Cserkészklub: (P)esti mesék

A pesti és budai Duna-part mentén, a főváros néhány kevéssé, vagy nem jól ismert emlékhelyének, általában nem kellemes emlékű épületének megtekintéséhez az ötletet egy Budapest sötét korszakaival foglalkozó könyv adta (Ungváry Krisztián­­r –Tabajdi Gábor: Budapest a diktatúrák árnyékában). Az ebben talált, máig hátborzongató helyszínek között válogatva állt össze a fejemben egy másfél-két órás tematikus séta, amely során a cserkész szerzőpáros műve adta lehetőségeket továbbiakkal egészítettem ki.
Terv szerint egy speciális túravezetést akartam tartani a Jászai Mari térről a Margit hídon keresztül Budára sétálva, hogy ott, a Viziváros és a Rózsadomb határán, a Margit körút vonalán fejezzük be a programot, néhány fontosabb objektumnál megállva és összefoglalva a rájuk vonatkozó fontos és érdekesnek gondolt információkat. A Jászai Mari téren az új-lipótvárosi védett házakról, majd az ugyanitt kialakított ügynöklakásokról, valamint a pesti Fehér Ház történetéről beszéltem. A hídon átkelve, egy rövid megálló következett az 1932-ben emelt első világháborús Przemysl emlékmű lábánál, ahonnan rátértünk a Fő utcára. Innen az egykori Pesti Gyűjtőfogház (ma: Gyorskocsi utcai fogda) épületénél emlékeztünk meg a sok szenvedést látott intézményben elítéltekről.

Ezután a Margit körút felé vettük az irányt, ahol a Mechwart liget Rózsadomb felőli részénél a Statisztikai Hivatal (KSH) épületénél idéztük fel a környék legfontosabb huszadik századi eseményeit. A főútra visszaereszkedve az egykori Margit körúti katonai börtön helyén ma terpeszkedő, igazi kommunista hangulatot árasztó gazdasági minisztériumi kockaház következett (jó hír, hogy a rendkívül csúf, jelenleg alig kihasznált épületet végre lebontják), emellett a Margit körút és a Széna tér 1945-ben (kitörés) és 1956-ban játszott stratégiai szerepéről, illetve az utóbbi, részben már saját gyerekkoromhoz kötődő átalakításáról beszéltem. Végezetül a Mamut 2 épülete melletti Fény utca 15. számú ház falán található Szabó István emléktábla mellett álltunk meg, ahol ismét ’56-ról ejtettem pár szót, nem feledkezve meg a rendszerellenes tevékenységét az itteni fegyveres csoportban kezdő Mansfeld Péterről sem. A hivatalos sétát lezárva, persze sort kerítettünk egy informális beszélgetésre is, nem egyéb helyen, mint a kommunista rezsim kellékeivel felszerelt Marxim Pub Pizzériában, a mára jórészt Millenáris Park néven ismert és működő egykori Ganz Villamossági Művek északi oldalán.
A séta során a legnagyobb nehézséget éppen a nem várt, örvendetesen nagyszámú érdeklődő okozta. Volt olyan megálló, ahol egyszerűen nem fért el a program végére 35 fő fölé duzzadt hallgatóság, s ezért bizony nem mindegyik bizonyult mesélésre alkalmas helynek az esti csúcsforgalom zajában. Az érdeklődésért és a türelmükért mindenképpen köszönet illeti őket, ugyanúgy, ahogyan Bellák Hédit is, aki hihetetlen agilitással próbálta összefogni a csoportot, egyik kezében az irodai telefonnal, a másikban pedig a regisztrációs listával.        
Folytatás egy hónap múlva, reményeink szerint a Városligetben és az Állatkertben, ahol talán nem csak a kiselefánt megtekintése marad emlékezetes. Bízunk benne, hogy ott sem lesz kevesebb érdeklődő!
 
 
Igaz Levente (16.)
MCSSZ Cserkészház
Programigazgató