Erzsébet tábor: 6 nap „élet-tanulás”
Nehézsorsú gyerekek, akik talán csak a szülők nyomására eljönnek egy táborba, amilyenhez hasonlóban még sosem vettek részt. A tábort cserkészek szervezik, és az állam támogatja részvételüket. Cserkészek, akik tapasztaltak az őrsvezetésben, és gyakorlottak a táborszervezésben, de itt és most azért vannak, hogy cserkész módszert olyanokon alkalmazzanak, akik erről még sosem hallottak. És hogy mi sül ki, ha ez a két csoportja a résztvevőknek együtt tölt hat napot a Balaton mellett?
Az állam a nehézsorsú gyermekek számára hirdette meg az Erzsébet tábort, amely az Erzsébet-program részét képezi. Megállapodás alapján az ifjúsági táborok Zánkán cserkész szervezéssel zajlottak. A több száz résztvevő 5 turnusba beosztva vett részt a táborban. Egy turnus kb. 200 fős volt. Cserkészek egy mindenki számára befogadható, de cserkész elemekkel gazdagított tábort szerveztek. A programban ezért forgó program, meseerdő, kirándulás, reggeli torna, tábortűz is megjelent. Ezeken kívül a gyermekek Balatonon hajókázásban, sárkányhajózásban, kalandparki izgalmakban, és persze a Balaton part közelsége miatt rengeteg fürdőzésben is részt vettek.
A legkisebbekkel töltöttük mi ezt a 6 napot. Ők 8-10 év körüliek voltak, úgyhogy a tábort mi főleg az ő szemszögükből láttuk. A szülők távolsága, sátorban alvás, ismeretlen másik 5 velük egykorúval közösséggé fejlődés, mind komoly próbatétel volt. Próbatétel és nevelő erő. Megismerték, és velük együtt mi is, milyen az élet a társak szemszögéből. Milyen lehet félárvaként élni szegénységben, vagy milyen mikor az apuka kamionosként hajnali 3-kor indul, és a gyermek az összes autóút, valamint fuvarozás nehézségét ismeri. Milyen az élet úgy, mikor már a 9 éves az élet legnehezebb problémáival él együtt. A gyerekkor boldog önfeledettsége helyett irreálisan korán éretten kell gondolkozni, és a szülők támaszaivá, segítségeivé kell válni. Nagyon változatos sorsúak voltak a gyerekek, így az egy őrsbe beosztottak között is sok konfliktus merült fel, nehéz volt egymást megérteniük. Nem tudhatjuk mi játszódott le bennük ez alatt a rövid idő alatt, de az biztos, hogy amikor elmentek, a szemükben a bánat mellett a rengeteg élmény emléke is csillogott. A nehezen kapcsolatot építő, cuccaival magányosan küzdő táborba érkező gyerekekből a hatodik nap végére egymásnak segítő, együttnevető közösségi lények távoztak. Nekünk cserkészvezetőknek is igazán érdekes tapasztalat volt látni, hogy a módszerünk mennyire sikeres, hogy a cserkészetnek van létjogosultsága a mai korban is. Hihetetlen megható volt a gyerekek szeretete, ennek kifejezése és a kötődésük hozzánk.
A programok, és a keretmese, amely az egész tábort átszőtte, akkora hatással volt rájuk, hogy a kezdeti nehézségek után, egyre inkább kezdték kimutatni érzéseiket, és megjelentek a mosolyok, a lelkes éneklések és a cserkész különlegességek iránti érdeklődés.
Ez a tábor nem csak új élményeket adott, amely akár a Balaton, akár a kalandpark lehetett, hanem nyitottságot társaik felé, segítségnyújtást egymásnak, csapatmunkát, új ismeretségeket is. Számunkra azt volt a legszebb látni, amikor egymásért kezdtek tenni, vigasztalták egymást, kíváncsiak lettek egymásra, és el tudták társaikat fogadni hibáikkal együtt.
Megérte elmenni, minden nehézség ellenére megérte. Az életről tanultunk, közelről ismertük meg a nehéz sorsban élők helyzetét, és a jellemhibáik helyett a teljes személyiségükkel tudtunk foglalkozni. Szeretetet kaptunk, de annyit, amennyit elképzelni is nehéz. Élményt adtunk, neveltünk, és nevelődtünk, így telt számunkra, vezetők számára a hét. És, hogy a gyerekek jól érezték- e magukat, azt a rengeteg pozitív visszajelzésből, a mosolyokból sejthetjük, de a tábor igazi célját akkor éri el, ha ezek a gyerekek évek múlván is emlékezni fognak erre a táborra, amelyben reményeink szerint többet kaptak, mint élményeket és barátokat.
Turóczi Hajnalka
25. Szent Imre cserkészcsapat
A cikk a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Pingvin újságjának 2012-2013/1. számában jelent meg
Az állam a nehézsorsú gyermekek számára hirdette meg az Erzsébet tábort, amely az Erzsébet-program részét képezi. Megállapodás alapján az ifjúsági táborok Zánkán cserkész szervezéssel zajlottak. A több száz résztvevő 5 turnusba beosztva vett részt a táborban. Egy turnus kb. 200 fős volt. Cserkészek egy mindenki számára befogadható, de cserkész elemekkel gazdagított tábort szerveztek. A programban ezért forgó program, meseerdő, kirándulás, reggeli torna, tábortűz is megjelent. Ezeken kívül a gyermekek Balatonon hajókázásban, sárkányhajózásban, kalandparki izgalmakban, és persze a Balaton part közelsége miatt rengeteg fürdőzésben is részt vettek.
A legkisebbekkel töltöttük mi ezt a 6 napot. Ők 8-10 év körüliek voltak, úgyhogy a tábort mi főleg az ő szemszögükből láttuk. A szülők távolsága, sátorban alvás, ismeretlen másik 5 velük egykorúval közösséggé fejlődés, mind komoly próbatétel volt. Próbatétel és nevelő erő. Megismerték, és velük együtt mi is, milyen az élet a társak szemszögéből. Milyen lehet félárvaként élni szegénységben, vagy milyen mikor az apuka kamionosként hajnali 3-kor indul, és a gyermek az összes autóút, valamint fuvarozás nehézségét ismeri. Milyen az élet úgy, mikor már a 9 éves az élet legnehezebb problémáival él együtt. A gyerekkor boldog önfeledettsége helyett irreálisan korán éretten kell gondolkozni, és a szülők támaszaivá, segítségeivé kell válni. Nagyon változatos sorsúak voltak a gyerekek, így az egy őrsbe beosztottak között is sok konfliktus merült fel, nehéz volt egymást megérteniük. Nem tudhatjuk mi játszódott le bennük ez alatt a rövid idő alatt, de az biztos, hogy amikor elmentek, a szemükben a bánat mellett a rengeteg élmény emléke is csillogott. A nehezen kapcsolatot építő, cuccaival magányosan küzdő táborba érkező gyerekekből a hatodik nap végére egymásnak segítő, együttnevető közösségi lények távoztak. Nekünk cserkészvezetőknek is igazán érdekes tapasztalat volt látni, hogy a módszerünk mennyire sikeres, hogy a cserkészetnek van létjogosultsága a mai korban is. Hihetetlen megható volt a gyerekek szeretete, ennek kifejezése és a kötődésük hozzánk.
A programok, és a keretmese, amely az egész tábort átszőtte, akkora hatással volt rájuk, hogy a kezdeti nehézségek után, egyre inkább kezdték kimutatni érzéseiket, és megjelentek a mosolyok, a lelkes éneklések és a cserkész különlegességek iránti érdeklődés.
Ez a tábor nem csak új élményeket adott, amely akár a Balaton, akár a kalandpark lehetett, hanem nyitottságot társaik felé, segítségnyújtást egymásnak, csapatmunkát, új ismeretségeket is. Számunkra azt volt a legszebb látni, amikor egymásért kezdtek tenni, vigasztalták egymást, kíváncsiak lettek egymásra, és el tudták társaikat fogadni hibáikkal együtt.
Megérte elmenni, minden nehézség ellenére megérte. Az életről tanultunk, közelről ismertük meg a nehéz sorsban élők helyzetét, és a jellemhibáik helyett a teljes személyiségükkel tudtunk foglalkozni. Szeretetet kaptunk, de annyit, amennyit elképzelni is nehéz. Élményt adtunk, neveltünk, és nevelődtünk, így telt számunkra, vezetők számára a hét. És, hogy a gyerekek jól érezték- e magukat, azt a rengeteg pozitív visszajelzésből, a mosolyokból sejthetjük, de a tábor igazi célját akkor éri el, ha ezek a gyerekek évek múlván is emlékezni fognak erre a táborra, amelyben reményeink szerint többet kaptak, mint élményeket és barátokat.
Turóczi Hajnalka
25. Szent Imre cserkészcsapat
A cikk a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Pingvin újságjának 2012-2013/1. számában jelent meg
Rovat:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
