Az emberi élet részterületei

Amikor egy gyermek, fiatal vagy ifjú neveléséhez fogunk, pontosan tudnunk kell, hogy mit is akarunk nevelni. Emiatt szükséges, hogy az embert, annak minden részével együtt, pontosan lássuk. A cserkészet a teljes embert neveli! Nem csak tudást adunk, nem csak a testet fejlesztjük, nem csak a lelket nemesítjük! De ha túl nagy falatként tesszük magunk elé a teljes embert, könnyedén megakasztja munkánkat. Túl általános célokat akarunk elérni, amelyek elérése sok esetben mérhetetlen lesz, így nem tudjuk, elértük-e célunkat, vagy sem.

Ezért kerestünk olyan képet, amely átlátható, összefüggő és egységet adó, de a munkánk érdekében területei világosan elkülöníthetőek. Olyan nehéz ezt megrajzolni, mint amikor a világunk nagy titkait kutatjuk és próbáljuk számunkra érthetően megjelení-teni. Az embert leíró, megformáló metafo-rákhoz, hasonlatokhoz, magyarázatokhoz mi is hozzáteszünk egyet, melyet a legalkalma-sabbnak találtunk a munkánkhoz. Íme saját hasonlatunk, mely munkánk során alakult ki: az ember élet összetettségét tekintve, részterületeit részben szétválasztva olyan, mint egy virág. Szára, levele, vacka, szirmai és termése van.

A gyökere az a születésünk által meghatározott környezet, ahol fizikai valóságunkban megjelenünk. Születésünkkor valóságos „csomagot” kapunk készen, ami sok mindent eleve meghatároz önmagunkról. Történelmi korunk, szülőföldünk, családunk helyzete, korai neveltetésünk felmérhetetlen jelentőségűek, fogantatásunktól éveken át a fejlődés horizontját jelentik, és mire eszmélni kezdünk önmagunkra, már kitörölhetetlenül belénk vésődnek. Életünk korai szakasza meghatározó, de a beágyazottságunk később is megmarad: mindannyian holtunkig tanulunk, és a ma tapasztalata holnap már befolyásolni fog bennünket.

A szára a lelki terület, amely a hagyományokból fakad, amelyen a levelek Isten napfényéből táplálják a virágot. A lélek mindennek az alapja, hiszen emberként ez az örök jellemzőnk, és ez köt össze Istennel. Nem elválasztható létünktől, sőt a többi életterülettől sem elválasztható, mégis külön kell beszélnünk a lelki nevelésünkről.

Az érzelem a szár végén lévő vacok, ami magában foglalja a szirmokat és azok közepén a termést. A szárhoz kötődik, színe is olyan, mint a száré, de más az alakja és a feladata. Az érzelem a lélekhez, a testhez, a szellemhez és az értelemhez egyaránt kötődik. Az érzelem sokban befolyásolja életünket, megnyilvánul, értelmi, testi jelei is vannak.

A virág három szirma az értelem, a test és a társas területek. Ezek a szirmok önállóan létező szirmok, de egymással fedésben vannak. Mi, emberek is így vagyunk, és a teljes emberhez mind a három sziromra szükség van, amelyek önmagukban „csak” szirmok, de fedésben alkotják a kelyhet, óvják a virág közepét. Látnunk kell, hogy egyes konkrét dolgok ide vagy oda sorolása egyaránt jogos lehetne, azonban szeretnénk, ha ott jelenne meg, ahová soroljuk. Így az emberi nevelésben az egyes feladatok, elsajátítandó készségek, fejlesztendő területek egyértelműen helyre kerülnek a modellünkben.

Az egyik szirom az értelem (intellektuális, szellemi, értelmi terület). Az ember értelme a világról megszerzett tudást és a világról alkotott képet jelenti. Ez egy bővíthető, átrendezhető tárház. Ezen elemeket nem csak tárolja, de rendezi, újabb tudások és tapasztalatok miatt esetenként átrendezi, és a helyzetekhez alkalmazkodva képes ezeket a tudásokat előhívni és alkalmazni. Ezen megfelelő alkalmazások és átrendezési képességek összessége, amelyet a tapasztalat csiszolt, jelentik a bölcsességet!

A másik szirom a test. A testünk iránti felelősség önmagunkkal szembeni kötelességünk, amelynek elengedhetetlen része a testünk és annak működésének ismerete. Nem csak önmagában áll, hiszen fizikai aktivitást is jelent testi létünk. Abban való hitünk, hogy Isten értünk emberré, testté lett (vö.: „az Ige testté lett, és közöttünk élt” – Jn 1,14) megmutatja, hogy személyiségünknek ez a területe milyen fontos szerepet is játszik az életben, valamint elkerülhetetlenül szükséges, hogy teljes lényünkkel járni tudjuk az Őhozzá vezető utat

A társas terület jelenti a harmadik szirmot. „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18), és ennek következtében családban, közösségekben (helyi és nagyobb), nemzetben, egyházban vagy gyülekezetben élünk, és töltjük be a legnagyobb emberi közösséggel a Földet. Ebből a közösségi rendszerből épül a társadalom, és mindaz a környezet, amelyet a lélekkel rendelkezők alkotnak körülöttünk. Sőt, a közösségnek valaha előttünk járt és az egyszer majd utánunk jövő tagjai is beletartoznak, mert felelősek vagyunk értük is. Így az, hogy a Földet hogyan tartjuk meg nekik, itt jelenik meg! Mivel nem egyedül vagyunk, szükségünk van a beleérző képességre, az együttérzésre, erkölcsre, közösségi életre, kapcsolatokra, kommunikációra.

Címke: