tér el, de alapvetéseiben azonos – ezért tábor szóval jelöljük mind a kettőt a továbbiakban) egy összefüggő, intenzív nevelési alkalom. A tábor egy 5-30 napos, a cserkészek önálló erőfeszítéséből létrejövő közösségi együttlét, amelynek célja, a tábor sajátosságait kihasználva, a cserkésznevelés céljához való hozzájárulás. A tág határok azért fontosak, mert esetenként a sokféle körülmény befolyásolhatja azt, miként alakul ki a tábor. Egy kósza korosztály 5 napos mozgótábora célja szerint ugyanolyan hatásos és eredményes, mint egy dzsemborin résztvevő raj 2+10+13 napos (odaút + dzsembori + utazás a fogadó országban) jelenléte. Nagyon fontos, hogy a tábor a cserkészek erőfeszítései nyomán jön létre. Tehát nem egy kész táborhelyre költöznek be egy időre, vagy kiszolgáló személyzettel rendelkező szállóban töltenek el időt a maguk örömére, hanem maguk teremtik meg a tábort. Természetesen a tábordíj beszedésével a tábor anyagi alapjait teremti meg a vezetés, azonban érdemes ezt is a korosztályi munkában valamilyen módon beépíteni. Főként egy nemzetközi út esetében, ahol a pályázástól kezdve a kis munkákon át bármivel hozzá tudnak tenni a cserkészek az anyagi alapok előteremtéséhez.
A táborozás egy közösségi létforma, ahol mindenkinek van munkája, feladata, és a közösség közös erőfeszítései teremtik meg annak minden kényelmét és szükségletét. „Egy cserkész nem cserkész. Egy cserkész Robinson.” (Vezetői kézikönyv) Az egyedüli túlélőtábor az egyénnek izgalmas, kihívást jelentő alkalom lehet, de nem közvetlenül szolgálja a cserkészet célját. Megfelelő korosztályoknál, megfelelő keretek között jó eszköz lehet egy-egy ilyen képzés, próbatétel, de nem önmagában. A közösségi együttlét lehetőséget teremt arra, hogy a megvalósuló tábor az adott korosztály igényeire adjon választ, a korosztályt alkotó cserkészek fejlesztésében jó eszköz legyen, és a nevelésükben a legjobb eszköz, mert egy hosszabb időtartamon keresztül kap a cserkészvezető lehetőséget arra, hogy a cserkészeszmény felé közelítse a cserkészeket. A közösségi létből fakadóan mindenkinek lehetősége van magát próbára tenni mindenféle szerepben (pl. őrséget álljon mindenki), ugyanakkor elmélyítheti tudását abban, amiben többre vágyik (pl. gyógynövényes különpróba letételéhez a táborban is gyűjt gyógynövényeket). A közösség kiegyensúlyozza az egyének egyszerű egymás mellett létéből fakadó hiányosságokat, és bár lehetőséget kap az is a főzésre, aki nem a legnépszerűbb szakács, azonban a napok többségében azok főznek, akik tényleg tudnak jót főzni.
A tábor a cserkészélet egyik legnagyszerűbb terepe a cserkész helytállására. A tábor egy folyamatos próba a lelkiségből, az érzelmekkel való bánásmódból, a test fejlesztéséből, a tudás elsajátításából és kipróbálásából és a társas együttélésből. Az EINK minden területét érinti, ezért a legjobb alkalom arra, hogy a cserkészeket fejlesszék a vezetőik. A tábor célkitűzései között ezért szerepelnie kell mindazon céloknak, amelyek a nevelési tervben megjelentek, és az eszményi megvalósulási helye a tábor. Így a tábor nem „csak” pihenés és közösségépítés lesz, hanem egyszerre lesz az egész ember nevelésének terepe. Ezért is fontos, hogy a tábort a vezető illessze a nevelési folyamatba, és a munkaterveit, nevelési terveit úgy dolgozza ki, hogy a tavaszi próbáztatást követően is legyenek őrsi és raj alkalmak (ahol természetes, hogy nem lesz jelen a teljes közösség), amelyek a tábor előtt a táborra készítenek fel, a tábor után pedig lehetőséget adnak a képzésre, közösségépítésre, stb. Ezek ugyan olyan fontos elemei a nevelési tervnek, mint a kiképzési anyag, a közös ünnepek, a fogadalomtétel vagy az őrsgyűlés. Emellett elengedhetetlenül fontos a tábort utána értékelni, és a célja szerint megvizsgálni, miként kapott helyet a megvalósulás a nevelési terv megvalósulásában.
A tábor adja a legnagyobb lehetőséget arra, hogy a közösség előtt sor kerülhessen a cserkészek tehetségének kibontakoztatására, a tábor keretei között az önmegvalósítás, az önkifejezésre. A tábor napirendjét végiggondolva a szolgálatot vállalók kedvessége és áldozathozatal, a napi programokat tartók, az egyéni képzéseken résztvevők, az építkezések, a tábortűz vagy az éjjeli őrség, mind remek alkalom arra, hogy mindenki megtalálja a számára leginkább kedves kifejezési formát. Ugyanakkor a vezetőnek oda kell figyelnie arra, hogy a cserkészek ne egy-egy területen legyenek otthon, hanem megerősítse azt, amiben otthon vannak, és támogassa azt, amiben kevésbé fejlettek.
A tábor nagyszerű lehetőséget ad arra is, hogy raj-őrs-raj (RŐR) rendszerben legyenek a cserkészek. A rajkeretekben nagyobb létszámú játékok játszhatóak, feladatok hajthatóak végre, míg az őrsi keret megadja az intimitást a személyes kapcsolatok és a személyre szabott fejlesztés teljessé tételéhez. Mindezek mellett a cserkészek megtapasztalhatják az egyén, a kisközösség és a korosztály egyénenkénti és közös teherelosztását, teljesítőképességét és eredményességét.
Fegyelmezés és büntetés
„A fegyelem eszköz, de a cél az önfegyelem, az engedelmesség eszköz, de a cél a szabadság.”
(Sík Sándor)
Fegyelem, fegyelmezés: rögtön katonaságra gondolunk. Demokrácia, egyenjogúság, tolerancia, szabadság, egyéni vélemény, minden megkritizálása és megkérdőjelezése – ez jön mindenfelől. Azzal a kettőséggel van jelen a vezető a cserkészetben, hogy egyfelől felnőttek vagyunk, akiknek nem kell vezetés, nem kell gyámkodás, élünk a saját fejünk szerint, boldogulunk a saját elképzelésünk alapján. Másfelől a kezdő vezetők megtapasztalják, mekkora nehézséget jelent egy éneket megtanítani az őrsnek, sorakozónál elmondani, hogy mit akarunk vagy egy tábort levezetni. A vezetők felismerése, hogy a fegyelem szükséges, sőt tulajdonképpen nem is rossz dolog.
Kell a fegyelmezés, hogy cserkészek meghallják, amit mondani akarnak nekik, hogy megtanuljanak sok dolgot, részt vehessenek a programokon. Kell a fegyelem, hogy vigyázni tudjanak rájuk kirándulás, tábor alkalmával. Kell a fegyelem, hogy a kisebbek is sorra kerüljenek a játéknál, ételkiosztásnál, hogy hagyják egymást aludni. Kell a fegyelem, hogy ne tegyék tönkre egymás holmiját, vigyázzanak mások értékeire. A cserkészéletben mindenhol kell a fegyelem, ami nélkül jókedvű, eredményes munka nem létezhet csak káosz.
A cserkészvezető feladata a cserkészt megnyerni a fegyelemnek. Meg kell a fiatalokkal értetni, hogy miért van szükség engedelmességre és fegyelemre. Arra kell törekedni, hogy a cserkészek megértsék: a fegyelmezés arra való, hogy megtanulják saját magukat fegyelmezni.
Az egyik legfontosabb dolog, hogy az igazi cserkészfegyelem szeretetből és felelősségérzetből születik a vezető részéről, szeretetből és bizalomból tartják be a cserkészek.
„Nem anarchiára és káplárfegyelemre van szüksége a nevelőnek, hanem keresztény fegyelemre. Szabadság, de igazi szabadság, belső szabadság. szabadság az ötlettel, a pillanattal, a könnyelműség és rendetlenség ösztöneivel szemben is; szabadság, amely ismer és szeret formákat – és fegyelem, de mély fegyelem, belső fegyelem, amely tud engedelmeskedni habozás és fenntartás nélkül, egész lélekkel. És engedelmeskedik nem kényszerből, nem félelemből, hanem Istenért és lélekért, tudatos elszánásból, vidám és szabad odaadásból.” (Sík Sándor)
Alapvetően fontosak az alábbi szabályok:
- Értelmes kell hogy legyen. Minden utasításnak, szabálynak, parancsnak legyen értelme, ne a vezető esetleges cezaromániájának szülöttei legyenek. Pl. sorakozónál az utasítások legyenek rövidek, érthetőek, hasznosak. Ne szónokoljon a vezető órák hosszat csak azért, mert szereti hallani a saját hangját! Mindent, amit nem értenek, bátran magyarázza el a vezető, miért van úgy, mi az értelme – de csak röviden! Ha továbbra is érdeklődnek iránta, külön helyen és időben beszélgessenek az esetről a vezetővel, de nem a döntés kihirdetésekor. Nem botrány, ha megkérdezik, hogy miért kell ezt vagy azt megtenni, hanem meg kell magyarázni! Végül legyen annyi önkritika, hogy beismerje a vezető, ha nincs igaza. Ne ragaszkodjon saját elképzelésünkhöz csak azért, hogy megőrizze tekintélyét – mert elveszti általa!
- A cserkész fegyelem mindenkire és egyformán érvényes. Nincsenek vezetői kiváltságok, csak többlet kötelességek, több felelősség. (v.ö. A vezetés elsősorban példa.) Ebben van a legtöbb hiba, amikor a fegyelmezetlenség okait vizsgálja a vezető. Nem igaz, hogy „enyém a felelősség, én dolgozom a legtöbbet, ezért többet engedhetek meg magamnak”. Ezt a gyerekek sohasem fogják elismerni, egyrészt, mert korukhoz képest ők is sokat produkálnak, másrészt a másokért való felelősséget nem ismerik. Ide tartozik még az is, hogy senkinek nincsen kivétel. Ami az egyiknek tilos az a másiknak is tilos kell, hogy legyen!
- Szeretettel! E nélkül el se kezdje a vezető! Ha nincs meg a szeretet, az azt kifejező érdeklődés, a megismerés szándéka, akkor hagyja abba a vezető, és adja vissza a megbízatását! (vö. 1Kor 13) Minél több időt töltsön a vezető a gyerekekkel. Érezzék azt, hogy örömmel foglalkozik velük! Aki szereti a gyerekeket, azt a gyerekek is szeretni fogják, és tűzbe mennek érte. Ha szereti őket, nem lehet hozzájuk durva! Szóbeli durvaság, megszégyenítés fel sem merülhet, nem beszélve a testiről. A megszégyenítés, ami esetleg nagyobb károkat okozhat, mint egy pofon, egyértelműen nem járható út. A cserkészfegyelem talán legjobban az ideális családi fegyelemhez hasonlít, ahol a gyerekek tudják, hogy szüleik értük szigorúak. A gyerek számára vezetője modell és azonosulni akar normáikkal, értékrendjeikkel, de ezt csak úgy tudja megvalósítani, ha érzi, hogy elfogadják őt. Ha nincs a gyerek és vezető között szeretet kapcsolat a gyerek dühösen, ellenségesen fogadja az irányítást. Ha a gyerek úgy érzi, hogy megértik, szívesebben engedelmeskedik. Ha a kölcsönös szeretet fennáll, akkor akár konkrétan, akár szeretet megvonással büntetjük a gyermeket, benne ugyanaz az érzés ébred. Félelem a szeretet elvesztésétől. Ebben az estben a büntetés hagyományos formái is eredményesek lehetnek, mert a gyerek számára a szeretet elvesztését jelentik.
- Nincs cimboraság! A gyerekekkel való együttlét nem fajulhat el haverkodássá. Ez nagy veszély fiatal vezetők számára, akik náluk alig fiatalabb, vagy egyidős cserkészeket vezetnek. Ha a fegyelmet úgy akarják megtartani, hogy mindent ráhagynak cserkészeikre, sőt egyes őrültségeket együtt is csinálnak, a gyerekek biztosan nem tekintik őket vezetőnek, és egy idő után nem is engedelmeskednek nekik. A vezető megalkuvó magatartása nem szeretetből, hanem féltésből fakad. Az őrsvezetőnek kell lenni a vidám őrsének meggondolt vezetőjének!
- A cserkészmunka legyen a cserkészmódszer szerinti. Legtöbbször ott nincs fegyelem, ahol a gyerekek unatkoznak. A rendetlenkedés gyakorta a programtalan, unalmas foglalkozások eredménye, vagy a programok számukra érdektelen mivolta. Tehát a folyamatos és ösztönző, vonzó és hasznos programok főként a természetben” szem előtt tartásával elkerülhető a fegyelmezetlenség! Ehhez pedig tudatos nevelői munka szükséges!
- Többet ér a dicséret, mint a büntetés! „ A jó példa ragadós.” (közmondás) Ha a közösen töltött idő, program végén megdicsérjük a jó példát (akár fegyelmezettség terén), többet érünk el, mintha folyamatosan büntetnénk. Az elismerő szavak sokat számítanak.
- A büntetés „elégtétel a megsértett erkölcsi rendnek.”’ (Sík Sándor) A büntetés nem a nevelői munka csődje! Időnként próbára teszik a vezetőt, hogy meddig mehetnek el, és mi milyen erősek vagyunk. E miatt főként ne legyen a büntetés alapja a harag! (Ehhez kell nagyfokú önismeret és önfegyelem.) A büntetésnél a legfontosabb megérteni, miért tette, mi a kora és a problémái. Minél ritkább a büntetés annál hatásosabb, minél gyakoribb annál megszokottabb, eredménytelenebb. Három dolgot okvetlenül el kell kerülni:
- a testi fenyítést (fiú vezetőknél a falkaelsőség kivívásának könnyű eszköze),
- a nyilvános megszégyenítést (a példaállítás jó eszköz rossz alkalmazásának tipikus hiábja – a szégyenérzet mélyebb nyomot hagy) és
- a besúgó rendszert (az árulkodás a kisebbek és a leányok között gyakoribb).
- A bűn elkövetését követően három dolognak kell megtörténnie:
- beismerés, bűnvallás (felelősségre nevelés eszköze);
- bűnbánat, bocsánat kérése (lelki és érzelmi nevelés a helyes önismerethez; társas nevelés a helyzet tisztázásához);
- bűnhődés, az erkölcsi rend helyreállítása – jóvátétel (társas nevelés a rend megtartásához, az együttműködéshez).
Ezek közül egyik sem maradhat el, mert az azt is jelenti, hogy vannak tettek,a melyeknek nincsenek következményei, tehát a felelősségre nevelést messzemenőkig elengedheti a vezető…
- Ha a bűnhődés megtörtént, akkor a múlt egyik tanulságos esetévé kell átminősíteni a vezetőnek – magában. Többet ne kerüljön elő! A megbocsátás legalább olyan fontos, mint a megfeddés! Ha szereti a vezető cserkészét, büntetni is szeretettel fog.
A büntetés módjaira sokféle eszköz áll rendelkezésre. ezek korosztály, egy idő után nemektől is függ, de a legfontosabb, hogy az egyénre szabott legyen. Egy visszahúzódó, alapvetően magányos cserkészt játékból kizárással büntetni neki nem jelent nagy tehertételt, és a nevelési tervben is törést okoz. Alapvetően a legtöbb eszköz arra vonatkozik, hogy valami olyantól tiltja el a vezető meg, ami neki fontos. Ez lehet szeretetmegvonás, elismerés hiánya, mellőzés… Ezek helyett a beismerést követően önként (is) vállalt jócselekedet, és a személyiség fejlesztésében a hibás részt javító gyakorlat hozza a legtöbb eredményt – hosszútávon.
Alapvetően azt kell elérnie a vezetőnek, hogy a gyerek cselekedete már önmagában hordozza a gyerek számára a jóvátételt. Olyasmit követett el, amit ha a vezetője látna, helytelenítene, következésképpen maga is helyteleníti. Bűntudat ébred benne, és a vezető feladata, nem a helytelen magatartás büntetése-hiszen azt már megbüntette a gyermek lelkiismeretében, hanem a kínzó bűntudat feloldása. Az más kérdés, hogy ez néha a büntetés látszatát kelti. Az ilyen büntetést az különbözteti meg a szokványos formáktól, hogy a gyermek elismeri, sőt gyakran igényli azt, így következményként soha nem ébred benne lázadás, agresszió a vezetőjével szemben. Ha a gyerek és vezető közt megvan a szeretet kapcsolat, akkor a gyermeknek rossz cselekedete után a helytelenítéstől, szomorúságtól kell félnie, amit cselekedetével okozott. (A szeretet megvonásától)
A nyilvánvaló károkozás, stb mellett a viselkedésbeli gondok okozzák a vezetőnek a legtöbb fejtörést. A helytelen viselkedés esetén a legjobb eljárás a következő:
- A konfliktus helyzet azonnali leállítása.
- Nyugodott állapotban a helytelenül viselkedőt belátásra késztetni négyszemközt.
- Önként vállalt, lehetőleg a helytelen magtartású cserkész által felajánlott vagy elfogadott elégtétel végrehajtása, közvetlen a cselekedet elkövetése után. Rugalmasnak kell lenni, indokolt esetben változtatni lehessen.
- Az elégtétel legyen az elkövetett hiba pozitív erénygyakorlata, és összhangban legyen a tett súlyával.
- A büntetés mindig egy vele ellentétes cselekedet jutalmazásával kössük össze, hiszen a cserkész csak így tanulja meg, hogy hasonló helyzetben hogyan kellett volna cselekednie.
- A vezető a közösen megállapított jóvátétel végrehajtásában legyen társa. Ez nem csak támogatás, hanem ellenőrzés is.
A helytelen magatartás következménye, hogy helyre kell állítani a megbontott rendet. Fontos látni, kinek miben volt felelőssége az elért állapot kialakulásában. E mellett elengedhetetlen, hogy a jelentősebb esetekről és a tett intézkedésekről az elöljárót tájékoztassuk.
Az előzőek alapján talán úgy tűnik, hogy a nevelés, fegyelmezés tulajdonképpen roppant könnyű dolog csak olyan „szeressük egymást gyerekek” és minden rendben van. Sajnos a valóság nem ilyen. Először is, nem is olyan könnyű szeretni, pláne nem mindegyik gyereket és különösen nem mindegyiket egyformán! Sok, problémás gyerek kerül be csapatainkba, akiknek rossz viselkedéséért inkább okolható a gyerekére kevés időt fordító szülő, a kevésbé nevelő templom vagy iskola, az egész társadalom, stb. Tehát legkevésbé a gyerek felelős saját deviáns viselkedéséért. Megkönnyítheti a vezető életét, ha egyszerűen szembenéz a problémával, mint sajnálatos elkerülhetetlen realitással és sopánkodás helyett minél több türelemmel és fantáziával próbálja megfogni a gyerekeket.
A fegyelemre nevelés gyakorlati eszközei:
- A vezető önfegyelme: aki saját magát kézben tartja, az másokat is rendben tud tartani.
- Jólélekkel történő készséges engedelmesség a feljebbvalók iránt: aki nem tud engedelmeskedni, annak a szavára mások sem fognak hallgatni.
- Határozott, nyugodt fellépés: aki kapkod, aki üvöltözik, azt a gyerekek nem veszik komolyan.
- A parancs legyen parancs: meggondolt, kurta, okoskodást kizáró.
- Jóindulat a beosztottak iránt: a gyerek érezze meg, hogy a vezető azért parancsol, azért kíván rendet, sőt azért büntet is, mert jót akar neki. Az önkényességnek még a látszatát is kerülni kell.
- Következetesség: az egyszer kiadott parancsot, komoly ok nélkül ne változtassa meg a vezető, felettes se! Hasonló körülmények között hasonló intézkedés legyen. Parancsok, utasítások komoly megszegését ne hagyjuk szó, szükség esetén büntetés nélkül. Mindez a lehető legrövidebb időn belül történjen meg!
- Igazságosság: a kivételezés, személyválogatás aláássa a vezető tekintélyét.
- Őszinteség: Készségesen vallja be a vezető is, ha valamiben hibázott! Nem az a nevetséges, ha annak látszik, ami, hanem az, ha annak akar látszani, ami nem.
- Tisztelet: Tartsa tiszteletben cserkészei egyéniségét, vegye tekintetbe önérzetüket, és legyen tudatában, hogy Isten gyermekeivel van dolgunk. Ezért tegyük szóvá a közösség előtt a követendő példát is, és a dicsérettel se fukarkodjunk!
- Céltudatosság: a fegyelem nem öncél, hanem eszköz.
Címke:
