Cserkészklub a Nemzeti Galériában
Tegnap a napfényes őszi délutánban kéttucatnyi cserkész gyülekezett a Budavári Palota előtt, hogy az idei Pest-Budai Cserkészklub első állomásaként megtekintse az MNG Hősök, szentek, királyok című nagysikerű időszaki kiállítását. Vezetőnk a Galéria főmuzeológusa és a kiállítás kurátora, Bellák Gábor volt, akinek értő és izgalmas előadása nyomán még inkább megelevenedtek az egyébként is izgalmas műalkotások.
Az első emelet hét termében berendezett kiállítás a magyar történelem főbb korszakait, fordulópontjait jeleníti meg, legnagyobbrészt 19. századi romantikus festők és szobrászok alkotásain keresztül, a Himnusz és a Szózat kéziratos soraira rímelve. A kiállított képekről és szobrokról minduntalan a 48 után megerősödő nemzeti emlékezet, a közös magyar történeti és eredethagyomány kultusza árad a látogatóra. Minden nemzet értékek mentén tekint ugyanis történelmére, megteremti saját hőseit is, és bűnbakokat is képez. A kiállítás felépítése így zivataros történelmünk forgatókönyvét követi: régi korok dicső emlékei után egyre nagyobb teret kap az alkotások tematikájában a tragédia, a bujdosás, az elnyomatás. Az első teremben a honfoglalás dicső emlékeit megidéző monumentális festményekben gyönyörködhettünk, köztük a Honfoglalás, mely – a Parlamentben lévén kiállítva – alig volt eddig ismert a nagyközönség előtt. Szegény Munkácsy az országház megépülésének évtizedes késlekedése miatt nem érhette meg csodálatos képe kiállítását. Ezután régi kódexek, törvénykönyvek, térképek, nyelvemlékek, bibliafordítások eredeti és a Szent Korona másolati példányai előtt tiszteleghettünk,egy középkori térkép előtt még kisebb vitafórum is alakult egy azóta lecsapolt tavunkról.
A Hunyadi-teremben szembesülhettünk azzal, hogy valóban csaknem minden képet ismerünk tankönyveinkből, ám eredetiben egészen más élményt jelentenek, illetve, hogy sajnos nem mindig jut már azonnal eszünkbe az alkotó neve, hanem kissé szégyenkezve a címtáblára kell sandítanunk. A Bujdosó-teremben a pozsonyi koronázótemplom főoltárának két angyalszobra között állva tekintettük meg a török kor csatáinak és mészárlásainak emlékeit. A reformkori teremben minduntalan Széchenyi és József nádor tekintett le ránk, Barabás Miklós A Lánchíd alapkőletétele című hatalmas festményén számos kiváló reformkori írót, politikust, közembert felismerhettünk, köztük magát az egyik résen át kukucskáló festőt is. Megtartó és felemelő érzés volt ennyi nagy magyarral „összetalálkozni”. Az utolsó termekben pedig további híres személyiségekkel, hőssé magasztosult harcosokkal, 48-as forradalmárokkal, nemzetépítőkkel azonosulhattunk, köztük Dugovics Titusszal Wágner Sándor képén, aki a nándorfejérvári hős korabeli legendáját dolgozta fel alkotásában.
E történelmi arcképcsarnok katartikus élmény volt számunkra, érdemes volt részesévé válni. A Cserkészklub egyik résztvevője, Téglás Eszti, aki ráadásul vidékről, Turáról érkezett, és ezért még testnevelés óráról is el kellett kéredzkednie, úgy fogalmazott, hogy jó így egyben látni történelmünket, erőt ad és egyébként is mindig érdekelték a nagy események és személyek mögött megbújó apró kis anekdoták, „finomságok”.
A Cserkészklub havi rendszerességgel folytatódik az év további részében is, a kulturális programok mellet közösségi és szórakoztató eseményekre is sor fog kerülni. A legközelebbi alkalom november 7-én lesz, a részletekről a cserkesz.hu és az MCSSZ facebook-profilja folyamatos híradással lesz.
Molnár Gergely 878.
Az első emelet hét termében berendezett kiállítás a magyar történelem főbb korszakait, fordulópontjait jeleníti meg, legnagyobbrészt 19. századi romantikus festők és szobrászok alkotásain keresztül, a Himnusz és a Szózat kéziratos soraira rímelve. A kiállított képekről és szobrokról minduntalan a 48 után megerősödő nemzeti emlékezet, a közös magyar történeti és eredethagyomány kultusza árad a látogatóra. Minden nemzet értékek mentén tekint ugyanis történelmére, megteremti saját hőseit is, és bűnbakokat is képez. A kiállítás felépítése így zivataros történelmünk forgatókönyvét követi: régi korok dicső emlékei után egyre nagyobb teret kap az alkotások tematikájában a tragédia, a bujdosás, az elnyomatás. Az első teremben a honfoglalás dicső emlékeit megidéző monumentális festményekben gyönyörködhettünk, köztük a Honfoglalás, mely – a Parlamentben lévén kiállítva – alig volt eddig ismert a nagyközönség előtt. Szegény Munkácsy az országház megépülésének évtizedes késlekedése miatt nem érhette meg csodálatos képe kiállítását. Ezután régi kódexek, törvénykönyvek, térképek, nyelvemlékek, bibliafordítások eredeti és a Szent Korona másolati példányai előtt tiszteleghettünk,egy középkori térkép előtt még kisebb vitafórum is alakult egy azóta lecsapolt tavunkról.
A Hunyadi-teremben szembesülhettünk azzal, hogy valóban csaknem minden képet ismerünk tankönyveinkből, ám eredetiben egészen más élményt jelentenek, illetve, hogy sajnos nem mindig jut már azonnal eszünkbe az alkotó neve, hanem kissé szégyenkezve a címtáblára kell sandítanunk. A Bujdosó-teremben a pozsonyi koronázótemplom főoltárának két angyalszobra között állva tekintettük meg a török kor csatáinak és mészárlásainak emlékeit. A reformkori teremben minduntalan Széchenyi és József nádor tekintett le ránk, Barabás Miklós A Lánchíd alapkőletétele című hatalmas festményén számos kiváló reformkori írót, politikust, közembert felismerhettünk, köztük magát az egyik résen át kukucskáló festőt is. Megtartó és felemelő érzés volt ennyi nagy magyarral „összetalálkozni”. Az utolsó termekben pedig további híres személyiségekkel, hőssé magasztosult harcosokkal, 48-as forradalmárokkal, nemzetépítőkkel azonosulhattunk, köztük Dugovics Titusszal Wágner Sándor képén, aki a nándorfejérvári hős korabeli legendáját dolgozta fel alkotásában.
E történelmi arcképcsarnok katartikus élmény volt számunkra, érdemes volt részesévé válni. A Cserkészklub egyik résztvevője, Téglás Eszti, aki ráadásul vidékről, Turáról érkezett, és ezért még testnevelés óráról is el kellett kéredzkednie, úgy fogalmazott, hogy jó így egyben látni történelmünket, erőt ad és egyébként is mindig érdekelték a nagy események és személyek mögött megbújó apró kis anekdoták, „finomságok”.
A Cserkészklub havi rendszerességgel folytatódik az év további részében is, a kulturális programok mellet közösségi és szórakoztató eseményekre is sor fog kerülni. A legközelebbi alkalom november 7-én lesz, a részletekről a cserkesz.hu és az MCSSZ facebook-profilja folyamatos híradással lesz.
Molnár Gergely 878.
Rovat:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
