STVK az újjáalakulás után
1988-ban elszigetelt tanfolyamok indultak országszerte. 1989 és 1990 a KMCSSZ vendégszeretetének éve. A KMCSSZ a saját VK-táboraiba fogadott magyarországi jelölteket, 26, zömmel egyházi szolgálatot ellátó vezetőjelölt vett részt Fillmore-ban egy STVK-n, majd egy azt követő CSTVK-n, ugyanakkor Eibisbergben közel 25 ST- és 33 őv-jelölt kapott lehetőséget a képesítés megszerzésére.
1990-ben p. Görbe László Sch.P. szervezése és vezetése alatt, elsősorban a Fillmore-i tapasztalatok alapján, ismét megindul a vezetőképzés Katalinpusztán. A képzés Gilwell-rendszerű, illetve olyan kiképzők vannak a törzsekben, akik a KMCSSZ-ben végeztek. Ezévben ismét lehetőséget ad a KMCSSZ 76 cst-jelölt számára a csst és cst képesítés megszerzésére Eibisbergben. Ebben az évben tudtak először részt venni a szlovákiai és erdélyi magyar cserkészek is a képzésben. Változás történt a vkvt-i poszton, így a gyakorlati, élményt adó képzés kerül előtérbe Magyarországon is, és megkezdődik a VK-csapat felállítása.
1991 az első központi VK-tábor éve, Gödöllőn, KCSŐVVK, ŐVVK és két STVK altáborral (altáborparancsnokok: Tóth Klára, Grynaeus András, ifj. Benedek László (1/A) és Nádai Béla (1/B), táborparancsnok: Edöcsény András, akkori vkvt). Az ŐVVK-tábor az NLÁ, a STVK táborok a kagylójelvényt használják. Ez az első kísérlet a képzés egységesítésére a leendő kiképzők felkészítésével, az eredmény azonban felemásra sikerül. Ezévben a KMCSSZ egyik CSTVK táborát is ugyanitt rendezi meg, melyen először vesznek részt kárpátaljai és délvidéki magyar cserkészek, így az erdélyi, felvidéki, és anyaországbeli résztvevőkkel teljessé válik a kárpát-medencei magyar cserkészet képviselete.
A képzések egységességének elérése és a magas színvonal biztosítása érdekében 1991 és 1993 között a vkvt folyamatosan több VK szabályzat tervezetet is beterjeszt, azonban részben az országos elnökség, részben az egyes kerületek ellenállása miatt ezek nem kerülnek elfogadásra.
1992-ben tematikai átalakítás következik a STVK-ban, a WOSM, az amerikai és az osztrák WB, az előző évi KMCSSZ STVK és Edöcsény András ovkvt tapasztalatai alapján. A cserkész-szellemiség mellett a vezetési (management) és pedagógiai ismeretek, valamint a kiképzésmódszertan kapnak a korábbiaknál lényegesen nagyobb hangsúlyt.
Második kísérlet a képzések egységesítésére: a vezetőképzési vezetőtiszt kiadja a segédtisztképzés segédkönyvét, mely vezetőképzési szabályzat hiányában csupán ajánlás marad. Ekkor már szinte minden kerületben beindulnak a STVK képzések (meglehetősen eltérő tartalommal és színvonalon), emellett egyre nagyobb népszerűséggel továbbra is működnek STVK táborok. A STVK-ban továbbra is a KMCSSZ jelvényeit, illetve egyedi kreációkat használnak.
Mindenfelé VK táborok indulnak eltérő színvonalon és módszerekkel. Jelvények kavalkádja, hiszen mindenki olyan jelvényt ad ki, amilyet akar. A központosításokat sokan a tudásuk és a képzettségük megkérdőjelezésének élték meg, illetve a hatalomból való kiszorításként. Edöcsény András VK szabályzó ajánlását elvetik.
1993-ban lemond az ovt és az ovkvt is (és még 5 másik országos vezető), így megszűnik a központi VK, felszerelését elkótyavetyélik. A STVK is ellenőrizhetetlenné válik, több helyen adnak kagyló-jelvényt erre jogosulatlanok, illetve vannak, akik maguknak csinálnak ilyet.
1994-től 1998-ig nincs központi STVK.
1995-ben az I. Cserkészkerület javaslatára OIB határozat születik a VK szabályzat megalkotásának szükségességéről és az előkészítő bizottság felállításáról. Gall István, az akkori vezetőképzési szakvezető felügyeletével, az I., III., IV., VIII. és X. kerület nagy tapasztalattal rendelkező képzésvezetőinek és az őket segítő cserkészvezetők munkája révén elkészül a kerületekkel egyeztetett javaslat a kitűzött határidőre, 1996. február 3-ra, melyet a készítők személye miatt az ovt-k nem fogadnak el és új bizottságot jelölnek ki az anyag átdolgozására. Ennek nyomán 1997-ben jelenik meg és lép hatályba a VKKMISZ. Az eredeti kidolgozásában nagy szerepe volt Benedek Lászlónak, Edöcsény Andrásnak, dr. Grynaeus Andrásnak, Lendvay Endrének, Szentkirályi Pálnak és Szabó Gergelynek, és még sokan segítették őket.
A tematika és a képzési rend azóta is évente újra átvizsgálásra kerül, és az igényekhez igazítja a képzés vezetője. Így a STVK mindig naprakész munkával igyekszik a jelölteket képezni. 1999-ben a White Stag elveit beemelve átalakítják a STVK-t: az oktatástól a tanulásra téve a hangsúlyt, azaz a résztvevők a korábbiakhoz képest lényegesen aktívabb részvételére törekedve a képzési folyamatban.
Ismét próbálkozások folynak a központi kiképzőképzésre, illetve dr. Grynaeus András ovkvt kiadja a VKKMISZ Végrehajtási Utasítását, melyet az OIB visszavonat. Ismét nem sikerül egységes vezetőképzést csinálni… Az MCSSZ keretein belül már csak az I., IV., VI. és a X. kerület képes STVK-t.
2001-ben ismét tematikai reform következik. A STVK-ban helyet kapnak a csapatparancsnoki ismeretek és kikerülnek a módszertani képzések. 2003-ban ismét átalakul a képzés, de most szemléletben és módszertanban. Több napon átívelő önismereti képzés, klasszikus cserkésztudásbeli képzés kerül elő, illetve a nap végén a TPK összefoglalja a napi képzéseket és keretbe rendezi. A módszertani ötleteket felvonultató képzések teljességgel eltűntek a tematikából. Az Emlékeztető minden olyan témát tartalmaz, ami valaha felmerült, így a módszertaniakat is.
1998-ban az országos elnökség nem engedte a Budai Cserkészkerületnek megtartani a STVK-t, így a kiképzők abban az évben teljesen titokban – sajnos illegálisan – tartottak a VK táborok idején és helyén egy kiképzőképzést, melynek parancsnoka Lendvay Endre volt (0. STKK). Ennek tapasztalatai alapján azóta évente indul kiképzőképzés, STKK. A kiképzők egy segédkiképző tanfolyamon tanulják meg a kiképzői feladatokat, majd egy sikeres vizsga után részt vesznek egy STVK teljes időtartamában a képzésben.
1999-ben és 2000-ben négy szombatos képzésként folyt a STKK, majd 2001-ben két hétvégés, bentlakásos képzés formájában (3. STKK). 2002-ben a táborban folyó képzés került bevezetésre, amelyet azoknak a leendő kiképzőknek tartanak, akik már szereztek csst képesítést, de nem élték át a kagylós STVK mozzanatait. Ennek keretein belül a táborban a STKK tematika kerül elő, miközben a STKK-jelöltek a STVK-s jelöltekkel együtt teljesítik a tábort (4. STKK). Így átélik a tábort, de nem feleslegesen töltik az idejüket. Ezután nem végeznek hétvégi tanfolyamokat, csak azok, akik ilyen táborban voltak jelöltek.
2006-ban Solymosi Balázst megválasztják országos vezetőtisztnek. Az országos tisztsége mellett megtartja az I. kerületi VK szakvezetői és a STVK képzésvezetői tisztségeket is, amelyekre azonban egyre kevesebb ideje van.
2009-ben létrejön a Csapatparancsnok vezetőképzés Pótor József vezetésével. A parancsnoki ismeretek újra kikerülne a STVK anyagából.
2010-ben négy lett cserkész vesz részt a táborban, mint STKK jelöltek. A jelöltekkel töltött idő alatt tolmácsolást biztosítottunk nekik, a képzési időben a STVK módszertanát sajátították el. Erre a módszertanra alapozva hozták létre a saját borostyános képzésüket.
2010-ben Solymosi Balázs lemond az I. kerületi VK szakvezetésről, helyette Hajós Annát kérik fel. Ezzel párhuzamosan az I-X. kerületi STVK képzés helyett Solymosi Balázs, mint ovt, az egységes, központi vezetőképzés kialakítása érdekében központi STVK-t indít. A két kerület azonban nem adja fel a saját képzést, és képzésvezetőnek Sergyán Szabolcsot kéri fel. Konfliktus alakul ki a két kagylós képzés között, sajnos küzdelem indul az irányításért.
2011-ben az MCSSZF közös kagylós STVK képzést indít Szórád Gábor vezetésével. Ebben az évben az I-X. Kerületi STVK képzés mellett újra központi is indul. Végül, a konfliktusok részleges feloldása mellett a 2012-től együttesen központiként folytatják a STVK-k megvalósítását a felek.
2012-ben elindul a vezetőképzési rendszer újragondolása, az emlékeztetők és a kiképzői kézikönyv újraírása.
2015-ben újra indul I-X. kerületi STVK képzés, Pótor József vezetésével.
1990-ben p. Görbe László Sch.P. szervezése és vezetése alatt, elsősorban a Fillmore-i tapasztalatok alapján, ismét megindul a vezetőképzés Katalinpusztán. A képzés Gilwell-rendszerű, illetve olyan kiképzők vannak a törzsekben, akik a KMCSSZ-ben végeztek. Ezévben ismét lehetőséget ad a KMCSSZ 76 cst-jelölt számára a csst és cst képesítés megszerzésére Eibisbergben. Ebben az évben tudtak először részt venni a szlovákiai és erdélyi magyar cserkészek is a képzésben. Változás történt a vkvt-i poszton, így a gyakorlati, élményt adó képzés kerül előtérbe Magyarországon is, és megkezdődik a VK-csapat felállítása.
1991 az első központi VK-tábor éve, Gödöllőn, KCSŐVVK, ŐVVK és két STVK altáborral (altáborparancsnokok: Tóth Klára, Grynaeus András, ifj. Benedek László (1/A) és Nádai Béla (1/B), táborparancsnok: Edöcsény András, akkori vkvt). Az ŐVVK-tábor az NLÁ, a STVK táborok a kagylójelvényt használják. Ez az első kísérlet a képzés egységesítésére a leendő kiképzők felkészítésével, az eredmény azonban felemásra sikerül. Ezévben a KMCSSZ egyik CSTVK táborát is ugyanitt rendezi meg, melyen először vesznek részt kárpátaljai és délvidéki magyar cserkészek, így az erdélyi, felvidéki, és anyaországbeli résztvevőkkel teljessé válik a kárpát-medencei magyar cserkészet képviselete.
A képzések egységességének elérése és a magas színvonal biztosítása érdekében 1991 és 1993 között a vkvt folyamatosan több VK szabályzat tervezetet is beterjeszt, azonban részben az országos elnökség, részben az egyes kerületek ellenállása miatt ezek nem kerülnek elfogadásra.
1992-ben tematikai átalakítás következik a STVK-ban, a WOSM, az amerikai és az osztrák WB, az előző évi KMCSSZ STVK és Edöcsény András ovkvt tapasztalatai alapján. A cserkész-szellemiség mellett a vezetési (management) és pedagógiai ismeretek, valamint a kiképzésmódszertan kapnak a korábbiaknál lényegesen nagyobb hangsúlyt.
Második kísérlet a képzések egységesítésére: a vezetőképzési vezetőtiszt kiadja a segédtisztképzés segédkönyvét, mely vezetőképzési szabályzat hiányában csupán ajánlás marad. Ekkor már szinte minden kerületben beindulnak a STVK képzések (meglehetősen eltérő tartalommal és színvonalon), emellett egyre nagyobb népszerűséggel továbbra is működnek STVK táborok. A STVK-ban továbbra is a KMCSSZ jelvényeit, illetve egyedi kreációkat használnak.
Mindenfelé VK táborok indulnak eltérő színvonalon és módszerekkel. Jelvények kavalkádja, hiszen mindenki olyan jelvényt ad ki, amilyet akar. A központosításokat sokan a tudásuk és a képzettségük megkérdőjelezésének élték meg, illetve a hatalomból való kiszorításként. Edöcsény András VK szabályzó ajánlását elvetik.
1993-ban lemond az ovt és az ovkvt is (és még 5 másik országos vezető), így megszűnik a központi VK, felszerelését elkótyavetyélik. A STVK is ellenőrizhetetlenné válik, több helyen adnak kagyló-jelvényt erre jogosulatlanok, illetve vannak, akik maguknak csinálnak ilyet.
1994-től 1998-ig nincs központi STVK.
1995-ben az I. Cserkészkerület javaslatára OIB határozat születik a VK szabályzat megalkotásának szükségességéről és az előkészítő bizottság felállításáról. Gall István, az akkori vezetőképzési szakvezető felügyeletével, az I., III., IV., VIII. és X. kerület nagy tapasztalattal rendelkező képzésvezetőinek és az őket segítő cserkészvezetők munkája révén elkészül a kerületekkel egyeztetett javaslat a kitűzött határidőre, 1996. február 3-ra, melyet a készítők személye miatt az ovt-k nem fogadnak el és új bizottságot jelölnek ki az anyag átdolgozására. Ennek nyomán 1997-ben jelenik meg és lép hatályba a VKKMISZ. Az eredeti kidolgozásában nagy szerepe volt Benedek Lászlónak, Edöcsény Andrásnak, dr. Grynaeus Andrásnak, Lendvay Endrének, Szentkirályi Pálnak és Szabó Gergelynek, és még sokan segítették őket.
A tematika és a képzési rend azóta is évente újra átvizsgálásra kerül, és az igényekhez igazítja a képzés vezetője. Így a STVK mindig naprakész munkával igyekszik a jelölteket képezni. 1999-ben a White Stag elveit beemelve átalakítják a STVK-t: az oktatástól a tanulásra téve a hangsúlyt, azaz a résztvevők a korábbiakhoz képest lényegesen aktívabb részvételére törekedve a képzési folyamatban.
Ismét próbálkozások folynak a központi kiképzőképzésre, illetve dr. Grynaeus András ovkvt kiadja a VKKMISZ Végrehajtási Utasítását, melyet az OIB visszavonat. Ismét nem sikerül egységes vezetőképzést csinálni… Az MCSSZ keretein belül már csak az I., IV., VI. és a X. kerület képes STVK-t.
2001-ben ismét tematikai reform következik. A STVK-ban helyet kapnak a csapatparancsnoki ismeretek és kikerülnek a módszertani képzések. 2003-ban ismét átalakul a képzés, de most szemléletben és módszertanban. Több napon átívelő önismereti képzés, klasszikus cserkésztudásbeli képzés kerül elő, illetve a nap végén a TPK összefoglalja a napi képzéseket és keretbe rendezi. A módszertani ötleteket felvonultató képzések teljességgel eltűntek a tematikából. Az Emlékeztető minden olyan témát tartalmaz, ami valaha felmerült, így a módszertaniakat is.
1998-ban az országos elnökség nem engedte a Budai Cserkészkerületnek megtartani a STVK-t, így a kiképzők abban az évben teljesen titokban – sajnos illegálisan – tartottak a VK táborok idején és helyén egy kiképzőképzést, melynek parancsnoka Lendvay Endre volt (0. STKK). Ennek tapasztalatai alapján azóta évente indul kiképzőképzés, STKK. A kiképzők egy segédkiképző tanfolyamon tanulják meg a kiképzői feladatokat, majd egy sikeres vizsga után részt vesznek egy STVK teljes időtartamában a képzésben.
1999-ben és 2000-ben négy szombatos képzésként folyt a STKK, majd 2001-ben két hétvégés, bentlakásos képzés formájában (3. STKK). 2002-ben a táborban folyó képzés került bevezetésre, amelyet azoknak a leendő kiképzőknek tartanak, akik már szereztek csst képesítést, de nem élték át a kagylós STVK mozzanatait. Ennek keretein belül a táborban a STKK tematika kerül elő, miközben a STKK-jelöltek a STVK-s jelöltekkel együtt teljesítik a tábort (4. STKK). Így átélik a tábort, de nem feleslegesen töltik az idejüket. Ezután nem végeznek hétvégi tanfolyamokat, csak azok, akik ilyen táborban voltak jelöltek.
2006-ban Solymosi Balázst megválasztják országos vezetőtisztnek. Az országos tisztsége mellett megtartja az I. kerületi VK szakvezetői és a STVK képzésvezetői tisztségeket is, amelyekre azonban egyre kevesebb ideje van.
2009-ben létrejön a Csapatparancsnok vezetőképzés Pótor József vezetésével. A parancsnoki ismeretek újra kikerülne a STVK anyagából.
2010-ben négy lett cserkész vesz részt a táborban, mint STKK jelöltek. A jelöltekkel töltött idő alatt tolmácsolást biztosítottunk nekik, a képzési időben a STVK módszertanát sajátították el. Erre a módszertanra alapozva hozták létre a saját borostyános képzésüket.
2010-ben Solymosi Balázs lemond az I. kerületi VK szakvezetésről, helyette Hajós Annát kérik fel. Ezzel párhuzamosan az I-X. kerületi STVK képzés helyett Solymosi Balázs, mint ovt, az egységes, központi vezetőképzés kialakítása érdekében központi STVK-t indít. A két kerület azonban nem adja fel a saját képzést, és képzésvezetőnek Sergyán Szabolcsot kéri fel. Konfliktus alakul ki a két kagylós képzés között, sajnos küzdelem indul az irányításért.
2011-ben az MCSSZF közös kagylós STVK képzést indít Szórád Gábor vezetésével. Ebben az évben az I-X. Kerületi STVK képzés mellett újra központi is indul. Végül, a konfliktusok részleges feloldása mellett a 2012-től együttesen központiként folytatják a STVK-k megvalósítását a felek.
2012-ben elindul a vezetőképzési rendszer újragondolása, az emlékeztetők és a kiképzői kézikönyv újraírása.
2015-ben újra indul I-X. kerületi STVK képzés, Pótor József vezetésével.
