Micsoda élmény! - az első cserkésztábor

Cserkész élményeim
 

Elsős korom óta érdeklődve figyeltem a nagyokat, a cserkészeket. Mindig vidáman, jó kedvűen örültek egymásnak, meséltek a közös élményeikről. Szerettem volna közéjük tartozni, és amikor a fonyódi cserkész közösség tagjai fölhívták a szüleim figyelmét arra, hogy belepillanthatok a cserkészek világába, nagyon megörültem.

Az Erzsébet-program keretében meghirdetésre került cserkésztábor pályázatom sikeres elbírálása után 2012. aug. 06-tól 11-ig eltölthettem egy csodálatos hetet Zánkán a Gyermek és Ifjúsági Centrumban. 
 

Lázas izgalommal vártam az utazás napját. Végre megérkeztünk. Adat felvétel után a tábor menetrendjét ismertették, aztán korosztályok szerint csoportokra osztottak bennünket, majd az őrsvezetők vezetésével beköltöztünk a sátorhelyünkre. Minden reggel trombitaszóra ébredtünk, majd a Himnuszt énekelve felvonták a nemzeti zászlót, s következtek a napi programok. 
 

Egy egész napot töltöttünk a zánkai kalandparkban, voltunk túrázni, hajóval szeltük a Magyar tenger vizét, számháborúztunk, fürödtünk a Balatonban. Szalonnát sütöttünk, bográcsban főztünk paprikás krumplit, de ez még mind semmi, mert desszertként fára tekert tésztát = kürtös kalácsot készítettünk. Esténként a tábortűz körül beszélgettünk, játszottunk, táncoltunk, énekeltünk.
 

Nagyon-nagyon jól éreztem magam. Megtanultam szabadban tüzet rakni, és íjjal lőni is. Valamennyi program nagyon tetszett, élveztem, de a legnagyobb kellemes élményem a Kalóz háború volt. Meg kellett védeni a tábort a kalózoktól, és ki kellett szabadítani az egyik őrsvezetőt, a fogságukból.
 

Ez volt életem első olyan hete, amit a szüleimtől távol töltöttem el. Nagyon hiányoztak, de a sok-sok érdekes, izgalmas program során erre nem is gondoltam. Csak amikor megpillantottam az Anyukámat, szótlanul öleltük át egymást és hosszú percekig nem tudtam megszólalni. Anya mindent értett.
 

Takács Gergely kiscserkész és anyukája Takács Róbertné