Merre tovább cserkészek?

Az INDABA 2014 novemberi rendezvény két napja alatt lehetőség nyílt az MCSSZ szervezetfejlesztési folyamatainak megismerésére, a cserkészvezetők véleményének meghallgatására, azok érdekérvényesítésére. A bőséges tapasztalatok összegzése előtt gondolkodjunk együtt, mit tehetünk egy jobb, korszerűbb szervezet működése érdekében.



 

Pontyos Tamás: A magyar cserkészet egy önkéntes mozgalom, a Magyar Cserkészszövetség pedig egy civil szervezet. A kettő között lényeges különbség, hogy az MCSSZ-nek az egyik alapvető feladata a mozgalom támogatása. A mozgalomnak nincs szüksége szervezetfejlesztésre – lehetne a mozgalommal is dolgozni, fejleszteni, de azt inkább közösségfejlesztésnek nevezhetnénk. Az MCSSZ, mint kezdetben kisebb méretű civil szervezet mára egy nagy létszámú apparátussá bővült, intézményesült, emiatt a szervezetfejlesztés indokolttá vált a 25 éve újjáalakult MCSSZ-en belül. 

 

A szervezetfejlesztés az emberek közti formalizált, intézményesült kapcsolatok, együttműködések fejlesztését jelenti. A hatékonyabb munkáért, az eredményesebb együttlétért, a jobb hangulatú közösségért, és így tovább. Formalizált kapcsolatok alatt értem azt, amikor az emberek már pozícióban vannak, szerepet vállalnak bizonyos területeken, a státuszuk következtében alkalmazásban állnak, ily módon fizetésért dolgoznak. Formalizált struktúrában lehet rendszerszerű együttműködést kialakítani. Egy közösségben nem a rendszer, hanem az egymáshoz való viszony határozza meg a működést. A mozgalmat tehát nem szervezet-fejleszteni, hanem közösség-fejleszteni, hálózat-építeni kellene, az MCSSZ-t viszont szervezet-fejleszteni, mert strukturált, hierarchizálódott intézmény. 

A szervezet sajátossága, hogy a mozgalma is egy hierarchizált rendszert, különféle szervezeti jeleket mutat, mint a kerület, csapat, raj és az őrs. Valójában ezek az önkéntes alapon történő együttműködések inkább egy közösségi létformát testesítenek meg, sem mint szervezeti formát. Ebből adódóan van, vagy volt ellenérzés a tagság részéről a szervezetfejlesztéssel kapcsolatban. Érthető, hiszen aki egy cserkészcsapatban éli az életét, tőle viszonylag távol van a mozgalom intézményesült része, joggal kérdezi, hogy ehhez nekem mi közöm van? 

Annyi köze van hozzá, hogy éppen ő jelenti ennek a szervezetnek az alapját. Maga a tagság adja az alapot, és az értelmét egy közösségnek. Amikor mi szervezet-fejlesztünk, azért tesszük, hogy az országban bármerre élő tag ettől a szervezettől az ő mozgalmának támogatásával jobb lehetőségekhez jusson. Az más kérdés, hogy miként lehet megmutatni a tagságnak, hogy ez a különféle közösségi szinteken – kerület, csapat, raj, őrs – miért is jó folyamat. 


 

Ez egy komoly kihívás előttünk: a szervezetfejlesztés rengeteg kommunikációval, együttműködéssel vihető közelebb a tagsághoz, ami csakis hiteles, érthető formában történhet. Az INDABA első része arról szólt, hogy a jelenlévő 180 embernek elmondjuk: hidd el, van annak értelme, hogy ma itt vagy! Mondd el újra és újra a véleményedet, javaslatodat, mert mi azért dolgozunk, hogy azt meghallgassuk, megfontoljuk. Amennyiben a szervezet épülésének javát szolgálja, azt mi felhasználjuk a munkánk során. 

Három nagy stratégiai területet azonosítottunk a szervezetfejlesztés tervezése során: az egyik nagy stratégiai terület az MCSSZ legfontosabb prioritása, a magyar cserkészmozgalom támogatása. Ez volt a témája az INDABA első napjának. A második napon a két másik prioritás foglalkoztatta a cserkészvezetőket: a magyar cserkészet és a pedagógiai-fejlesztés, illetve a magyar cserkészet és a közösségfejlesztés viszonya. Az MCSSZ azon túl, hogy támogatja saját mozgalmát, merít a százéves működése során megszerzett tudásanyagból, amit át tud adni a mozgalmán kívüli közösségeknek. Hasznosulhat a pedagógiában, pedagógiai innovációban, az alternatív oktatásban, alternatív pedagógiai kísérletekben, vagy a civil mozgalmak közösségfejlesztésében, a különféle hálózatok közti együttműködésben. Erre szerzett forrást a Cserkészszövetség, amit TÁMOP 5.2.8-nak hívunk. Ez azzal is jár, hogy a korábbi fókuszt kiszélesítsük, és már nem csak a saját mozgalmunkra koncentrálunk. 


 

Tizenhárom fő területet határoztunk meg, amely területeken a mozgalom támogatása önálló értelmet nyer. Ilyen terület például az önkéntes vezetők támogatása. A mozgalom azt várja a szervezettől, hogy támogassa a mozgalomban feladatot ellátó önkéntes vezetőket. Tudja támogatni azzal, hogy különféle lehetőségeket biztosít, forrásokat ad, kapcsolati hálót nyújt, módszertant, eszköztárat ad. Ezekkel a fő területekkel nem mondtunk ki új dolgokat, viszont 180 ember közösen gondolkodott róla. Amíg korábban elszigetelten, magára hagyva rágódhatott valaki, most konstruktív kommunikációs csatornát kapott a gondolatai számára. Nyitottak voltunk a kritikára, nem voltak tabuk. Azt kértük, hogy beszéljetek arról, ti mit értetek a vezetőképzés támogatásán, fejlesztésén? Minden egyes asztaltársaságban megjelentek a kritikus szavak, de ezen túllépve minden beszélgetés eredménye egy előremutató javaslatban testesült meg. Ezekre tudunk mi ezután építkezni. Több mint egy hónapja dolgozunk az összegyűjtött adatokon, amit összesítünk, értékelünk. 
 

Az eredmények azért váltak megfoghatóvá, mert volt elég idő a témák körüljárására. Az első napon volt olyan társaság, aki pár óra alatt végzett a témájával. A régi sémák szerint vázolták a gondolataikat, viszont nem vitatkoztak róla. Azért adtunk egy egész napot a mozgalom működésének megvitatására, hogy ezeket a zárt fogalmi köröket átlépjük, töltsük meg tartalommal a közhelyeket. Példa: az elnökség távol van a kerületektől. Nem vagyunk megelégedve a vezetőképzéssel. Mit tehetnénk azért, hogy közelebb kerüljön, vagy elégedettebb legyél? Sokan még nem jutottak el odáig, hogy ezeket az igényeiket megfogalmazzák. Ezúttal erre tettünk együtt kísérletet.


 

A cserkészet – tetszik, nem tetszik – egy „katonás”, erősen centralizált, hierarchizált mozgalom. Tisztek, segédtisztek, parancsnokok vannak. Ez is része a szervezet kultúrájának. A szervezetfejlesztés egyik legfontosabb feladata, hogy a mozgalom „katonás” jellege mellett a szervezetet, szervezeti működést demokratikus elvek mentén, a részvételt erősítve szervezze meg. Ebben a rendszerben nem nagyon van helye a katonás döntéshozatalnak, mert úgy elvész az ötlet, az innováció. A szervezeti működésben a kreativitás és az innováció a támogatandó folyamat. A munkánk egyik komoly kihívása, hogy miként lehet a mozgalmi hierarchizált működést a szervezeti, demokratikus működéssel harmonizálni. Az MCSSZ működésében a demokratizált részvétellel és az együttműködésen alapuló jellemvonásokkal mintát kell mutatni, és ebbe a rendszerbe helyezni azt a hierarchikus rendet, amit a mozgalom jelent. A mozgalmat kell integrálni az MCSSZ-be, nem fordítva. Ez persze nem volt mindig így. Amíg egy kis szervezet volt a szövetség még tyúk-tojás problémának láttuk ezt a kérdést. De azzal, hogy a szervezet társadalmi felelősséget vállal a cserkészeten túl, azzal egyértelműen elrendeződik ez is. 
 

Mi nem a cserkészetet, mint komplex rendszert akarjuk kiadni. Azonban a cserkészetnek vannak olyan tartalmi, módszertani elemei, eszközei, felépítési sajátosságai, amelyek önállóan is életképesek. Ilyen például a kisközösségi 8-10 fős őrsi forma, amelyet egy kortárs vezető irányít. Ez a modell miért ne működhetne egy iskolában, egyházi környezetben, más gyermekközösségben? A mai negyvenes korosztály előtt nem idegen az akkori úttörőmozgalom, amely a cserkészetet másolva alkalmazta a modellt, becsomagolva a szocializmus ideológiájába. Ettől függetlenül az akkori fiataloknak a legmeghatározóbb közösségformáló, kortárs csoportja volt. 

A másik meghatározó jellege a cserkészetnek az élménypedagógia. Miért ne lehetne ezt a közoktatásban is alkalmazni? A cserkészet nem sérül általa, viszont az oktatásunk gazdagodik. Megmutatjuk a gyerekeknek a cserkészet bizonyos értékeit, módszereit, élményt adunk általa, nem csak felvillantunk valamit egy eseti toborzón. Én sokkal meggyőzőbbnek, hitelesebbnek és eredményesebbnek tartom az ilyen bemutatkozást. Sokkal szívesebben látnám, hogy úgy növekszik a cserkészet, úgy nő a cserkészmozgalom létszáma, hogy azok a gyerekek akarnak csatlakozni, akik megtapasztalták valamilyen formában a cserkészet lényegét, élményeit. 


 

Ez egy valódi kérdés, mert azt mindenki pontosan tudja, hogy ma Magyarországon a cserkészet többnyire a középosztály gyermekei körében népszerű közösségi létforma. Abban nem vagyok biztos, hogy más országokban is így van. Nagy kérdés, hogy mit kezd a Szövetség ezzel a kihívással, amit a leszakadó társadalmi rétegek gyermekei jelentenek. A másik kérdés, hogy nyisson-e a cserkészet a pedagógiai fejlesztések irányába. Itt is többségi igen válasz született. Volt egy, a működést érintő stratégiai kérdés, hogy legyenek-e erősebben a kerületek. Ebben a témában még nem születtek kiforrott válaszok. A következő 2-3 évnek a legfontosabb szakmai kihívása a cserkészet pedagógiai módszertanának átvizsgálása, elemzése, korszerűsítése. 

Véleményem szerint a cserkészet nem attól népszerű világszerte, mert a porosz-típusú pedagógiához képest személyközpontú, élményszerű, alternatív tanulási lehetőséget kínál. A cserkészet, a cserkészpedagógia az egyedisége, újszerűsége, megújulási képessége okán tudott és tud sikeres ifjúságnevelő mozgalom lenni. Egy skandináv iskolarendszerben módszertanát tekintve nem jelent kirívó különbséget a cserkészmódszer. A cserkészet mégis sikeres tud lenni ott is. Folyamatosan gondolkodni kell arról, hogy a cserkészet miként tud korszerű, újszerű, megújulni képes lenni. Ennek része többek között, hogy gondolkodjunk arról is, hogy mi a szerepe a cserkészetben az informatikai vívmányoknak, eszközöknek, alkalmazásoknak. A Cserkészszövetségnek az a dolga, hogy minőségi, széles és egységes kínálatot mutasson a programok, szolgáltatások területén a magyar cserkészmozgalom szereplőinek. Egységes rendszerre van szükség, amely egységes elemekből épül fel, hogy összehasonlíthatóvá lehessen tenni az ország bármely részén futó folyamatokat. Ez a munka vár ránk a következő hónapok folyamán. Emellett zajlik a szervezeti struktúra újragondolása, mert ezt a stratégiát a jelenlegi szervezeti struktúrával nem lehet megvalósítani. A stratégiának meg kell feleltetni a struktúrát. A negyedik lépes, miután elkészült a struktúra fel kell készíteni az embereket, hogy az új rendszerben hatékonyan dolgozzanak.

 

Nagy Emese