A kezdetek
A cserkészet megindulásakor már voltak jelen felnőtt vezetők, és megfogalmazódott az igény, hogy legyen vezetőképzés. 1911-ben került sor az első vezetőképzésre, majd ennek folytatásaként 1912-ben a másodikra, ahol esti beszélgetések keretében tartotta maga Bi-Pi a képzést. A tapasztalatok alapján 1913-ban átalakították és a cserkészet módszereit is belevették. Bár furcsán hangozhat, de eleinte nem őrsi keretben folyt a képzés, hanem előadásokra jártak a jelöltek. Az átalakított változatban őrsi kereteket kaptak a jelöltek, és gyakorlati ismereteket is tanultak egy tábor keretein belül. A képzés az elméleti és gyakorlati ismeretek arányos ötvözetéből tevődött össze, mely három részből állt: egy elméleti rész az alapelvekkel, egy másik egyhetes táborozás a gyakorlati ismeretekkel foglalkozott, míg a harmadik, ismét elméleti rész a szervezési- és vezetési ismereteket ölelte fel. Az elképzelést keresztülhúzta az I. világháború, így csak 1919. július 25-én kezdődött meg a tábori körülmények között a képzés. Erre lehetőséget a Gilwell Park adott, amelyre Bi-Pi 1918-ban talált rá, és amelyet alkalmasnak talált a VK céljaira. 1919-ben W. de Bois Maclaren brit cserkésztiszt bőkezűségének köszönhetően került a birtok a cserkészek kezébe, a vezetőképzés céljaira. Ez a Gilwell Park, aminek jelvénye (totemje) a tuskóba vágott balta.
A tábor egyik specialitása volt a „kudu-kürt”, mellyel a gyülekezőkre hívták a résztvevőket. Ez a hagyomány azóta is él: valahányszor egy WB képzés megkezdődik, a Gilwell Parkban megfújják ezt a kürtöt.
Bi-Pi nem rajongott a bizonyítványokért, ezért a tábor végén egy egyszerű, ám mégis emlékezetes jelvényt szeretett volna adni a képzést elvégzett vezetőknek. Az afrikai küzdelmei során foglyul ejtett dinizulu törzsfőnök nyakláncának egy darabját, egy nyakkendőgyűrűt és egy nyakkendőt adományozott a képzést eredményesen befejező résztvevőknek. A nyakláncon lévő második kis fadarabot Bi-Pi maga faragta.
Így lett a vezetőképzés szimbóluma a vékony bőrszíjon függő két kicsi fadarab: a Wood Badge (WB), a kettősfonatú bőr nyakkendőgyűrű és a Parkot adományozó Mclaren család színeivel díszített szürke-rózsaszín nyakkendő.
Így lett a vezetőképzés szimbóluma a vékony bőrszíjon függő két kicsi fadarab: a Wood Badge (WB), a kettősfonatú bőr nyakkendőgyűrű és a Parkot adományozó Mclaren család színeivel díszített szürke-rózsaszín nyakkendő.
Az ebből alakuló Gilwell-rendszerű képzésnek három része van. Az első egy elméleti tanfolyam. A második egy legalább egyhetes tábor, ahol a jelöltek saját erőikkel tisztába kerülnek, és a tényleges kiképzés folyik. A harmadik egy féléves vezetői munka, aminek eredményes befejezése utána a jelöltek képesítést kapnak.
A WB-t szerzetteket nemzetközileg nyilvántartásba veszik, és évente tartanak nekik egy össznépi dzsemborit, ahova minden WB tulajdonost meghívnak. WB-képzést csak a Világszövetség engedélyével lehet tartani. A WB táborokban a kiképzők a WB hármas jelvényét viselik, és a tábor végén azt kapják meg a jelöltek. (Erre voltak nálunk is próbálkozások, de igazán nem sikerültek.)
A WB-t szerzetteket nemzetközileg nyilvántartásba veszik, és évente tartanak nekik egy össznépi dzsemborit, ahova minden WB tulajdonost meghívnak. WB-képzést csak a Világszövetség engedélyével lehet tartani. A WB táborokban a kiképzők a WB hármas jelvényét viselik, és a tábor végén azt kapják meg a jelöltek. (Erre voltak nálunk is próbálkozások, de igazán nem sikerültek.)
