Csapat keretekben lévő eszközeink

A csapat

 

Meghatározás: A csapat az egy lakóterülethez tartozó (közel azonos életkörülmények között élő) rajok összessége, korosztályi és nemi megkötések nélkül, egy jogi és erkölcsi felelősséget vállaló felnőtt vezetői irányítása alatt, akinek feladata a neveléshez a háttér megteremtése; a csapat képviselete kifelé és befelé egyaránt; és hosszútávú nevelési ív (belépéstől a nevelési folyamat végéig) megalkotása és működtetése segítői által. A csapat a magyar cserkészetben alapvetően az egy-egy intézményhez kötődő cserkészeket kötötte össze. Éveken át sok programot szerveztünk a csapatokban, mivel az egész csapat igényeit kívántuk kielégíteni. A csapatot korosztályi vegyessége miatt nehéz egy, minden korosztályához kapcsolódó programmal lekötni. A csapatprogramokon vagy nagyon sokféle programot kell felvonultatni (pl. egy regösnapon legyen olyan, ami a sárgáknak jó és izgalmas, és kellő kihívást jelent a kéknek, és le tudja kötni a szürkéket is), vagy egyfajta program lesz, amihez mindenki igazodik (pl. a számháborúban úgy vesznek részt, hogy ha leolvassák a sárgák vezetőjét, tanácstalanul állhatnak ott, míg a kékek közül azok, akik ezért már nem annyira rajonganak, inkább egy oldalösvényen beszélgetésbe kezdenek…).

 

A csapatban nagyon sok olyan értéket lelünk, ami azt szolgálja, hogy a cserkészeink megláthassák azt az életutat, amit kínálunk nekik. A korosztályokon átnyúló összetartozás, sokkal kisebbek és nagyobbak egymásra látása és a közös múlt összeköti őket. Büszkeség tölti el őket, amikor a csapatukból valaki valamilyen tisztséghez jut, neve ismertté válik tettei miatt akár a cserkészek körében, akár a társadalomban, vagy egy tudományágban. A csapatszám az eszmei kifejezése annak, hogy nekünk van közös múltunk, egyazon jövő megvalósításán dolgozunk, és egy nyelvet beszélünk.

 

Akik egy cserkészcsapathoz tartoznak, azokat életkörülményeik, közösségi kapcsolataik egy területhez kötik. A cserkészcsapat a cserkészeszmény helyi őrzője, a csapatparancsnok az a stratéga, aki a szervezet helyi képviselőjeként megteremti a hátteret ahhoz a nevelői munkához, amelyet a rajparancsnokok végeznek az őrsvezetők segítségével. Pénzt, paripát, fegyvert adnak, pályáznak, a helyi közösségekkel és a cserkészszervekkel kapcsolatot tartanak, a társadalom helyi vezetői és tagjai előtt a cserkészet arcai.

 

 

Megbízások

 

A csapatban használatos megbízatások egy korosztályi szint elérése után adhatók a cserkészek kezébe. A felelősség nem ruházható át, de az elvégzendő munka igen! Sok esetben érdemes is átadni, és megadni a lehetőséget, hogy nagyobb méretekben is próbára tehessék magukat cserkészeink. Esetenként a csapatparancsnok munkáját jelentősen megkönnyíti az a barna korosztályú személy, aki egy-egy részfeladatát átveszi. A csapatparancsnok életének segítésén túl a jelentősége ott van, hogy a csapat életében valamelyest benn tud maradni, és a házasságkötés vagy a munkába állás nem a „kiavatás” szertartása. Van helye, van és legyen közössége, és a csapatáért is tud tenni!

 

Minden csapatnak vannak leveleznivalói, jelentésként beadandó papírjai, stb. Egy csapattitkár nagy kincs a csapatparancsnoknak, aki ezeket a terheket átveszi. Mindezek rendszeres, de nem nagy egyeztetéseket jelentenek, és önálló munkát!

 

Milyen jó lenne, ha minden csapatnak lenne könyvtára, amelyet a cserkészek és vezetőik is rendszeresen használhatnának. Biztos mindenhol akad olyan, aki kicsit könyv-molyabb, és szívesen tartja karban, fejleszti (mindegyik korosztály és a vezetők szemüvegét használva), forrást keres erre a csapatparancsnokkal egyeztetve.

 

A csapatkassza működtetése nem könnyű, sőt! Azok a kiadások, amelyek a nevelő munkát szolgálják, a csapat alapműködéséhez szükségesek, mind olyan pénzeszközöket igényelnek, amelyek előre tervezett módon rendelkezésre állnak, és felhasználásukban egyetértés van. Mindezt tetézi a pénzügyek sajátos helyzete, mely szerint a pontosság, a befizetések, a számlák mind magukkal vonzhatják az ellehetetlenülés rémét. Ha nem fizeti be a villanyszámlát, kikapcsolhatják az áramot… Ezeket valamelyest lehet tervezni, és mindig készen kell állni az előre nem láthatóakra, amelyek beesnek… Érdemes erre ilyen területen kipróbált embereket felkérni, akik esetleg már kisebb egységek pénzügyeiben teljesítettek („aki kicsiben hű…”), és van jó meglátásuk a pénzhez, hogyan fialtassák, mert a munkánkhoz nem nélkülözhető eszköz! Nem szabad megengednünk, hogy a csapatunkból valaki csak azért ne kaphassa meg a legtöbb és legjobb lehetőséget, mert anyagi forrásai saját és családi erejéből szűkösek.

 

A csapatparancsnok kicsit magányos harcos, hiszen egyedüli felelőse a helyi szinten zajló eseményeknek. Azonban a Magyar Cserkészszövetség mögötte áll, hiszen az MCsSz adott a kezébe engedélyt, bízta meg azzal, hogy (mivel kijelentette, hogy ezt a feladatot vállalja) legyen felelőse az MCsSz céljai megvalósításának helyi szinten. Ebben a munkában nagyon jó, ha van vagy vannak olyan segítők mellette, akiknek a meglátásaira, tanácsaira számíthat. A döntés továbbra is az övé, hiszen a felelősséget nem adhatja át. De a döntés meghozatalában az Úrral való beszélgetésben megfogalmazott hálaadáson és segítségkérésen túl sokat segítenek azok a cserkészek, szülők, stb., akik adnak még szempontokat, feltesznek kérdéseket, amelyek újabb távlatokat nyithatnak meg a döntés következményeinek mérlegelésében. Érdemes felkérni a csapatban tanácsadókat, akik a csapatparancsnok mellett állnak, és támogatják munkájában, döntéseiben és elhatározásaiban. Akiket erre a feladatra kér fel a csapatparancsnok, nagyszerű lehetőséget kapnak arra, hogy egyéni tapasztalatukból kiindulva megosszák azt, amivel támogathatják. Valamint az alázatra nevelésben is nagyszerű lehetőséget nyújt ez a megbízatás, hiszen a helyi vezetőnek tanácsod adni azt jelenti, hogy bár fontos a szava, nem ő lesz a színpadon, nem az ő neve kerül a lap aljára.

 

Mindezek a megbízatások idősebb cserkészeink elköteleződését erősítik, nevelésükben megmutatja a közösség szolgálatának lehetőségét, és a saját talentumaik visszaforgatását abba a közösségbe, amelytől ők maguk is kaptak. Ezekhez a megbízatásokhoz nem kell vezetőnek lenni, mert nem nevelési vagy szervezeti kérdések, hanem egy józan paraszti ésszel működtethető csoportosulás alapvető megfontolásait hordozzák magukban. Ennek megfelelően bármilyen, értelmes feladattal megbízhatóak idősödő cserkésztestvéreink, ha  segítik a csapatparancsnok munkáját.

 

 

Egyszeri feladatok

 

A csapat életében sokat segítenek azok a cserkészek, akik egy-egy alkalomszerű feladatot vállalnak magukra. Ők nem tudnak, vagy nem akarnak rendszeresen elvégzendő feladatot vállalni, de megbízhatóak, és időről időre vállalnak egy-egy részfeladatot, tennivalót. Lehet ez egyszerű szervezési feladat (pl. a csapatkarácsonyra beszerezni a karácsonyfát, a sütiket, az innivalót, és a fényképvetítéshez a vetítőt, a számítógépet, stb.), amely pontosan kidolgozott, már ismert forgatókönyv szerint valósul meg, és nem a neveléssel foglalkozó vezetők terheit növeljük. Lehet egyszerű ügyintézés (pl. a csapat mellett működő alapítvány kuratóriumi váltásának papírjait mindenhol rendezni az adóhatóságtól a statisztikai hivatalig, stb.).

 

Mindezek mellett mégis a legfontosabb az a támogató háttér, amely elvárható az életben egyre biztosabb lábakon álló, kapcsolataiban megerősödő, hivatását megtaláló cserkésztől, akinek gyermekeit is szívesen látja a csapat. A barna korosztály saját családjával és hivatásával kellően sok feladatot vállal magára, de a rendszeres kapcsolattartással és tájékoztatással elérhető, hogy továbbra is kötődjön a cserkészközösséghez, akár csak lazábban. Ők esetenként kapcsolataik megmozgatásával, anyagi erejük megosztásával adhatnak a munkához nagy segítséget!

 

 

Csapat közös alkalmai

 

A rajnál leírtak alapján a csapat szerepét alaposan át kell gondolni. Az őrsi kisközösségek és a raj, mint azonos korosztályú cserkészek közössége a mozgalom alapját jelentik, és a Bi-Pi által elképzeltek megvalósításának fő színtere. A csapat pedig hátteret ad a nevelési munkához, mivel azonos háttérrel rendelkező cserkészeket fog össze.

 

A csapatparancsnoknak a háttér megteremtésén, a „külügyeken”, a csapat stratégia végrehajtásán, az éves nevelési terv kidolgozásán, stb. túl a legfontosabb szerepe a nevelési ív teljes időtartamának átlátása, és az egyes cserkészek nevelési íven való végigjuttatásának feladata. Tudnia kell, honnan hova kell eljuttatni a rábízott cserkészt, a belépéstől cserkész nevelés végső céljáig. Ehhez a megfelelő vezetői hátteret kell megadnia, így rettentő nagy a felelőssége abban, hogy kik lesznek vezetővé! Ez egy kölcsönös bizalmi kapcsolat a cspk és a vezetői között.

 

Az év folyamán vannak olyan programok, a melyek a csapat közös eseményei. Nem minden programnak kell a teljes csapatot megmozgatni, és valljuk meg, nehéz is minden korosztálynak egyformán jó programot adni, amely még egyforma programot is jelent (pl. számháborúzni nem nagy élmény a cserkészeknek a kiscserkészekkel, akik még inkább az izgalom miatti hangoskodásban élik ki magukat, de nem is nagy kaland olyan vándorokkal, akik ezt már-már a legmagasabb mesteri fokon űzik).

 

A nyári táborok végeztével, amikor mindenki „hazaért”, túl van a nyaraláson, és ismét berendezkedik a 10 hónapos napirendjére, érdemes a csapatot összeszedni, és az eseménynaptárban jelzett évkezdő túrát megrendezni. Nem igényel nagy energiákat, hogy útvonalat, vagy útvonalakat válasszunk, és mindenkit összehívjunk egy közös túrára. A túra célja a közösen eltöltött idő egymásra szánása, és az egyes emberek közös élménnyel való feltöltése. Ezek fontossága akkor jelenik meg, amikor egymással akarunk dolgozni, mert van közös élményünk, van honnét elindulnunk! Másfelől a csapat összehozása egy közös kezdőpont, amely megerősít mindannyiunkat, hogy igenis van kikkel és van kiért dolgoznunk.

 

A magyar kultúrkörben a karácsony kiemelt esemény. A karácsony „ünneplése” fontos eseménye a csapatnak is. Egyfelől közösen emlékezünk Megváltónk születésére, másfelől együtt lehetünk sokan, mert a program nem korosztályi fejlesztési alkalom, hanem közös ünnep (amely mindezek mellett is fejleszt! pl. a társas területet, hogy az eltérő korosztályok egymással együtt legyenek, és „elviseljék” egymást). Érdemes az érzelmi területet is fejleszteni egymás megajándékozása és a közös ünnep által. Természetesen a magyar cserkészet alapjait jelentő népi kultúra elemének is biztosítunk helyet, a betlehemezés képében (azonban azzal is szembe kell néznünk, hogy a betlehemezés feldolgozása korosztályonként jelentősen eltérő lehet, hacsak nem egy-egy szöveget tanultatunk meg velük).

 

A cserkészcsapat legnagyobb ünnepe a közösséghez csatlakozó új cserkészek fogadalomtétele, és az azt megelőző próba. A próba, bár nem közös esemény minden korosztálynak, hiszen eltérő igényeik szerint eltérő keretekben adnak számot tudásukról, mind év közben, mind a próbázásra szánt alkalommal. (Pl. a sárgák egy meseerdő keretében, a zöldek egy keretmesés akadályversenyen, a kékek akár írásban, akár egyéni járőrben, stb.) A próbáztatás fenekestül felforgatja a cserkészeink életét. Hiszen a vezetőket bevonjuk a számonkérésbe (ők lesznek az akadályverseny állomásai), a cserkészeinket érdemes különböző időpontokra a helyszínre juttatni, hogy ne foglaljon le még több vezetői energiát az „őrzésük” és a programbiztosítás számukra. Ezen felül a cserkészeink őrseiket elhagyva találkoznak a csapat többi cserkészével, és a vacsorára már nagy zsibvásárnak tűnik a cserkészeink jelenléte. Mindez azonban rendezett és emelkedett hangú bensőséges ünneppé változik a fogadalomtételre. A fogadalomtételen (ahol a sárgák ígéretet tesznek) a csapat a lehető legtágabb közösségként jelenjen meg, mert közös ünnep ez. Akik már tettek fogadalmat, még ha nem is mondják hangosan a fogadalom szövegét, de megerősítik azt, és a maguk elköteleződésében ismét biztosabbá válnak! (Ezért is fontos, hogy minden korosztály újra és újra végiggondolja a fogadalmat és a törvényeket!) A fogadalomtétel menetéről lásd a későbbi részeket.

 

A vezetői kör, amely lehetőség szerint maga is vezetői őrs és közösség, a csapat irányításának egyik színterét jelenti. Azonban ez a közösség nem lesz közösség, ha meghaladja az őrsnél leírt létszámot, ezért érdemes akkor széttagolni. Az viszont biztos, hogy a csapat közös alkalmai között szerepelni kell a vezetők találkozásának. Évente két alkalommal biztosan találkozniuk kell, létszámtól függetlenül, az összes vezetőnek.

 

E két alkalom egyike a nyár vége, amikor a következő évi eseménynaptárat összeállítják, a következő nyárig tartó időszak nevelési ívét megfogalmazzák csapatszinten. Kidolgozzák az egyes korosztályok, rajok és őrsök nevelési céljait, eszközöket és erőforrásokat rendelnek hozzá, stb.. Ez a találkozás elhagyhatatlan, és emberi oldalának különösen nagy jelentősége van, ahol a csapatparancsnok és a rajparancsnokok egymás felé is kifejezik köszönetüket az eddigi munkáért, valamint mindannyian hálával fordulnak a „bandavezér” szerepet betöltő őrsvezetők felé, akik sok időt töltenek a ránk bízott „kölykökkel”. Másfelől ez az a fórum, ahol mindenki őszintén elmondhatja, hogy mi történik vele, merre tart, miket tervez, mert ezek a tervek és állapotok erősen befolyásolják a közös munkát!

 

A másik alkalom a tanév vége, amikor megismerik a vezetők, kinek hogyan és mint sikerült megvalósítania a tervet, és ennek a hátralévő része, a tábor miként és hogyan illeszkedik ebbe a tervbe. Azért is kiemelten fontos ez a találkozás, mert a leginkább hatékony nevelési lehetőség a tábor, ahol a zöld korosztály nevelésére 240 órányi folyamatos együttlétet kapnak a vezetők. Ez a nevelési alkalom jelentős előkészítést igényel, és nagy erőt hordoz magában, ahol láthatóvá válik a sok közös, de kisebb körben tartott megbeszélés eredménye, és megerősödnek a vezetők abban a nagyszerű közösségben, akikkel közösen tervezik és valósítják meg a csapat táborait. Itt lesz kézzelfogható a nevelési terv megvalósulása.

 

Minden egyéb találkozási lehetőség, program, esemény lehet csapatszintű. Azzal azonban számot kell vetni, hogy minden esemény megrendezése, megszervezése erőt, energiát, időt és lelkesedést kíván, és ha ezt a neveléssel foglalkozó vezetők csinálják, akkor nekik kevesebb jut a nevelésre, közösségépítésre, pedig ez a legelső és legfontosabb feladat.

 

 

A csapatparancsnok szerepe a nevelésben

 

A csapatparancsnokot minden cserkésze ismeri, felismeri. Mert ő a cserkészszövetség helyi képviselője, ő az, aki őrködik a csapat működése felett, aki elnököl a csapatban, aki hátteret teremt a nevelő munkához. Ő az eszmei iránymutató, a családfő – a „főcserkész”.

 

A cspk-nak kell átlátnia a nevelési ívet, amely a csapat tagjait érinti a belépéstől a nevelési folyamat végéig, és tudnia kell, miként tudja a cserkészet eszmeiségében megtartani a nevelési igények csökkenésével (de az önnevelés túlsúlyossá válásával) a csapat egykori kis cserkészeit a csapatban.

 

Mindezek mellett a nevelési folyamatot végző vezetők közösségének, a vezetői őrsnek is része olyan módon, hogy megadja a vezetőknek a vezetői igényeik szerinti programot, támogatást a vezetői munkához, és lehetőséget ad arra, hogy a rábízottak nélkül, őszintén beszélhessenek örömeikről és gondjaikról.

 

A vezetői őrs

 

Dolgozik az őrsvezető, a rajparancsnok, a csapatparancsnok a rábízottakkal, de idővel kezd „lemerülni”. Ötletes a munkája elején, dolgozik érte, de idővel kiég, és belefárad. Gondjai is támadnak, amikben segítséget kér. Magától nem tud sokmindent megoldani, támogatást igényel. Ezen felül módszertanban, ötletekben képeznie kell(ene) magát, gazdagodnia kell(ene). Magáért, az őrséért, a rajáért… A töltekezésre ad lehetőséget a vezetői őrs. Ez több mint az operatív vezetők megbeszélési fóruma, de elfér benne ilyen jellegű megbeszélés is.

 

A vezetői őrs célja tehát a csapat vezetőinek összefogása (operatív vezetői csoport), szakmai fórum létrehozása és lazítási, pihenési lehetőség megteremtése. Ennek a három szempontnak az őrs életében egyszerre kell teljesülni, és mindegyiknek közel azonos súllyal kell latba esni. Mindezeknek olyan jellegűeknek kell lenniük, hogy a vezetőknek is vonzó legyen, az őrs és a leendő vezetők számára is egyértelmű legyen a lehetőség, és érje meg az őrs tagjának lenni.

 

A tagság, a bekerülés feltételei esetenként változhatnak a csapat döntése alapján. Lehet, hogy a képesítéssel rögtön bekerül valaki, de az is lehet, hogy csak jól végzett vezetői munkával lehet bekerülni (azaz megbízatás is szükséges hozzá). Az utóbbi esetben a képesítés a kiinduló feltétel, de még meg kell érte dolgozni, ami a valós és érdemi vezetői munkát jelenti. Ez azért fontos, mert a vezetőképző tábor elvégzése még semmire sem jogosítja cserkészünket. Be kell fejeznie a képzést, azaz próbáznia kell, képesítést kell szereznie. (Ez azért fontos, mert sokan azt gondolják, hogy a tábor befejezése egyenértékű a képesítés megszerzésével, és a vezetők is gyakran kész vezetőnek tekintik a tábort végzett cserkészeiket.) A tényleges megbízás és a munka azért fontos, mert a vezetői őrs céljával nem összeegyeztethető az, hogy munka nélkül, vezetői feladatok ellátása nélkül legyen valaki tagja. A vezetői őrs a kiégéstől akar megóvni, töltekezési lehetőséget akar biztosítani. Ez a lehetőség nem annak kell, aki nem dolgozik vezetőként, hanem annak van szüksége rá, aki ténylegesen vezetői munkát végez, aki dolgozik.

 

A vezetők összefogása fontos dolog. Egyrészt a csapat életét érintő események és döntések meghozatalához kell egy több szempontot is mérlegelni tudó fórum, ahol mindenki véleménye megjelenhet (a nem vezető cserkészek véleményét a(z) (őrs)vezetője képviseli). Ez azt jelenti, hogy a problémák, kérdések felszínre kerülnek, alaposan megbeszéljük, majd az arra illetékes személy dönt az elhangzottak alapján. Mindezek mellett ez az információáramlás egyik legjobb ellenőrzési lehetősége (mert sajnos az információk torzulnak, de itt mindent meg lehet kérdezni), valamint az információk továbbadásának színtere.

 

A vezetői őrsnek szakmai fórumnak is kell lennie, ahol a vezetők problémáikban segítséget tudnak kérni a tapasztaltabb, régebb óta vezetőktől, és módszertani fejlődési lehetőségeket tud biztosítani nekik a közösség. Itt nincsen cserkésztudásbeli képzés, csak vezetői kérdésekről van szó. (Természetesen, ha valamelyik vezető elakad a cserkésztudásban, akkor segítik egymást, hiszen nem elvárás semelyik vezetőtől minden cserkésztudományban a legmagasabb szintű jártasság.) A vezetők, nem vezetőként, a képzésüket a saját őrsükbe élik át, tehát a 10. évfolyamos őrsvezető abban az őrsben készül a korosztálya próbájára, amelyikben eddig is megélte cserkészközösségét, és ott nem mint vezető jelenik meg.

 

A vezetők ebben a körben vezetőkként jelennek meg, mégis a rájuk bízottak szeme elől elzárva. Természetesen a viselkedésükben az elvárt cserkésziességből nem engedhetnek, de kicsit lazíthatnak, mert nincsenek vezetettjeik szeme előtt. Amíg az őrsükben, rajukban ők a mindent tudó, idősebb cserkésztestvérek, itt nem gond, ha nem tudnak mindenre válaszolni, vagy ha egy-egy olyan kérdést tesznek fel, amelyet vezetőként cikinek éreznek. A pihenési lehetőség kulcsfontosságú, hiszen a vezetők hónapokon át dolgoznak „mások neveletlen csemetéivel”, ami nem kis munka, és számukra segítség, hogy  „az én őv-m igazi cserkész” szerepét levetve lehessenek hasonló feladattal küzdő társak között. Ezért kell ilyen lehetőségeket biztosítani, gyakrabban, mint évi egy alkalom. Egyik fajtája a vezetői őrs beavatási szertartása, amely évi egy-két alkalmat jelent, amikor újabb tagok kerülnek be az őrsbe, a másik a táborok és portyák, a vezetői őrsnek szervezett kötetlen programok.

 

Akik megfeleltek, azaz a bekerüléshez elvégzendő munkájukkal végeztek, azoknak az őrsbe való bekerülését egy szertartás fejezi ki, amikor megkapják az őrsi jelvényt is. A táborok, portyák és egyéb programok arról szólnak, hogy kötetlen együttlétben tudunk mi, vezetők, együtt pihenni. Érdemes sokféle tábort megmutatni nekik. Akár egy drágább tábort is szervezhetünk, amikor valami nagyon nagy utat teszünk meg, külföldre, ahol híres helyeket keresünk fel. Ez lehet akár egy autós túra, amelyben az őrs bejárja pl. Ausztriát, Csehországot, stb. Vagy valamilyen különleges, de elérhető helyre jut el a vezetői munkát vállaló, pl. Málta, Korfu, Kréta. Nagy lehetőséget rejtenek azok a táborok, amelyek olcsóbbak, de érdekesek, erőfeszítést kívánóak. Ilyenek például  a kerékpártúrák (az Alföld nagyszerű távokat rejt magába, ahol ritkán tartunk álló- vagy gyalogos mozgó táborokat), a vízi táborok (megfelelő felkészültséggel), vagy az államhatáron túli, magyarlakta területek népi, történelmi és természeti kincsekben gazdag területeit felkeresve gazdagodni magyarságunkban (pl. Kárpátok gerinctúra, Bihari-hegység, stb.).

 

A programok széles tárházában a hétvégés programok is lehetnek különlegesek. Egy jó barlangi túra a barlangász szakág cserkészeivel, vagy egy izgalmas evezés vízicserkészekkel szintén nagy töltődést jelent.

 

Az őrsi kereteket és külsőségeket a vezetői őrsnek is meg kell jeleníteni, tehát olyan neve legyen, ami kifejező, jelentést hordoz a tagjai számára, stb. Legyen indulója, zászlaja, jelvénye, beavatása, amelynek körülményei titkok. A titkos szertartás jelentősége a közös élményben gyökerezik. A nyakkendőgyűrű az őrsi jelvény.

 

A tagság, az érdem, hogy elérte a bejutás lehetőségét, nem évül el, aki bekerült, örökre tagja marad a vezetői őrsnek. Természetesen ez egy idő után, amikor az aktív vezetést befejezi, már nem rendszeres részvételt jelent. Egy-egy ünnepélyes szertartásra, az őrs fennállásának 50. évfordulójára, meghívják őket az akkori vezetők. A nevük mindörökké a zászlón marad, hiszen vezetői munkájukkal a csapat történetében nem kis szerepet játszottak, és a csapat neves egyéniségei. Nem törvényszerű, hogy az aktív vezetői munkát abbahagyó vezetők a csapatot és a cserkészetet is elhagyják. Ezért marad az őrs tagja.

 

A beavatási szertartás bármilyen, értelmes elemből összeállhat. Egy-két ötletadó gondolat:

 

A szertartás élmény, tréfás vagy komoly esemény (legyen), és ne(m) olyan kellemetlen helyzet, mint a katonaságnál a bevonuló újoncok megalázása. A beavatást ki kell(jen) várni, nem nyakra főre tartandó esemény. Akik a beavatáson átestek, és megkapták az őrsi jelvényt, azok szereztek maguknak jogot a vezetői többletprogramon való részvételre.