Tudásanyag elsajátításában rejlő eszközeink

 

A tudás szót használva mindig az a lexikális tudás jut eszünkbe, amit a nagykönyvek tartalmaznak, az iskolai feleltetések számon kérnek, és a jövőben – elvben J – támaszkodunk rá. A tudásanyag itt ennél jelentősen több. Ezzel a szóval jelezzük mindazt a tudást, viselkedést, készséget, amelynek elsajátítására lehetőséget adunk a cserkészeten keresztül. Az EINK anyagaiban a tudás, tudásanyag, tanulás nem a szigorúan vett pszichológiai jelentésével, hanem az általánosan elsajátítandó, fejlesztendő és átadandó, tudást, viselkedésmintát, avagy készséget jelentő szóként használjuk.
 
Minden, amit nálunk „tanul” a cserkész, olyan „tudás”, amelyet vagy a közösség miatt ismer meg (pl. a cserkésztörténelem, stb.), vagy mert érdemes megismerni, hogy teljes emberként vértezze fel magát mindazzal a tudással, amivel érdemes nekivágni az életnek. E miatt a cserkésztudományok tárháza végtelen, és folyamatosan bővülő.
 
 
Tanulás
 
A tanulás elsősorban arra való, hogy tudásanyagot sajátítson el a tanulásban résztvevő. Az lenne a legjobb, ha a tanulás a nyitottságot jelentené az új dolgok iránt, azok nyomán a megismert tudás beépülne a már meglévő ismeretek közé, és ha szükséges, a cserkész képes lenne átrendezni tudását (pl. előbb tanul meg az iskolában bennfoglalni, és utána osztani. A felnőttek jelentős része nem is tudja már, mit jelent bennfoglalni. Pedig ez az egyik legjobb példa arra, hogy miként lehet a tudást átrendezni. A bennfoglaláskor megtanulják, hogy a maradék nélküli osztás hogyan működik. A bennfoglaláskor a kérdés ez, hogy egy 16 négyzetből álló alakzat hány darab 4 négyzetből álló alakzatot foglal magában. Ez után jön az a lépés, amikor megtanulják, hogy az osztás lehet maradékos is. Ekkor a bennfoglalás mellé kell szorítani az osztás műveletét, és idővel átrendezni, hogy a bennfoglalás is egyfajta osztás.)
 
Minden tudás előhívható! Igaz, van, ami nehezebben, lassabban, vagy sok segítséggel. Ha valahol nagyon nagy a szükség, előjönnek emlékképek. (pl. keresztrejtvényben a vegyjelek, vagy amikor egy latin közmondást hall valaki, felsejlik egy emlék.) A tanulásban nem csak az ismeret átadása fontos, és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni a cserkészetben, hanem az is. hogy az ismeret biztos tudássá (ezáltal magabiztossá nevelve a tudás használóját), majd készséggé válva könnyítse az életet. (pl. amikor az őv megtanítja a csomókat, akkor mindenki tudja… a próbára újra megtanulja… a táborban már készséggé kellene válnia, és mégis mi történik? Szeptember végén a nyakra, fejre kötött kendők kofacsomóval vannak megkötve. Ráadásul elütik sokan a kérdést, hogy „hagyjál már, nem mindegy?” Nem, nem mindegy! Azért tanította az őv, mert jobb, szebb, kezelhetőbb és tartósabb. És most nézze meg mindenki: hogyan van megkötve a cipőfűzője? Ugye, a masni nem más, mint egy olyan egyszerű kettős, ahol a második szárakat kétszerezve kötjük meg…)
 
Sok lehetőséget kell felmutatni a vezetőnek, hogy a cserkészek tudását folyamatosan előhívja, próbára tegye, és hasznosításával megmutassa, miért is jó az, amit tud. Amit tud, az az övé, mert az őv megtanította, de senki nem veheti már vissza. Azt mondják, „ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy”. Valóban, mert a nyelvtudás összeköt, és közben az ember a megszerzett tudás alapján helyt tud állni más nyelvi környezetben, ha… Ha a nyelvtudás biztos és használatával folyamatosan karban tartott és fejlesztett.
 
Minden megszerzett tudás előrevivő! Nem csak gazdagabb tőle az ember, de segít eldönteni, hogy az adott témába még jobban beleássa-e magát, vagy sem. A cserkészet a teljes embert neveli, így nagyon fontos, hogy a cserkészek ne kerüljenek olyan jellegű skatulyákba, mint ahogyan a tantárgyi érdeklődés alapján szoktak. („Ez a gyerek humán beállítottságú.”) Ráadásul ha valaki egy-egy területen egyre mélyebbre ás (a példát kihasználva elmélyül benne), akkor egy idő után nem lát ki a „gödörből” – szakbarbárrá válik. A cserkészetben törekedni kell arra, hogy aki valamely területen jó, abban megerősítve érezze magát (ezek a könnyebben vett akadályok, megszerzett különpróbák), de ugyanakkor elvárás is felé, hogy képezze önmagát olyan területeken, amelyek nem az ő asztalát jelentik.
 
A cserkésztudás ráépül mindarra, amelyet a család, a templom és az iskola megad, sőt, sokszor a cserkészvezető ki is használja ezeket. Azonban van olyan különleges, csak a cserkészethez kötődő tudás, amelynek elsajátítása elengedhetetlen, még sem kamatoztatható bárhol (pl. a cserkésztörténelem egy adalék lehet a történelemtanuláshoz, de annyira egyfajta megközelítéssel tárgyalt történelemszemlélet[1], amely önmagában kevés.) Mégis hatalmas lehetőség a cserkészvezető kezében, hogy megerősítse a máshol megszerzett tudást, és bátorítsa a cserkészt, hogy vegyen részt abban (is). Mindezek mellett egyetlen percig se bánkódjon a cserkészvezető, ha cserkésze máshol lesz tevékeny részese a közösségek életének – csak tartsa meg a cserkészszerű életvitelét, és a cserkészértékeket.
 
 
Viselkedés
 
A szocializációs folyamat egy része a családban, egy része az iskolában folyik. Ennek eredményeként alakul ki egyfajta viselkedés, amelyet a felnőtt ember a magáénak tart. A cserkésziesség egy csodálatos összefoglaló szó, de rendkívül képlékeny. Mi a cserkészies? Cserkészies-e…? Mitől lesz valami cserkészies? A cserkészet értékeit a meghatározása, a célja az alapelvei, a módszerei és a törvények határozzák meg. Amit ezek szellemisége támogat, az cserkészies. Ha bármelyik eleme, bármelyik érték sérül, vagy sérülhet, akkor az már nem cserkészies. Ennek a fogalomnak belülről kellene fakadni, és épít a cserkészet a kialakításakor a gyermekek otthon és a diákok iskolában megtanult ismereteire, mint a jó és rossz, a helye és helytelen, a baráti, stb.
 
A cserkészet által teljes emberré nevelésben kiemelt szerepet kapnak az értékek, azok az ismeretek, amelyek irányítják a cserkészek életét. Miközben a táborokban, a portyákon, a túrákon, az őrsgyűléseken elvárt magatartásformát követel meg a vezető, aközben nagy szabadságot ad az önkifejezés és a boldogság elérésének lehetőségében (pl. a táborban a körletek díszítése, vagy az egymás segítése, a tábortűzi számokban való szereplés pontosan ezeken a területeken fejlesztik a cserkészeket. Mindeközben nincsen helye olyan viselkedésnek, amely ellentétes a cserkésztörvénnyel.)
 
Az „emberré válás” folyamatában, ahol elérjük azt a célt, amely a nagy cél egyes egyénre lebontva jelenik meg (t.i. A társadalmat olyan életrevaló, elkötelezett, felelős, egészséges polgárok alkotják, akiknek fontos, hogy önmaguk folyamatos nevelése által a Isten felé növekedjenek.). Tehát arra a viselkedésmintára neveli rá a cserkészvezető a cserkészt, hogy olyan egyén legyen a társadalomban, aki… mint fentebb megtalálható. Ez az, ami összecseng Sík Sándor emberebb emberével és magyarabb magyarjával. A felnőttcserkészi és a tiszti fogadalomban fogadalmat tesznek a társadalom „elcserkésziesítésére”. Azaz ezeket az értékeket viszi tovább, és bárhová is kerül, ezen értékek irányítják éltét.
 
A cserkészet által (is) nevelt ember így áll helyt a mindennapokban és végzi a maga feladatait. Ezt a hozzáállást, ezt az értékrendet mutatja meg, és személyes példájával teszi elérhetőé a cserkészvezető.
 
 
Készségek
 
Egyre jobban elterjednek a „készség alapú nevelési tervek”, amelyek nem azt mondják, hogy milyen tudást kell a fejekbe tölteni, hanem azt, hogy milyen irányba kell fejleszteni az egyéniséget és a készségeket, hogy elérjük a kívánt célt. Ha nagyon röviden fogalmazzuk meg, akkor talpraesett és helyt álló emberekre van szükségünk. Nem ügyeskedőkre, nem kiskapura játszókra, de nem is olyanokra, akik mélán bíznak a jobb sorsba, és nem tesznek semmit, csak elviselik a nehézségeket. Igenis minden vezető legyen olyan jó fej báty vagy nővér, akit érdemes követni. Minden cserkészünk éljen úgy, hogy kölcsönösen számíthassanak egymásra – ő és a cserkészet. Minden cserkészünk legyen példa abban, amit elért! Nem akarhatja a vezető, hogy az őrséből kikerülőkből legyen 2 Nobel-díjas, 3 világhírű felfedező és 3 fedhetetlen politikus. De igenis akarja, hogy legyen belőlük 8 talpraesett, helyt álló, értékvezérelt és Isten felé növekedő, igényes személy, aki a maga dolgában mindent megtett, és amit tett, az értékeink szerint való.
 
A talpraesettség azt jelenti, hogy feltalálja magát, hogy tudja, mit tegyen, hogy önmagával tisztában van, és hogy nem ijed meg, ha az élet nehezebb, mint ahogy megálmodta. Mert bízhat az égiekben és önmagában!
 
A helytállás azt jelenti, hogy lehet rá számítani, hogy tudja, mi a dolga, hogy az adott szó kötelezi, és önmagát ismerve olyanra mond csak igent, amely valóban meg is tud csinálni!
 
Mindez a cserkészészjárásban gyökerezik! A cserkészészjárás nem más, mint ahogyan egyszer megfogalmazta valaki, amikor tényleg nagy bajban egy cserkész állt ki, és lélekjelenlétével és tevékenységével mentette meg a helyzetet: „A cserkészek és az emberek között az a különbség, hogy a cserkészet tudják mit kell tenni, és meg is teszik!”
 
A cserkészészjárás a Szentírás szerinti: „Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!” (Mt.10,16). Nem ravaszkodni kell, hanem okosan tenni. Amire van lehetőség., azt ki kell használni, és a szerint kell cselekedni. De ne felejtse el senki: A cél nem szentesíti az eszközt! Azért mert jóra akarja fordítani az eredményt, még nem tehet olyat, amelyet a cserkésziessége nem engedne. A szelídség nem jelent alárendelő szerepet. A galambok szelídek, de kiharcolják a maguk helyét, és megalkotják a maguk világát. Ahol igenis megküzdenek az életben maradásért.
 
A Szentlélek egyik megjelenése galamb képében van. Mégis a Szentlélek igen nagy dolgokat indított el emberekben, csoportokban, amelyek eredménye több is, mind csak egy kis helyreigazítás az élet szekerén. Ez a galamb olyan változásokat vitt végbe, amely alapjaiban változtatott meg embereket, országokat, eszméket. Tette mindezt szelíden, de határozottan.
 
Mindezen készségek felismerése, tudatosítása, kibontakoztatása, és helyes használata az, amivel teljes életet élő személyekké válnak a cserkészek. Ez a vezető feladata, hogy maga önmagát is így nevelje, és a rá bízottakkal is így tegyen. Neki kell felismerni, és neki kell támogatni és fejleszteni a megfelelő irányba.
 
[1]Az egyfajta szemlélet nem ideológiát, hanem a cserkészet szemszögéből tárgyalt megközelítést jelent!
 
Címke: 
EINK