Valaki, aki igazán jót tett!

Közös ünnepünk egy évben három van, amely kifejezetten a cserkészethez kötődik: Az első cserkésztábor nyitónapja, egyben a Nemzetközi Nyakkendőnap, augusztus elsején. A lovagi eszményhez kötődően Szt. György napja áprilisban. Illetve az alapítónk, a világ főcserkészének, és feleségének, a főleány-cserkésznek a születésnapja - február 22-én.
Ez utóbbit ünnepeljük világszerte a Thinking Day keretében, amely napon hálát adunk, hogy ilyen nagyszerű emberekkel ajándékozott meg bennünket az Úr.
Ahogy kortársai írták, Bi-Pi a birodalom katonájából a béke követévé lett. Világszerte elismeréssel beszéltek munkájáról, amellyel az ifjúság hasznos polgárrá nevelését tűzte ki célul. Ő pedig végtelen szerénységgel beszélt minderről: "Volt egy ötletem, amiből közösségek születtek. Mára lett egy mozgalom, és ha nem vigyázunk, szervezet lesz belőle." Szerénységét bizonyítja Ernest Thompson Seton-al való találkozásán történtek is. Seton, a woodcraft alapítója így üdvözölte: „Köszöntöm a cserkészet atyját!”, amire Bi-Pi így felelt: „Nem, nem. Ön a cserkészet atyja.”
Sokszor nehéz a nagy emberek munkájának helyes megítélése, mert csupa-csupa jót hallunk róluk, és az életük, mint a szenteké, egyenesnek és simának tűnik. Bi-Pi élete sem ilyen. Azok közé tartozik, aki vagány gyerekként a bátyjai keménykezű nevelése mentén nőtt fel, és megtapasztalta, hogy mit jelent felelősen részt venni vállalkozásokban. A közös túrák, a hetekig tartó vitorlázások, a vadonban élés mind-mind megerősítette, hogy képes tenni magáért, hogy felelősséget kell vállalnia tetteiért, és hogy az életre nevelésben sokkal fontosabb mindez, mint a tanulmányi átlag. Édesapja tudós ember volt, így az, hogy Robert a tudomány világa helyett a katonai pályára lépett, nem volt diadalmenet. Sokat kamatoztatott a családban, bátyjaival megélt élményekből a katonaságban. Amit pedig a katonai pályán megértett, hogy mit jelent felelősséggel jelen lenni, tenni a dolgát, illetve gondoskodni önmagáról, és másokról.
A felelősség által nőtt fel ahhoz a feladathoz, amitől a katonái által becsült és szeretett vezetővé vált. Hiteles példa volt azzal, hogy amit és ahogy tett, abban ugyan azt várta el magától, mint a katonáitól. Ha kellett, egyedül ment felfedezőútra, ha kellett a katonáival együtt élt. Saját bőrén tapasztalta meg azokat a dolgokat, amelyekről írt. Azt, hogy mit jelent felelősséget adni a fiú kezébe; hogy mit kell érteni az alatt, hogy nincs jó gyerek, csak olyan, amelyik jót is tesz; hogy mit gondol arról, mi az őrsvezetőknek a feladata; hogy a vadonban kényelmes élet mennyire büszkévé teszi annak megvalósítóját, és még sorolhatnánk.
Igen, nem volt jó tanuló, nem volt jó gyerek, nem volt kiváló katona, nem volt példás családapa. (Talán cserkészvezetőként mindannyian értjük, hogy a világ főcserkészének lenni nem teszi lehetővé a mindennapos gyerekfürdetést.) Nem volt szent. De ő volt Robert, majd Baden-Powell kapitány, majd Lord Robert Stephenson Smith Baden-Powell of Gilwell... és nekünk ő lett Bi-Pi! Akit mi, egyszeri felkiáltással választottunk a világ főcserkészévé. Aki rövidnadrágot hordott élete végéig. Akiről szinte csak olyan képeink vannak, ahol huncut mosollyal, csibészes szemhunyorítással néz ránk, és azt várjuk: most mozdul, és van egy igazán klassz ötlete! Mi vezetők pedig tudjuk, hogy felelős, és a klassz ötlete nem lesz bolondság! Mert maga mondta: „A törvénynek egyetlen pontja van: A cserkész nem bolond! A többi csak ennek kifejtése!”
Ezért húzzunk február 22-én is egyenruhát, hogy megmutassuk a világnak: Vannak emberek, akik jót tesznek, akik a világban önzetlenül tesznek azért, hogy másoknak boldogságot okozzanak, ahogyan azt az alapítónk kérte tőlünk: „..az igazi boldogságot csak a másoknak nyújtott boldogság által érhetitek el. Igyekezzetek ezt a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint a hogy találtátok.”
Igen, ezek vagyunk mi, Bi-Pi – ahogy ő mondta – fiai.
Balu
Solymosi Balázs cst. (205.)
országos vezetőtiszt

Rovat:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
