Cserkésztábor a szabadidõparkban

A következő írás a 831. sz Szent Kristóf cserkészcsapat idei nyári táboráról megjelent a "Bükkalja" című regionális újságban Kácson és környékén.

Július végén benépesült a kácsi önkormányzat szabadidõparkja: a budapesti Szent Kristóf Cserkészcsapat és a Külföldi Magyar Cserkészszövetség Svájcban mûködõ magyar csapatának tagjai táboroztak itt, összesen mintegy hatvanan.
A gyerekek és fiatalok nem véletlenül kerültek éppen ide. A cserkészek minden évben más és más helyszínt választanak nyári táborukhoz; most a Bükköt célozták meg, többen ajánlották is ezt a helyszínt a szervezõknek. A táborvezetõ segítõivel már az elõzõ év decemberében járt itt megnézni a környéket, ami akkor még közel sem volt olyan
kellemes, mint most. Az önkormányzat azonban szívesen segített a jól cél érdekében: a közmunka-program keretében kitakaríttatta és táborozhatóvá tette a területet.
Ottjártamkor éppen túrázni voltak a táborozók, így Erdész Péter, a Szent Kristóf Cserkészcsapat csapatparancsnok-helyettese kalauzolt és mesélte el: milyen is a tábori élet Kácson.
- Minden táborunkat valamilyen tematika mentén bonyolítjuk le. Az idei témánk Róma, tehát a római kultúra néhány szeletét próbáljuk megismertetni a fiatalokkal a játékokban és a
munkában is. Van öltözékünk és megvannak a megfelelõ szerepek is. Tartunk például gladiátor-viadalokat, aminek végén a vesztes és gyõztes alá-, fölérendelt helyzetbe jut.
A tábor elõkészítési munkái igen szervezetten folytak, hiszen hatvan fõ számára minden szükséges feltételt megteremteni nagy felelõsség. Ám nemcsak a józan észnek és a tapasztalatoknak kellett megfelelni, hanem a Cserkészszövetség és az ÁNTSZ elõírásainak is, amikor kialakították a konyhát, illemhelyeket, szeméttárolókat, szálláshelyeket stb. Készítettek mosogatót, edényszárítót, gondoskodtak az ételmaradékok szakszerû elhelyezésérõl.
A fõzéshez nemcsak üst, bogrács és egyéb szokványos eszközök álltak rendelkezésre, hanem a maguk készítette tûzhely is, amelyben még süteményt is tudtak készíteni. Az õrsök számára az étkezõhelyeket: ülõkéket, asztalokat a táborlakók készítették, minden õrsnek egyet. A sátrak mellett sokan alhattak a szabad ég alatt is, a függõágyakban.
A táborlakók városiak, számukra - különösen a svájciaknak - szokatlan ez a nomád életmód, azonban nagyon élvezték, sok élményt jelentett nekik.
Portyáztak (meg is áztak), ismerkedtek a környékkel, az élõvilággal, amely körülvette õket. A vallásgyakorlás természetesen mindennapos volt: reggeli és esti, étkezés elõtti és utáni közös imákat mondtak, és naponta lelki programokon vettek részt. Vasárnap délelõtt az egri segédpüspök személyesen jött el hozzájuk, és tartott misét.
Mindemellett élvezték a helyi önkormányzat segítségét is, ami nélkül nem képzelhetõ el a tábor élete. A terület elõzetes rendbetétele mellett sor került az ide vezetõ erdei út kijavítására, amelyben a zúzottkõ terítésével a fiatalok is aktív szerepet vállaltak, mint ahogyan a környéken a szemétszedést is elvégezték.

A táborlakók azóta már messze járnak. A hatvan városinak biztosan van mit mesélnie: gyarapodtak lélekben, élményekben, emlékekben itt, Kácson.