I. Beregszászi Cserkésznap

Nagy tömegeket megmozgató rendezvényre került sor az elmúlt hétvégén Beregszász központjában: a Beregszászi 4. Sz. Bendász István Cserkészcsapat tagjai énekkel, csatakiáltással, gyerekzsivajjal verték fel a város csendjét...

A cserkésznap szervezői – a munkát Ilosvay Attila fogta össze – már hajnalban elkezdték a terep berendezését. A korán kelő járókelők érdeklődve kérdezték a fiatalokat az esemény mibenlétéről, hiszen nem szokványos, hogy iskoláskorú gyerekek és fiatal huszonévesek sürögnek-forognak szervezetten és fegyelmezetten, sátrakat állítva kora reggel a városközpontban. Hamarosan megérkeztek a civil sátrak állítói is; egymást segítve alakult ki az ideiglenes hétvégi városkép.

Délelőtt sípszó hívott a gyülekezőre. Ez egy táborban szokványos, ám a cserkészek fegyelmezettsége a járókelők ámulatát váltotta ki. Ima és cserkészinduló után – a tisztelgés a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola falán lobogó zászlók felé irányult – eligazítás, a balesetelhárítási szabályok ismertetése után mindenki elfoglalta a helyét. A jelenlévőket körjátékokra és népi játékokra invitálta Bárdos Orsolya, a gyerekek pedig örömmel vettek részt a kezdőprogramon.

Volt, aki a kézműves sátor nyújtotta lehetőségekhez rohant először, hogy új módszert és formákat tanuljon a húsvéti tojás kifestéséhez. Ebben Gajdos Zsuzsanna, az Munkácsi 1. Számú Zrínyi Ilona Cserkészcsapat segédtisztje, tanítónő állt rendelkezésükre. A nemezelés művésze, Négyesi Boglárka Debrecenből érkezett, hogy segítse azt az elfoglaltságot, ahol a kezek automatikus munkája közben megnyílnak a szívek és közben jóleső és nevelő beszélgetésekre, emlékezetes események felelevenítésére is sor kerülhet. Engi Ilona (Péterfalva) a csuhéból elkészíthető formák sokszínűségével lepte meg leginkább ifjú követőit.

Hamarosan távolról jövő csatakiáltás verte fel a csendet: megérkeztek a munkácsi cserkészek Popovics Pál csapatparancsnok vezetésével. Méltó válaszra méltatás után örömmel borultak egybe a közös ismerősök. A távolról érkezők között érdemes megemlíteni az aknaszlatinai vendégeket, akikkel a rahói I. Felső Tisza-vidéki Magyarok Találkozóján ismerkedtünk meg. Ők 120 km-t tettek meg egy irányba, hogy újra találkozzanak a cserkészekkel. Érdemes megemlíteni a gecsei érdeklődőket is. A távolról érkezőket városismereti versenyre invitáltuk, ennek keretén belül 27 kisebb-nagyobb feladattal kellett megbirkózni. Az érdeklődőknek másfél órás őrsi foglalkozás keretén belül mutatta be Bárdos Orsolya és Bárdos Dávid a cserkészösszejövetel forgatókönyvét, mibenlétét.

A nap közepén megszólalt Birta Zoltán, a Sion Rádió hangja. Néptáncra invitálta az érdeklődőket és a résztvevők egy igen nagy kört alkotva ismerkedtek az ősi lépésekkel. Máskor ostorcsattogásra lettek figyelmesek a környező üzletek biztonsági őrei is: avatatlan fülnek fegyverropogás hangjára emlékeztet az ostor csattanása. Kattogtak a fényképezőgépek, működött a kamera, Beregszász főterén talán most került sor először ilyen bemutatóra. E tudományban Elek Attilát és Ilosvay Attilát illeti az elismerés.

ifj. Barna Györgynek köszönhetően az érdeklődő nagyközönség a szó szoros értelmében is bepillantást nyerhetett egy igazi cserkészsátorba. Tanczár Gergely videobemutatóval és fényképkiállítással illusztrálta a cserkészek évi tevékenységét. Lacz Ádám és Gábor híres cserkészek fotóit gyűjtötte össze és állította ki, és igazított el a cserkésztörvények útvesztőjében. Volt, aki szendviccsel, teával és hellyel kínálta a megfáradt látogatót. Az információs sátorban Kelemen Szabolcs kellemes társasággal és szellemi táplálékkal is tudta kínálni az érdeklődőket. A szomszéd asztalnál Baraté Ágnes és Imre Ádám cserkészek és ifjú művészek készítettek portrékat a vidám gyermekarcokról.

Nagy örömünk volt, hogy a cserkészcsapat mellett a civil szféra tagjai is bemutatták az általuk képviselt szervezet tevékenységét. A Gyermekmentő Szolgálat (Cilyo Sándor) például meghívta a kis Deniszt (és édesanyját), akinek gyógykezelésére a közelmúltban gyűjtést szerveztek a városban. Népes társasággal érkezett a katolikus közösségeket képviselő HÁLÓ Egyesület, és a Közös Út nevű program, ami történelmi egyházak összefogásával mintegy jelként áll az útkereső fiatalok rendelkezésére nagyobb megyei rendezvényeken. Mellettük keresztény fiatalok azon köre foglalt helyet, amelyik az Alma Mater – civil kezdeményezés név alatt kívánták a magyar intézményekbe való beiskolázást népszerűsíteni.

A nap utolsó hivatalos programja íjászkodás volt. Biztonsági okok miatt ezt az eseményt a város külterületén rendeztük Zseliczky Zoltán főiskolai tanár segédletével. Az egész program sikeres lebonyolításához szükséges eszközök beszerzését a Bethlen Alap támogatta.

Ha a nap eredményeire gondolok, akkor felelevenedik előttem két szakállas úr, akik néha-néha összesúgva a táncosokat szemlélték megelégedéssel. Egy katona hátizsákkal, aki lemerevedve nézi az ostorcsattogtató fiatalokat. Előttem van az a két fiatal cserkész, akik valószínűleg itt ébredtek rá a szolgálat szépségére. Előttem van annak a szláv anyanyelvű ungvári fiatalembernek az arca, aki lelkesen mondta, hogy ő is ilyen szervezetbe szeretné járatni a gyermekeit. Élete derekán járó úr a civil sátrak után érdeklődve vette a bátorságot és azt mondta: „hát én akkor most odamegyek hozzájuk és megkérdem...” Emlékeimben él az a büszke tartás, amiben az erre az alkalomra készült pólóban feszítettek a fiatalok. Sok mosoly, örömteli arcok és az ismerősök elismerő szavai, a szokásosnál erősebb, bátorító kézfogások voltak számomra azok az apró jelek, amelyek biztatnak a további szolgálatra.

Bárdos István csapatparancsnok

A cikk a karpatinfo.net hírportálon jelent meg 2012. március 23-án.