Tanulmányúton Portugáliában
Május elején Solymosi Balázs „Baluval” OVT-vel és Pótor József „Joséval” részt vettünk a WOSM Európai régiójának rendezvényén a Training Commissioners Network Meetingen (TCNM) Portóban, Portugáliában. A vezetőképzés vezetői évente találkoznak. A jelenlegi volt az ötödik alkalom, két évvel ezelőtt pedig Budapest volt a házigazda.
Európa majd minden országát képviselték a vezetőképzésben dolgozó cserkészek a megbeszélésen, ezért nagyon sokszínű társaság gyűlt össze, mely hol nehezítette, hol érdekessé tette az eszmecserét. A találkozó tematikáját, helyszínét egy kisebb önkéntes csoport határozza meg, nagyrészt ők is tartják a gondolatébresztő előadásokat, szemináriumokat. A „hálózat” mögött sajnos nem mindig érződik, hogy tényleges közösség lenne, mert a résztvevők körében évente elég nagy a fluktuáció, így sokszor előről kell kezdeni a megbeszéléseket, egymás képzési rendszerének és szövetségének megismerését. Inkább egy informális hálózatról van szó, melyben a tagokat laza kapcsolat köti össze. Több javaslattal is éltünk a találkozó folyamán, mellyel előzetes ismereteket lehetne szerezni a résztvevőkről, szövetségekről, vezetőképzésekről. Így több idő maradhatna a szakmai munkára, és nem a közös „szótár” kialakítása vinné el az idő jelentős részét.
Európában nagyon sokféle nemzeti cserkészet létezik, és ez a sokszínűség nem csak a különböző egyenruhákban, hanem például a vezetőképzések szintjeiben és céljaiban is megmutatkozik. A hétvége egyik fő témája a „youthempowerment” azaz a fiatalok bevonása volt. Nyugat-Európában ez most eléggé fontos téma, míg Közép- Európában nem is nagyon értjük, hogy miről van szó. A különbségek abból is adódnak, hogy például Magyarországon a 1920-as évektől van őrsvezetőképzés, és nekünk ez természetes, hiszen Bi-Pi „akaratának” érvényesítését látjuk a fiatalok vezetésbe való bevonásában. Nyugat-Európa egyes országaiban a vezetőképzés legalsó szintjén csak 18 éven felüliek, kvázi felnőttek vehetnek részt. Kemény munkával és időbefektetéssel tisztáztuk a fogalmakat, és keserű mosollyal gondoltunk arra, hogy Bi-Pi könyveit minden ilyen találkozó előtt még egyszer mindenkinek el kellene olvasni.A találkozó nem plenáris előadásokra, hanem kiscsoportos munkára és szemináriumokra épült. Minden nap reggelén, két „ösvény” egyikét kellett kiválasztani, majd egész nap azt követni. Az „ösvény” egy tágabb tematikát jelentett, ahol nagyon sok csoportos megbeszélés, eszmecsere kapott helyet, gyakran gondolatébresztő előadással kibővítve.
Az első napon a fogalmak tisztázása volt a cél, de emellett szó volt e-learning rendszerekről; a társadalmi változásokra való reakciókról és, hogy ezeknek miként kell megjelenni a vezetőképzésben. A nap egyik leginkább várt előadója Stephen Peck, a Gilwell Park parancsnoka volt. Sajnos az előadásából az derült ki, hogy a Gilwell Park már csak névlegesen a vezetőképzés központja. A minőségbiztosítást és a képzések felügyeletét a WOSM vette át, ilyen módon nagyon régóta nincs ellenőrizve, hogy a Wood Badge címén milyen minőségű képzést folytatnak le az adott országok. Legtöbb országban nincs ennyi szintre szétbontva a vezetőképzés, mint nálunk: bizonyos szempontból értelmezhetetlen a segédtiszti és a tisztképzés közti különbség. Érdekes volt viszont egy olyan woodbadge-t tartani a kezünkbe, melyen hat darab fa „bead” van. (A bead magyar neve hiányzik - javaslatokat várunk!) Ilyen woodbadge csak a Gilwell Park parancsnokát illeti meg, és a széfben őrzi az eredetit, amit még Bi-Pi faragott.
A második napon a mentorálás és coaching témakörben hallottunk hasznos információkat. A harmadik napon nyitott terek tartására volt lehetőség, de sajnos nemigen voltak erre jelentkezők, így a leghasznosabb eseménynek a TCNM jövőjéről szóló diskurzus bizonyult.
Utolsó este közösségi programon vehettünk részt, melyben buszos városnézés és egy híres pince meglátogatásai is szerepelt. Magunkkal vittük a kartonból kivágott Bi-Pi-t (a cserkésznapos Bi-Pi selfie továbbfejlesztése) és a legtöbb helyen készítettünk vele fotót, ami nagyon tetszett mindenkinek. Végül flamand cserkésztestvéreinknek adtuk, akik remélhetőleg szintén elkezdik majd terjeszteni.
A találkozó legnagyobb haszna számunkra a hálózatépítés volt. Európa legtöbb országából voltak képviselők, így tudtuk növelni a magyar cserkészet beágyazottságát az európai régióban.
Huszár András Márton, csst, 217.
A cikket megtaláljátok a legutóbbi VL lapjain!
Rovat:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
