„Bátran fogtunk bele az ismeretlenbe”
A felmérésekből tudjuk, hogy sokkal több őrsvezető kezd kiscserkész őrsöt vezetni, mint ahány KCSŐVVK-t végeztek. Mi erre a VK-k válasza? Megvalósulhat egy kiscserkész-specifikus képzés a hagyományos ŐVVK keretei között? Tekse Balázzsal, a 2013-14-es 8. kerületi kísérleti Kcsővk táborparancsnokával beszélgettünk.Honnan jött a KCSŐVVK ötlete?
Amikor a vezetőképzés szerkezetét kezdtük el újragondolni, felmerült, hogy két belépő korosztály van a cserkészetben: a cserkész és a kiscserkész. Ez inspirált minket arra, hogy próbáljuk meg úgy alakítani a vezetőképzési rendszert, hogy ehhez a két belépési ponthoz igazodjon. Innen jött az ötlet, hogy a vezetőképzésben két különböző szerkezetű tábor legyen a két korosztálynak. Persze ez ennél komplexebb, mert ha továbbgondoljuk, az is látszik, hogy minden korosztályhoz meg kell találni a megfelelő vezetői képességeket. Ezért a teljes koncepció valójában az, hogyha valaki kiscserkész korosztályi képzést végez, utána, ahogy nő az őrse, továbbképzésekkel tudja magát a cserkész korosztályra felkészíteni, és nem kell egy újabb őrsvezetőképzőt elvégeznie. Ez egy jól működő és hatékony rendszer lehet, amit ki kell próbálni, mert a vezetőképzés egyelőre nem erről szól, ez még nem egy rögzült rendszer.
A 2013-14-es cserkészévben kialakítottunk egy kiscserkész-specifikus őrsvezetőképző tábort, én voltam a táborparancsnok. Már zajlott a Bugaci ŐVVK szervezése, amikor úgy döntöttünk, hogy ebbe belevágunk. A hivatástisztázó hétvégén tettük fel az őrsvezetőjelölteknek a kérdést - akik amúgy hagyományos ŐVVK táborba jelentkeztek -, hogy ha kettéválasztjuk a képzést, akkor a kiscserkész vagy a cserkész-specifikus táborba jelentkeznének-e. Sokan voltak, akik a kiscserkész korosztályhoz szerettek volna őrsvezetői képesítést szerezni.
Minden volt más ez a tábor, mint a jelenleg is működő KCSŐVVK?
A kiscserkész-specifikus őrsvezetőképző tábor abból indul ki, hogy vannak vezetői ismeretek, amelyekre minden vezetőnek szüksége van, ahogy a tanárnak is kellenek olyan pedagógiai ismeretek, amelyek függetlenek attól, hogy általános iskolában vagy gimnáziumban tanít. Ahogy a pszichológia mindig pszichológia marad, a fejlődéslélektan fejlődéslélektan, próbáltunk kialakítani egy olyan tábort, ahol ezeket a dolgokat megtartjuk, de ha módszerekről beszélünk, akkor kifejezetten kiscserkészeknek szóló módszerekről lesz szó. A képzési alkalmak módszertani forgói ezért a kiscserkész korosztályról szóltak, de az általános vezetői ismeretek átadása megmaradt korosztálytól függetlenül.
Milyen tapasztalatokat szereztetek?Az első nagyon fontos tapasztalat, hogy csak lány résztvevők voltak a táborban. Ez nem azt jelenti, hogy csak lányok gondolták úgy, hogy kipróbálják. Egyelőre tapasztalható egy kis idegenkedés, hogy ez nem is olyan „rendes” őrsvezetőképző tábor. A folytatást mindenképp javasolnám, idén egyelőre nem így mutatkoztak meg az igények.
Egy nyuszi vagy minta altábor összeszedése sok helyen nem eléggé tudatos. A klasszikus ŐVVK-knál legkisebbtől a legnagyobbig vannak nyuszik. Ha valaki a táborban cserkész korosztályi ismereteket kap, majd egyszer csak egy csoport másodikos gyerekkel találja magát szembe, akkor azt tapasztalja, hogy a táborban tanult módszerek nem működnek igazán, a vezetőjelöltet pedig kudarc éri. A mi táborunkban nagyon szép jelenet volt, amikor megérkeztek az alsós gyerekek, és az őrsvezetőjelöltek olyan minta-őrsgyűléseket tarthattak, amire az egész tábor során készültek. A korosztályos szemlélet elérte a vezetőképzést is, és ez egy nagyon pozitív változás. A jelöltek és a gyerekek között már pár alkalom után másfajta kapcsolat alakult ki, mindennap ugyanazok a kicsik érkeztek, játszottunk együtt, megismertük egymást, nem kellett az altáborok között keveredniük.
Melyek voltak a legnagyobb kihívások?
A tábor keretmeséje a vezetőképző táborban nem a kisgyerekeknek szól, hanem az őv jelölteknek. Számunkra nagy kihívás volt a kettőt szétválasztani tíz napon keresztül. Hol PUF-os keretmese van, és azoknak a fiataloknak csinálunk vonzó programot, akikkel együtt dolgozunk a tábor során, de ha jönnek a kicsik, akkor kalózos keretmesére váltunk, és mi is kalózok vagyunk. Nem igaz, hogy a keretek nem tágíthatóak, de azt se gondolom, hogy nagyon kéne tágítani. A keretek megvannak, a benne lévő tartalomhoz ragaszkodnak sokan. Hajlamosak vagyunk dogmaként kezelni ezeket, és már nem is tudjuk, hogy miért, de hiszünk bennük. Amikor valaki újítani szeretne a rendszeren, az félelmetesnek, bizonytalannak tűnik. Eltolódik a fókusz, megfeledkezünk arról, hogy azért vagyunk itt, hogy minél jobb kcs és cserkész őv-ket képezzünk. Ha pedig ez a cél, akkor a kiképzőknek fel kell ismerniük, hogy a tábor eszközeit fel lehet használni úgy, hogy az segítse a kcsőv-vé válást és azt, hogy a jelölt a tábor nevelő ereje által, a rá szabott keretmese segítségével jobb emberré váljon.
Kiképzőként pedig nagy kihívás hirtelen átállni arra, hogy az előző órában még kinn voltam az alakuló téren, és a 15-17 éves jelöltjeimmel beszélgettem, majd a következő órában, amikor megérkeznek az alsósok, velük kell foglalkoznom. Mintának kell lennem a jelöltjeim előtt kcs rajparancsnokként is. Nem mehetek el úgy a kcs-k mellett, hogy nem simogatom meg a fejüket, nem játszok velük. Ez a hirtelen váltás nem könnyű, de nincs benne semmi ijesztő, nagyon vonzó, mi bátran fogtunk bele az ismeretlenbe.
Az interjút készítette: Nagy Emese és Zöllner Anna
Rovat:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
