Gondolatok a X. KNT-ről

Az aratás havának 6. napján közel 500 cserkész vágott neki a nagy útnak, hogy eljusson Grassalkovich gróf uradalmába, és felépítse falvát a gróf által kínált földterületen.  7 falucska alakult Cserkészpark erdős területein, név szerint: Mélykút (Lila altábor), Kerelőszentpál (Barna altábor), Csolnok (Kék altábor), Bodony (narancs), Komját (Zöld altábor), Galgamácsa (Piros altábor), Nemesborzova (Kiscserkészek).

Így szólott Krónika az aratás havának 6. napjáról, a Barna és Piros altábor krónikásainak tollából:

„Amikor megérkeztünk Galgamácsáról a Grassalkovich gróf úr által számunkra kijelölt szálláshelyre, falubírónk szívélyesen és nagy örömmel üdvözölt bennünket, és rögtön részletes útbaigazítást tartott…“

„Elkezdtük felállítani a sátrakat a tűző napon. Elég kemény feladat volt az elején, de már hozzászoktunk…“

Az ezt követő időben sem nyugodhatott a Grassalkovich uradalom, hisz számtalan tennivaló akadt.
Igy emlékszik vissza erről, Galgamácsa becses lakosa Sinka Domokos:

 „A Számlálás megnyitóján Antal urunk – Isten nyugosztalja – olyan beszédet rittyentett, hogy még a Maris néninek is könnybe lábadt a szeme a meghatottságtól, pedig aki ismeri, tudja, hogy ő még akkor se sírt, amikor a férje meghótt. Nagy ostorcsattogtatások és egy lovasbemutató után ki-ki visszatért a maga falujának kijelölt helyre.
 A következő napon a számlálóbiztosok körbejárták az uradalmat és mindenki beírta a nevét a Nagykönyvbe
 Ezen éjszakán nagy feladatot bízott rám tanító urunk – Isten nyugosztalja – nekünk kellett ellátnunk az uradalom éjszakai őrzésének feladatát. Hála a magasságos Istennek, nem jöttek vadorzók a tábor területére, csak egy róka mozgolódott a Kapunál, de azt elfogtuk és ott helyben megsütöttük.”

Az aratás havának 9. napján szörnyű esemény rázta meg Bodony népét. Miután végeztek a déli betevőjük elfogyasztásával, szörnyülködve tapasztalták, hogy gyilkosság történt a mezőn. Megölték a bíró fiát! Nekiláttak hát a nyomozásnak, hogy megtalálják e gaztett okozóját.

Részlet a Narancs altábori Krónikából:

„Mindig is érdekelt, milyen detektívnek lenni.
 Szeretném Poirot kalapját magamra venni,
 Itt erre is volt egy jó lehetőségem,
 Nyomozós játékban lehettem résen.
 Gyilkosság történt, szörnyű haláleset,
 Az áldozatért sok krokodilkönny esett.
 Volt sokféle nyom, felsorolva pár tény,
 Kis idő után: megoldva a bűntény.
 Sherlock lehettem végre ma egy napra,
 Kihegyezem orrom újabb bűntény-szagra.”

Épp csak fényderült a gyilkos kilétére, máris akadt feladat a badonyiak számára. A Narancs altábori Kékfestő mesterség, ily módom emlékszik vissza az aratás havának 10. napjára:

„Csöpögős reggelre ébredt ma a tábor,
 A felhők azonban oszlottak már távol.
 A reggeli elfogyasztva, mi programra készen,
 Főzőversenyre készültünk egészen.
 A zsűri bár kritikus szemmel nézett,
 A paprikás krumpli mindenkit megigézett.
 Délután pihenés, aztán számháború,
 Bár reggel esett, most derűre jött ború.
 A vacsora csak közösen az igazi móka,
 Kenhető-ízű krém GH-s módra.
 Az esti Bi-Pi tűz mindenkit meghatott,
 Mély beszélgetések zajlottak ott.
 Zászló levonva, együtt, közösen,
 Hangulatosan, bár kissé ködösen.
 Fáradtan ugyan, de nyugovóra térve
 Mindenkit közelebb érezhettünk végre.”

Eközben a Barna altáborban sem lógathatták lábukat a betyárok:

“Hamarosan ismét kisütött a Nap, így megreggelizhettünk (…), végül következett a sátorszemle. Ezek után összecsomagoltunk, és GPS-készülékeink segítségével nekivágtunk, hogy megkeressük az előre kijelölt pontokat. Utunk Gödöllő csodaszép városán vezetett keresztül…”

Hét derekán történt aztán, hogy Grassalkovich gróf urunk meghívta egész uradalmát, hogy vegyen részt esti közös mulatozáson.

“Az estebéd után egy nagy közös esti mulatozásra gyűlt össze a falunépe. Mivel Grassalkovich urunk - Isten nyugosztalja - is megjelent körünkben, egy kis műsorral kedveskedtünk neki. Komját egy dicsőséges vadászatot jelenített meg, mi, Galgamácsaiak a zsákmány elkészítésében jeleskedtünk - kitűnő sikerrel.”
(Piros altábor krónikája)

Hűvös hajnal virradt csütörtök reggel a Grassalkovich uradalomra. Habár nem volt olyan meleg, mint az azt megelőző napokban, mégis mindenki nagy örömmel fogadta Grassalkovich ajándékát.
A reggeli betevő elfogyasztása után, melyre most korábban került sor, mint máskor, nekivágtunk a végeláthatatlan útnak Mogyoród felé. Latyakos utakon, szántókat átszelve haladtunk, amíg nem megpillantottuk a távolban a Hungaroringet.
Tudtuk, hogy már közel a cél. Mindenki újult erővel folytatta az utat, így végül megérkeztünk az Aquaparkhoz. Hosszas sorbaállás utána megkaptuk karszalagunkat, és belépést nyertünk a vízi csoda világába.
A fürdés végeztével a felhőzet is felszakadozott, és az idő is felmelegedett. A strandról kiérve elfogyasztottuk a déli betevőnket, majd egy közös kép után elindultunk a hazafelé vezető úton.
Visszatérvén falvainkba, kipihenhettük a nap fáradalmait a műhelyidő alatt.

Az aratás havának 14. napjával eljövé a várva várt vásári nap.

„Erre a napra kitűzött program a falvak búcsúja volt. A központban összegyűltek a különböző altáborok, majd a tűző napon elkezdődtek a fakultatív programok, mint például labdakészítés, nemezelés, perselykészítés, hajfestés, táncház, batikolás, stb.… A 18 éven felüliek vért adhattak, a gödöllői tűzoltóság is kilátogatott hozzánk és dél körül a naptól égő cserkészeket egy jó nagy adag vízzel eloltották, vagyis hogy lelocsolták. 
A csűrben moldvai táncok fergeteges kavalkádjához csatlakozhattunk, ahol egy nagyon lelkes tanártól leshettük el a lépéseket.
Körülbelül egy óra felé huszárok ügettek be fényes paripáikon Grassalkovich udvarára, és egy olyan ámulatba ejtő bemutatást tartottak, hogy az állunk is leesett. Ezután mi is ügyeskedhettünk a lovakkal.
A moldvait követően a csűrben fergeteges zumba party vette kezdetét, ami egészen a búcsú végéig tartott. A hangulat leírhatatlan és megismételhetetlen volt.
A kézműves tárgyak elkészítéséért GA-t kaptunk, amit aztán megduplázhattunk vagy elveszíthettünk egy-egy játékkal, illetve beválthattuk finomabbnál finomabb étkekre, mint kürtőskalács, kenyérlángos, kókuszgolyó, palacsinta, vagy ezen kívül masszázsért, hajfestésért, lovaglásért adhattuk a pénzünket.
A hatalmas búcsú után misén ill. istentiszteleten vettünk részt, majd Grassalkovich Antal elköszönt ünnepélyesen a népétől. Ezután visszameneteltünk nótaszóval Galgamácsára, ahol isteni gyümölcsleves és milánói makaróni várt minket.
Este a mulatozáson az időjárás néha megtréfált minket, de végül csak sikerült átnézni az idei krónikákat jeles raji előadások keretében, s most már akkor erről a napról is elő lehet venni az immár leírt krónikát akár egy évadnyitó tábortűzi jelenethez… Mert a szavak, s az emlékek néha elszállnak, az írás és a krónika pedig megmaradnak.”
(Piros altábor (Galgamácsa) 2012.07.14.)

Az aratás havának 15. napján, az előző napi mulatozás után újból sok tennivalója akadt a Grassalkovich uradalomban élőknek. Most mindazt, mit nehéz munkával felépítettek, fájó szívvel ugyan, de le kellett bontaniuk, és hátrahagyniuk.

„Reggel hétkor ébresztettek minket az éjjeli őrök. Pár percen belül fenn is voltunk és neki kezdtünk az egyéni cuccaink összepakolásának, amivel nyolc órára el is készültünk. A reggeli falugyűlés után következett a reggeli falatozás ami lényegében a megmaradt ételekből állt. Evés után az őrsi körletek lebontása volt a feladat. Amikor ezzel elkészültünk a tábor középítményeinek lebontása, latrinák betemetése GH sátor összerakása valamint az erdő régi állapotának visszaállítása volt a cél. Az ebéd után, ami hasonló volt a reggelihez megjött a teherautó, amit közösen felpakoltunk. A végső zászlólevonás után búcsúzkodás és csapat valamint őrsi fotózás volt. Nehéz szívvel ott hagytuk a tábort és a szentjakabi hévmegállóhoz igyekeztünk ahonnan már mindenki a maga útját járta.”
(Horvát Péter - Vargák)