Kaland a Fehér-Tiszánál

Cserkészek a Fehér-Tisza forrásánál

 

A Beregszászi 4. Számú Bendász István Cserkészcsapat idén közel száz fős csapattal a csornohorai Pop Ivan és a Fehér-Tisza-forrás közelében szervezte meg táborát. A nagy létszámra való tekintettel idén három altáborba szerveződtek a résztvevők: volt cserkész (altáborparancsnok: Tanczár Gergely), kiscserkész (Bárdos Orsolya altb. pk.) és családos altábor (Szilágyiné Tóth Gabriella altb. pk.). A cserkészek, újoncok, családosok csoportból alakult ki a CSÚCS mozaikszó, amit így röviden több szempontból is alkalmazhatunk az idei táborra. A családos altáborba azok jelentkezhettek, akiknél a házaspár legalább egyik tagja cserkész. A családosok hozhatták gyermekeiket is kormegkötés nélkül. Így a tábor legfiatalabb résztvevője még nem érte el a 2. életévét. A cserkészek és a családos altábor viszonylag nagyobb távolságra voltak egymástól. Az utóbbiban többször verte fel gyereksírás az éjszaka csendjét, ezért külön életet éltek, külön konyhával, kisebb fizikai teljesítőképességet igénylő túrával, sajátos feladatokkal, mégis a tábor szerves részeként.

 

Viszont a három altábor számára közös, egynapos túrát szerveztünk a Fehér-Tisza mentén – ide a családok és a legkisebb gyerekek is eljöttek –, és egy forgószínpados nap is belefért. Mindeközben a kiscserkészek Petőfi Sándor János vitéz keretmesés művével is jobban megismerkedtek, eljátszottak egy-egy jelenetet. A csapattábor első felének végén az újoncok utolsó tábortűze után 28 fő lépett egyet feljebb a cserkészranglétrán.

Az idősebb cserkészkorosztályt komoly fizikai próbatétel elé állítottuk: a csornohorai Pop Ivan (2026 m) hegycsúcs megmászását tűztük ki magunk elé célul. A túra legnehezebb részét sikerült teljesíteni: kijutottunk a gerincre, mintegy 1100 méteres szintkülönbséget legyőzve.

 

A tábor alatt sokat segítettek a helyiek. Volt, aki minden nap meglátogatott bennünket. Segítettek fát vágni a családosoknak, akár láncfűrésszel is, a kirándulások alkalmával a hegyi pásztorok friss és füstölt juhsajttal és juhtúróval, ordával kínáltak bennünket. Túráink alkalmával áfonyáztunk, fényképezkedtünk a zöldhatáron az ukrán és a román határoszlop közelében. A hét folyamán íjászkodtunk, volt kötélmászás folyó fölött, erőpróba Toldi Miklós szellemében, és lányos programokra is sor került. Egy vasárnap is közbeesett, amikor  jobban odafigyeltünk Isten igéjére és Csernyiga Gyula igehirdetésére. A kötetlenül fogalmazódott imák tanúskodtak a nap mély lelki élményeiről.

 

Az utolsó tábortűz után fogadalomtételre és meseerdőre került sor. Kiosztásra kerültek a tábori pólók, amelynek emblémáját Imre Ádám segédtiszt, ifjú képzőművész tervezte.

A zárónapon a táborbontásra néhány óránk volt. Ez elég volt ahhoz, hogy a területet úgy hagyjuk magunk után, ahogy kaptuk. Sőt, összeszedtük a mások által otthagyott szemetet, palackokat, üvegdarabokat. Újabb tűzhelyeket alakítottunk ki, és felaprított fát hagytunk mellette, hogy a hegymászók alkalmas pihenőhelyet találjanak fárasztó túrájuk után. A természethez és embertársainkhoz való viszonyulásunk az erdészek elismerését is kiérdemelte.

 

Összességében megállapítható, hogy 2012-ben az egyik legtartalmasabb nyári cserkésztáborra kerülhetett sor, amely nem jöhetett volna létre a Bethlen Gábor Alap támogatása és önzetlen segítők nélkül.

 

Bárdos István csapatparancsnok
 

Forrás: 

Kárpátinfo hetilap