Interjú Edöcsény Andrással
Edöcsény András augusztus 20-án Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott, a „felnőtt cserkészvezetők képzésének megteremtéséért”.
Hogyan fogadtad a hírt, hogy ilyen magas kitüntetésben részesültél?
Meglepett, egyrészt mert eddig állami szinten nem volt jellemző a cserkészet ilyetén elismerése, másrészt mert valaki(k)nek javasolniuk kellett erre - én pedig már 2001 óta nem vagyok aktív vezető. És természetesen jólesett, hogy értékelik a bő két évtizede végzett munkánkat. Természetesen tudom azt is, hogy az kap kitüntetést, akinek adnak - magyarán, ha nem tesznek rám javaslatot, akkor a Köztársasági Elnök Úrnak valószínűleg sosem kerülök így a látókörébe... és mint a listára írtam, az eredményeinket nem egyedül értem el, több százan dolgoztak a VK különböző szintjein és posztjain a sikerért, tehát őket is illeti az elismerés.
Mivel foglalkozol "civilben"?
Szakmai téren az eredeti végzettségemet tekintve villamosmérnök vagyok, az oklevelemet a BME-n szereztem 1990-ben. E téren egyetlen ténykedésem a diplomamunka volt, azután más vizekre eveztem: tanítottam informatikát és ügyvitelt az Illyés Gimnáziumban, majd a Szent Ignác Szakkollégium igazgatója, gazdasági vezetője voltam. A 90-es évek elején igazán szép feladatok voltak ezek. Azután projektvezetéssel foglalkoztam egy kisvállalkozásnál, majd multinacionális cégek alkalmazottjaként. Közben kis kitérőként 2002-től egy ciklus erejéig Nagymaros polgármestere voltam, 2006-tól munka mellett 4 évig tagja voltam a Pest Megyei Közgyűlésnek. 2007-ben visszatértem a projektmenedzsmenthez, jelenleg az IQSYS Zrt-nél vagyok projektigazgató. Az igazi civil foglalkozás: igyekszem 3 neveletlen fiam rendes emberré válását elősegíteni...
Mit mondanál, miért éppen a cserkészet? Mi a különös benne, amivel egy életre megfogott téged?
1988-ban, 23 évesen tettem cserkészfogadalmat - ma a szerencsésebbek ekkor hagyják abba... Részemről ez tudatos döntés volt, hiszen nekem nem adatott meg hogy kiscserkészként kezdve belenőjek a mozgalomba. Ez akkor nem volt természetes, sőt! Gyerekkoromban és abban az időben a kommunista párt ifjúsági szervezete, a szinte kötelező úttörő járta. Bár a külsőségek (nyakkendő, őrs, kirándulás) hasonlítottak ugyan a cserkészetre, de a beltartalom egyáltalán nem, sőt elég erős hazugságokra épült ("...élükön Ságvári járt, hősies tettre, harcra nevelte őket..."- ma már kimondható, amit akkor életveszélyes lett volna, hogy Ságvári egy körözött bűnöző volt, aki rálőtt a letartóztatására érkező csendőrökre, egyiküket meg is ölte, stb.)
Ezzel szemben a cserkészet 100 éve, megalapítása óta a legfontosabb alapértékeket hordozza, képviseli, hirdeti és védi - Isten, haza, embertárs szolgálata - ráadásul számomra is vonzó módszertannal. Nagyszüleim korosztályától tudtam, a háború előtt cserkészvezetőnek, cserkésztisztnek lenni az nagyon komoly és társadalmilag is elismert dolog volt (anyai nagyapám a 20-as években a 13-as Ezermester csapat tisztje volt). Úgy gondoltam érdemes azért dolgozni, hogy ez a mozgalom ismét virágozzék és be tudja tölteni eredeti célját a fiatalok nevelésében, a haza érdekében. Kétségem sem volt afelől, hogy Magyarország talpra-állását és felemelkedését nem várhatjuk a "ságvárik" példáját követő (ifjú)kommunistáktól (ez az eltelt közel 25 évben sajnos be is bizonyosodott). Sokkal inkább szükség van erkölcsileg szilárd alapokon álló, hazájukat szerető, döntés- és cselekvőképes- a tetteikért felelősséget vállaló fiatalokra, akik azután majd a társdalom, az ország vezetőivé is válhatnak. Ez több évtizedes cél és feladat és ennek egyik eszköze lehet a cserkészet (hajdanán a KALOT, KALÁSZ, KIE és más szervezetek is részben e célért dolgoztak). Nekem megadatott a lehetőség, hogy a 80-as/90-es évek fordulóján, igen érdekes történelmi helyzetben részt vehessek a cserkészet újjászervezésben - és Isten kegyelméből akkor nem börtönt, hanem most elismerést kaptam ezért (a 80-s évek végén ez nem volt egyértelmű, pl. Grósz Károly miniszterelnökként 1988 novemberében még lövetni akarta "az ellenséges ellenforradalmi erőket"). Számomra igen hamar világossá vált, hogy a cserkészet megerősödéséhez elsősorban alkalmas és képzett vezetőkre van szükség - és ezt nem várhatjuk a háború előtti cserkészetről még emlékekkel rendelkező korosztályoktól. Ezért kezdtem el tudatosan a vezetőképzéssel foglalkozni - és kaptam ehhez "Felülről" is segítséget, lehetőséget. Ma is megborzongok, ha visszagondolok erre, hogy minden előismeret és kapcsolatrendszer nélkül hogyan nyíltak meg előttem utak és ajtók és álltak mellém/mögém emberek.
Mi fogott meg a cserkészetben? Az, amit akkor még csak vártam (1988-ban más idők jártak) és reméltem tőle - és szerencsére ezt tapasztalom most közel 25 évvel később: az őszinteség,becsületesség, egyenesség, megbízhatóság, minőség, közösség, barátság, segítőkészség, elkötelezettség, hazaszeretet, vidámság, felszabadultság, öröm - Istengyermekség. Kis túlzással: sokféleképpen lehet élni, de cserkészként érdemes!
Mi a vezetőképzés elsődleges feladata véleményed szerint?
Az utánpótlás nevelés minden téren és a cserkészmozgalom minden szintjén: alkalmas vezetők toborzása, kiválasztása, felkészítése és támogatása. Meggyőződésem, hogy gr. Teleki Pálnak van igaza és a vezetés elsősorban példa (ezért is vagyok néha kissé vehemens egy-egy ezt érintő listás levelezésben.) Kulcskérdés, kiket állítunk példaként a fiatalabbak elé és ebben nem hibázhatunk. Ezért nem hiszek e téren a "demokratikus választás" intézményében sem. Ez működhet egy gittegyletben, - de nem a cserkészetben, ami bevallottan nevelőmozgalom. (pl. sem osztályfőnököt, sem iskolaigazgatót nem a gyerekek választanak - legalább is egy tisztességes iskolában)
A vezetőképzés feladata hogy kiszűrje az esetleg bekerülő alkalmatlanokat és lehetőségeihez mérten a legjobban készítse fel a vezetői-nevelői-példaadói feladatukra az alkalmasakat. A vezetőképzés feladata, hogy a képesítés megszerzése után se hagyja magukra a vezetőket, hanem továbbképzési- töltekezési lehetőségeket is biztosítson számukra A vezetőképzést irányítók feladata, hogy a képzés a mozgalom igényeinek megfelelő, korszerű és vonzó legyen.
Mi a cserkészek feladata ma Magyarországon?
Kovásznak lenni. Értékeket felmutatni. Evangelizálni. Élhető életmintát mutatni, tehát legfőképp a példaadás a feladat. Minden téren! Egyre nagyobb szükség van arra, hogy az alapvető értékekkel (ezek fentebb már szóba kerültek) találkozzanak az emberek, valósan élhető és hiteles példát lássanak a fiatalabb generációk. Valós közösséget nem lehet a virtuális térben létrehozni. Egyre több boldogtalan emberrel találkozom, akiknek ezer közeli ismerőse van egy (vagy több!) internetes közösségi portálon, online- szinte valós időben értesül minden moccanásukról - de mégis magányosak, mert egyetlen barátjuk sincs... közösségről nem is beszélve. Egyedül nehéz cserkésznek lenni - közösségben lehet. Az élő és tartósan fennmaradó közösség pedig Istenre, Krisztusra irányul és épül. Ezt megtapasztalni szintén csak közösségben lehet. Lehet fesztiválokra járni - de ott közösség nem fog épülni, mert más az irányultság. A cserkészeknek egyre nagyobb és fontosabb feladata hogy megmutassák az Isten által teremtett világban lehet boldogan élni - az ember(?) által teremtett környezet többnyire csak megnyomorít...
Másodszor: a példaadás! A 70-es évek közepe óta hallom, hogy gazdasági bajok vannak, de majd 3-5-10 év múlva ezeket az éppen aktuális vezetés megoldja és akkor majd milyen boldogok leszünk - aki erre várt az igencsak ráfázott! Igen, meg kell mutatni a társadalomnak, hogy lehet értelmesen és boldogan élni és ez nem a mindenkori gazdasági helyzettől függ. Persze könnyebb jóllakottan, szép ruhában élvezni az életet - de korántsem biztos, hogy az igazi értékek a csillogás közepette is észrevehetőek maradnak számukra... Értelmes és boldog élet sokkal inkább élhető a cserkésztörvényekre alapozva, mint bárki gazdasági ígéreteire!
Harmadszor is a példaadás. Döbbenetes, hogy egy negyvenperces iskolai évnyitón, mint a chemotoxozott legyek, hullanak a fiatalok. Persze intenzív egérhúzogatással és érintőképernyő-simogatással többnyire nem lehet sem testi-lelki állóképességre, sem barátokra, sem majdani házastársra szert tenni. A cserkészetben viszont igen. A szerencsésebbeknek akár mindháromra!
Negyedszer is a példamutatás. Bár a jezsuiták jelmondata az AMDG "Ad maiorem Dei gloriam" (Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére ) - lehetne akár a cserkészeké is, hiszen kimondatlanul is erre törekszünk. Értékeket kell felmutatnunk és vonzó életpéldánkkal másokat is ebbe az irányba segíteni. A fiatalság ma meghatározó, erkölcs nélküli „modern” életstílusa, mely a szórakozásközpontúságon túl semmiféle hagyományt nem ápol, őseit nem tiszteli, kultúráját nem becsüli - nem vezethet csak pusztulásba. Ha AMDG cserkészként élünk, akkor munkánk eredményében másnak is öröme telik, a velünk találkozó embereknek is talán lesz pár gondtalanabb szép perce, utódaink is nemzetünk javát fogják keresni...
Hogyan befolyásolta ez a hatalmas önként vállalt munka az életedet?
Alapvetően. Az életem része lett a cserkészet és meghatározó zsinórmértéke ma is (más kérdés mennyire tudok a zsinór mentén maradni) Egyrészt kb. tíz évvel "lemaradtam": ennyivel később házasodtam, születtek a gyermekeim, építettem a házam - mint azon kortársaim, akik az egzisztencia-építést választották, vagy nem választottak semmit. 1990-98 között pl. a legfontosabb az volt a munkahelykeresés terén, hogy értelmes munka mellett mennyi időt tudok nyáron szabadságon tölteni és mennyire rugalmasak évközben, nem az, mennyit kereshetek... Szerencsém(?) volt: mindig olyan munkahely adatott, ami lehetővé tette az intenzív VK munkát - és mégis mindenem megvolt. Másrészt rengeteget tanultam és gazdagodtam "szakmailag" és emberi kapcsolatokban egyaránt. A lakóhelyieket leszámítva ma az összes barátom a cserkészetből van. Ráadásul rengeteg kiváló és értékes emberrel adatott meg találkoznom. Igazán nagy - erkölcsi értelemben - emberekkel is! Minden egyes VK-n magam is sokat tanultam a kiképzőtársaktól, jelöltektől egyaránt, remélem előnyömre változtam eközben magam is - ráadásul számos jó történetnek lehettem részese, vagy szemtanúja! Sok erőt kaptam kiképzőtársaimtól, jelöltjeimtől - még most a gratulációk során is emlegetik egy-egy VK-s élményüket, ami az életük meghatározó pontja lett. Jó érzés, hogy értelmes dolgokat csinálhattunk együtt! És persze az adminisztrációs, szervezeti rész (OIB,KIB,KGy és más effélék) is tanulságos volt, így amikor polgármesterré választottak, már jóval kevesebb meglepetés ért...
Remélem nem szerénytelenség, ha azt mondom a cserkészetben lettem "valaki" és kicsit fura tananyagként, olykor legendaként szembesülni magammal... És persze némi büszkeségre is okot ad látni a fiatalabb vezetőtársak remek munkáját és eredményeit, amihez egy kicsit talán munkatársaimmal mi is hozzájárulhattunk.
Deo gratias!
Hogyan fogadtad a hírt, hogy ilyen magas kitüntetésben részesültél?
Meglepett, egyrészt mert eddig állami szinten nem volt jellemző a cserkészet ilyetén elismerése, másrészt mert valaki(k)nek javasolniuk kellett erre - én pedig már 2001 óta nem vagyok aktív vezető. És természetesen jólesett, hogy értékelik a bő két évtizede végzett munkánkat. Természetesen tudom azt is, hogy az kap kitüntetést, akinek adnak - magyarán, ha nem tesznek rám javaslatot, akkor a Köztársasági Elnök Úrnak valószínűleg sosem kerülök így a látókörébe... és mint a listára írtam, az eredményeinket nem egyedül értem el, több százan dolgoztak a VK különböző szintjein és posztjain a sikerért, tehát őket is illeti az elismerés.
Mivel foglalkozol "civilben"?
Szakmai téren az eredeti végzettségemet tekintve villamosmérnök vagyok, az oklevelemet a BME-n szereztem 1990-ben. E téren egyetlen ténykedésem a diplomamunka volt, azután más vizekre eveztem: tanítottam informatikát és ügyvitelt az Illyés Gimnáziumban, majd a Szent Ignác Szakkollégium igazgatója, gazdasági vezetője voltam. A 90-es évek elején igazán szép feladatok voltak ezek. Azután projektvezetéssel foglalkoztam egy kisvállalkozásnál, majd multinacionális cégek alkalmazottjaként. Közben kis kitérőként 2002-től egy ciklus erejéig Nagymaros polgármestere voltam, 2006-tól munka mellett 4 évig tagja voltam a Pest Megyei Közgyűlésnek. 2007-ben visszatértem a projektmenedzsmenthez, jelenleg az IQSYS Zrt-nél vagyok projektigazgató. Az igazi civil foglalkozás: igyekszem 3 neveletlen fiam rendes emberré válását elősegíteni...
Mit mondanál, miért éppen a cserkészet? Mi a különös benne, amivel egy életre megfogott téged?
1988-ban, 23 évesen tettem cserkészfogadalmat - ma a szerencsésebbek ekkor hagyják abba... Részemről ez tudatos döntés volt, hiszen nekem nem adatott meg hogy kiscserkészként kezdve belenőjek a mozgalomba. Ez akkor nem volt természetes, sőt! Gyerekkoromban és abban az időben a kommunista párt ifjúsági szervezete, a szinte kötelező úttörő járta. Bár a külsőségek (nyakkendő, őrs, kirándulás) hasonlítottak ugyan a cserkészetre, de a beltartalom egyáltalán nem, sőt elég erős hazugságokra épült ("...élükön Ságvári járt, hősies tettre, harcra nevelte őket..."- ma már kimondható, amit akkor életveszélyes lett volna, hogy Ságvári egy körözött bűnöző volt, aki rálőtt a letartóztatására érkező csendőrökre, egyiküket meg is ölte, stb.)
Ezzel szemben a cserkészet 100 éve, megalapítása óta a legfontosabb alapértékeket hordozza, képviseli, hirdeti és védi - Isten, haza, embertárs szolgálata - ráadásul számomra is vonzó módszertannal. Nagyszüleim korosztályától tudtam, a háború előtt cserkészvezetőnek, cserkésztisztnek lenni az nagyon komoly és társadalmilag is elismert dolog volt (anyai nagyapám a 20-as években a 13-as Ezermester csapat tisztje volt). Úgy gondoltam érdemes azért dolgozni, hogy ez a mozgalom ismét virágozzék és be tudja tölteni eredeti célját a fiatalok nevelésében, a haza érdekében. Kétségem sem volt afelől, hogy Magyarország talpra-állását és felemelkedését nem várhatjuk a "ságvárik" példáját követő (ifjú)kommunistáktól (ez az eltelt közel 25 évben sajnos be is bizonyosodott). Sokkal inkább szükség van erkölcsileg szilárd alapokon álló, hazájukat szerető, döntés- és cselekvőképes- a tetteikért felelősséget vállaló fiatalokra, akik azután majd a társdalom, az ország vezetőivé is válhatnak. Ez több évtizedes cél és feladat és ennek egyik eszköze lehet a cserkészet (hajdanán a KALOT, KALÁSZ, KIE és más szervezetek is részben e célért dolgoztak). Nekem megadatott a lehetőség, hogy a 80-as/90-es évek fordulóján, igen érdekes történelmi helyzetben részt vehessek a cserkészet újjászervezésben - és Isten kegyelméből akkor nem börtönt, hanem most elismerést kaptam ezért (a 80-s évek végén ez nem volt egyértelmű, pl. Grósz Károly miniszterelnökként 1988 novemberében még lövetni akarta "az ellenséges ellenforradalmi erőket"). Számomra igen hamar világossá vált, hogy a cserkészet megerősödéséhez elsősorban alkalmas és képzett vezetőkre van szükség - és ezt nem várhatjuk a háború előtti cserkészetről még emlékekkel rendelkező korosztályoktól. Ezért kezdtem el tudatosan a vezetőképzéssel foglalkozni - és kaptam ehhez "Felülről" is segítséget, lehetőséget. Ma is megborzongok, ha visszagondolok erre, hogy minden előismeret és kapcsolatrendszer nélkül hogyan nyíltak meg előttem utak és ajtók és álltak mellém/mögém emberek.
Mi fogott meg a cserkészetben? Az, amit akkor még csak vártam (1988-ban más idők jártak) és reméltem tőle - és szerencsére ezt tapasztalom most közel 25 évvel később: az őszinteség,becsületesség, egyenesség, megbízhatóság, minőség, közösség, barátság, segítőkészség, elkötelezettség, hazaszeretet, vidámság, felszabadultság, öröm - Istengyermekség. Kis túlzással: sokféleképpen lehet élni, de cserkészként érdemes!
Mi a vezetőképzés elsődleges feladata véleményed szerint?
Az utánpótlás nevelés minden téren és a cserkészmozgalom minden szintjén: alkalmas vezetők toborzása, kiválasztása, felkészítése és támogatása. Meggyőződésem, hogy gr. Teleki Pálnak van igaza és a vezetés elsősorban példa (ezért is vagyok néha kissé vehemens egy-egy ezt érintő listás levelezésben.) Kulcskérdés, kiket állítunk példaként a fiatalabbak elé és ebben nem hibázhatunk. Ezért nem hiszek e téren a "demokratikus választás" intézményében sem. Ez működhet egy gittegyletben, - de nem a cserkészetben, ami bevallottan nevelőmozgalom. (pl. sem osztályfőnököt, sem iskolaigazgatót nem a gyerekek választanak - legalább is egy tisztességes iskolában)
A vezetőképzés feladata hogy kiszűrje az esetleg bekerülő alkalmatlanokat és lehetőségeihez mérten a legjobban készítse fel a vezetői-nevelői-példaadói feladatukra az alkalmasakat. A vezetőképzés feladata, hogy a képesítés megszerzése után se hagyja magukra a vezetőket, hanem továbbképzési- töltekezési lehetőségeket is biztosítson számukra A vezetőképzést irányítók feladata, hogy a képzés a mozgalom igényeinek megfelelő, korszerű és vonzó legyen.
Mi a cserkészek feladata ma Magyarországon?
Kovásznak lenni. Értékeket felmutatni. Evangelizálni. Élhető életmintát mutatni, tehát legfőképp a példaadás a feladat. Minden téren! Egyre nagyobb szükség van arra, hogy az alapvető értékekkel (ezek fentebb már szóba kerültek) találkozzanak az emberek, valósan élhető és hiteles példát lássanak a fiatalabb generációk. Valós közösséget nem lehet a virtuális térben létrehozni. Egyre több boldogtalan emberrel találkozom, akiknek ezer közeli ismerőse van egy (vagy több!) internetes közösségi portálon, online- szinte valós időben értesül minden moccanásukról - de mégis magányosak, mert egyetlen barátjuk sincs... közösségről nem is beszélve. Egyedül nehéz cserkésznek lenni - közösségben lehet. Az élő és tartósan fennmaradó közösség pedig Istenre, Krisztusra irányul és épül. Ezt megtapasztalni szintén csak közösségben lehet. Lehet fesztiválokra járni - de ott közösség nem fog épülni, mert más az irányultság. A cserkészeknek egyre nagyobb és fontosabb feladata hogy megmutassák az Isten által teremtett világban lehet boldogan élni - az ember(?) által teremtett környezet többnyire csak megnyomorít...
Másodszor: a példaadás! A 70-es évek közepe óta hallom, hogy gazdasági bajok vannak, de majd 3-5-10 év múlva ezeket az éppen aktuális vezetés megoldja és akkor majd milyen boldogok leszünk - aki erre várt az igencsak ráfázott! Igen, meg kell mutatni a társadalomnak, hogy lehet értelmesen és boldogan élni és ez nem a mindenkori gazdasági helyzettől függ. Persze könnyebb jóllakottan, szép ruhában élvezni az életet - de korántsem biztos, hogy az igazi értékek a csillogás közepette is észrevehetőek maradnak számukra... Értelmes és boldog élet sokkal inkább élhető a cserkésztörvényekre alapozva, mint bárki gazdasági ígéreteire!
Harmadszor is a példaadás. Döbbenetes, hogy egy negyvenperces iskolai évnyitón, mint a chemotoxozott legyek, hullanak a fiatalok. Persze intenzív egérhúzogatással és érintőképernyő-simogatással többnyire nem lehet sem testi-lelki állóképességre, sem barátokra, sem majdani házastársra szert tenni. A cserkészetben viszont igen. A szerencsésebbeknek akár mindháromra!
Negyedszer is a példamutatás. Bár a jezsuiták jelmondata az AMDG "Ad maiorem Dei gloriam" (Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére ) - lehetne akár a cserkészeké is, hiszen kimondatlanul is erre törekszünk. Értékeket kell felmutatnunk és vonzó életpéldánkkal másokat is ebbe az irányba segíteni. A fiatalság ma meghatározó, erkölcs nélküli „modern” életstílusa, mely a szórakozásközpontúságon túl semmiféle hagyományt nem ápol, őseit nem tiszteli, kultúráját nem becsüli - nem vezethet csak pusztulásba. Ha AMDG cserkészként élünk, akkor munkánk eredményében másnak is öröme telik, a velünk találkozó embereknek is talán lesz pár gondtalanabb szép perce, utódaink is nemzetünk javát fogják keresni...
Hogyan befolyásolta ez a hatalmas önként vállalt munka az életedet?
Alapvetően. Az életem része lett a cserkészet és meghatározó zsinórmértéke ma is (más kérdés mennyire tudok a zsinór mentén maradni) Egyrészt kb. tíz évvel "lemaradtam": ennyivel később házasodtam, születtek a gyermekeim, építettem a házam - mint azon kortársaim, akik az egzisztencia-építést választották, vagy nem választottak semmit. 1990-98 között pl. a legfontosabb az volt a munkahelykeresés terén, hogy értelmes munka mellett mennyi időt tudok nyáron szabadságon tölteni és mennyire rugalmasak évközben, nem az, mennyit kereshetek... Szerencsém(?) volt: mindig olyan munkahely adatott, ami lehetővé tette az intenzív VK munkát - és mégis mindenem megvolt. Másrészt rengeteget tanultam és gazdagodtam "szakmailag" és emberi kapcsolatokban egyaránt. A lakóhelyieket leszámítva ma az összes barátom a cserkészetből van. Ráadásul rengeteg kiváló és értékes emberrel adatott meg találkoznom. Igazán nagy - erkölcsi értelemben - emberekkel is! Minden egyes VK-n magam is sokat tanultam a kiképzőtársaktól, jelöltektől egyaránt, remélem előnyömre változtam eközben magam is - ráadásul számos jó történetnek lehettem részese, vagy szemtanúja! Sok erőt kaptam kiképzőtársaimtól, jelöltjeimtől - még most a gratulációk során is emlegetik egy-egy VK-s élményüket, ami az életük meghatározó pontja lett. Jó érzés, hogy értelmes dolgokat csinálhattunk együtt! És persze az adminisztrációs, szervezeti rész (OIB,KIB,KGy és más effélék) is tanulságos volt, így amikor polgármesterré választottak, már jóval kevesebb meglepetés ért...
Remélem nem szerénytelenség, ha azt mondom a cserkészetben lettem "valaki" és kicsit fura tananyagként, olykor legendaként szembesülni magammal... És persze némi büszkeségre is okot ad látni a fiatalabb vezetőtársak remek munkáját és eredményeit, amihez egy kicsit talán munkatársaimmal mi is hozzájárulhattunk.
Deo gratias!
Rovat:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
