A magyar cserkészet jövőképe
A társadalmat olyan életrevaló, elkötelezett, felelős, egészséges polgárok alkossák, akiknek fontos, hogy önmaguk folyamatos nevelése által Isten felé növekedjenek.
Alapítónk általában „citizen”-ekről beszél, ami lehet ez is, az is, de inkább talán mégis polgár (vö. fr. citoyen), hiszen nem csak az államnak, hanem helyi közösségének (pl. a falunak) is hasznos tagja az illető.
A polgár szó alatt értjük az alapító, Bi-Pi álltal elénk adott eszményt: a csónakját maga irányító, önálló, tudatos döntéseket hozó, felelős embert. Az igazi polgár megáll a saját lábán úgy gazdaságilag, mint erkölcsileg, szellemileg. Egy erős társadalmat a polgárok hozznak létre, ahol az állam nem más, mint a polgárok közös ügyeinek intézője. Nem azért a miénk, mert beleszülettünk és választójogunk van, hanem azért, mert mi hozzuk létre. Ennek előfeltétele, hogy minél függetlenebbek legyünk (szellemileg, anyagilag) az államtól, ne alárendeltnek érezzük magunkat. Ennek a nyelvi kifejezése, hogy az állampolgárok azok, akiknek van egy közös állama!
A polgár szó jelentésköre lényegesen szélesebb, mint az állampolgáré. A jó polgár a jó állampolgár minden jellemzőjével rendelkezik (befizeti az adót, elmegy szavazni, tájékozott a közügyekben stb.), de annál még több is. Pl. a jogi kötelességeken kívül egyéb kötelezettségeket is vállal helyi közösségében (falu, város(rész), plébánia, XY civil egyesület stb.), felelősséget érez mindezekért, hajlandó akár (pl. anyagi) áldozatot is hozni bizonyos, általa nemesnek ítélt célok megvalósulása érdekében.
A magyar kultúrkörben nevezzük Istennek, megengedve a más vallásúak eltérő istenképét, vagy transzcendens valóságát.
Címke:
