Scoutingtrain 2014 - beszámoló
Képek a Külügyi Bizottság facebook oldalán!
Mit keres tizennégy magyar cserkész Szibériában?
2014. augusztus elsején, 14 magyar cserkész indult el Moszkvába a Ferihegy B2-es termináljából hajnali 5 órakor. Többségük már jól ismerte egymást a júniusban, Litvániában megtartott előtalálkozó után.
De ne siessünk ennyire előre! 19
89. november 9-én omlott le a berlini fal és ezzel egy új korszak kezdődött a történelemben. A legnagyobb német cserkészszövetség a BdP 2012-ben úgy gondolta, hogy a cserkészeknek is meg kell emlékeznie erről, így született meg a ScoutingTrain 2014 elnevezésű projekt. Az ötlet, miszerint Berlintől a Bajkál-tóig utaznak a sok országból érkezett cserkészek, mintegy szimbolizálva az országok közötti együttműködést, érdekes fordulatot vett, amikor idén kitört az ukrán-orosz konfliktus. Sokan mondták, hogy halasszuk el az utazást, hogy várjunk alkalmasabb pillanatra. Mi azonban úgy gondoltuk, nem is lehetne aktuálisabb egy „békevonat”, mint most amikor minden oldalon forrong a hangulat és közvélemény figyelmének középpontjában is az új helyzet áll.
Minden így kezdődött.
Amikor megérkeztünk Moszkvába, végigutaztunk a fél városon, valamennyire feltérképezve a helyi bonyolult 12 metróvonalból álló tömegközlekedést, hogy megérkezzünk a Sokolniki parkba, ahol utazásunk első táborhelye várt minket. Mivel a németek Berlinből jöttek vonattal, ezért ők később érkeztek meg a táborhelyre, pár főszervező kivételével, akik már korábban megérkeztek Moszkvába. Az első nap sátorállítással, majd a környék felfedezésével telt el. Éjszaka megérkeztek a németek, és elkezdhettük a 4 napos Moscow City Game-et, amibe mindenkit megpróbáltak különböző nemzetiségű csoportokba osztani, ami nehezebb feladatnak bizonyult, mint elsőnek gondoltuk, mivel 15 ország képviseltette magát, az 1 fős brazíliai „kontingenstől” a 87 fős németig volt a szórás. Megérte vele fáradozni, hiszen így nem csak Moszkvát ismerhettük meg, hanem több más nemzetiségű cserkészt is. 2 pont közötti metrózás közben lehetett beszélgetni a kultúráink és a cserkészeteink közti különbségekről. Érdekes volt látni, hogy a németeknek, ukránoknak miben különböznek a főbb értékei a cserkészeten belül, minek tulajdonítanak nagyobb szerepet, és minek kevesebbet. Moszkvában a többi nemzet megismerése mellett lehetőségünk volt megtekinteni számos helyi látványosságot, mint a Vörös teret, a Gorkij Parkot, a Space Parkot és múzeumot, Csehov sírját, és még hosszan sorolhatnánk! J
Az utazás egyik fő célja a cserkészet népszerűsítése Oroszországban, ahol ez nem annyira ismert és támogatott, mint mondjuk itthon Magyarországon. Ezt úgy próbáltuk elérni, hogy minden nagyobb városban, ahol megálltunk ott a ScoutingTrain Orkestar adott egy remek koncertet, amin főleg német és orosz folk dalokat játszottak, így hívva fel a figyelmet ránk. Amíg a zenekar koncertezett, addig mi a járókelőkkel beszélgettünk a cserkészetről és az utazásunkról, illetve különböző kreatív módokon próbáltunk interakcióba lépni a helyiekkel. Egyik ilyen lehetőség volt, hogy minden városban kifeszítettünk a koncert mellett egy molinót - mellette filctollakkal - amire az volt angolul és oroszul ráírva „Before I die I want to…” és a helyieknek kellett befejeznie a mondatot. Mondanom sem kell, elképesztő eredményeket kaptunk! A végeredmény egyértelműen az volt, hogy a helyiek elsöprő többsége békét akar és nagyon szimpatikus neki a cserkészet, negatív feliratot nagyon elvétve találtunk!
Második állomásunk 20 óra vonatozás után a Transz-Szibériai Expressen Perm volt. Itt a permi cserkészek tartottak nekünk bemutatót a helyi cserkészközösségről, és láttak minket vendégül egy régi szanatóriumban, ami most cserkészházként és kollégiumként működik. Itt is megtartottuk a koncerttel egybekötött „kiállítást”.
Ezután csak 18 óra vonatozás után megérkeztünk Omszkba, ahol csak 6 órát töltöttünk, itt nem is volt nagyon idő városnézésre, ebédeltünk, és megtartottuk ismét a szokásos koncertet és programot, amin kifejezetten sok érdeklődővel találkoztunk. Omszkba a holminkat egy kifejezetten szép, új építésű templomban tettük le, ahol a helyi lelkész mondott pár érdekességet a templomról.
A vonatról legközelebb Novosibirskben szálltunk le, ahol előre tervezett program volt a Couchsurfing, (interneten, családoknál ingyen szállást kereső honlap) amire a magyaroknak az utolsó pillanatban, az Orosz vendégszeretetnek köszönhetően, végül mind találtunk szállást párosával, vagy 4 fős csoportokban. Ez volt az egyik legjobb program, mert itt testközelből megismerkedhettünk egy orosz családdal, megismerve a családi szokásokat, illetve mindenki le tudott fürödni rendesen J.
Ezután Irkutszkba mentünk tovább, a legtöbb időt az oda vezető úton vonatoztunk, 28 órát! Irkutszkban 2 éjszakát töltöttünk, ellentétben a többi nagyvárossal, ahol csak 1 napokat aludtunk. Irkutszk volt az egyik legszebb, legizgalmasabb város. Itt is volt egy rövid City Game. Viszont itt megismerkedhettünk helyi cserkészekkel, akik mentálisan sérült gyerekekkel is foglakoznak, és vegyesen vannak a többi gyerekkel.
Velük közösen indultunk tovább a Bajkál-tóhoz, ahol csodálatos 6 napot töltöttünk el. Fürödtünk az egyik legnagyobb és legtisztább édesvizű tóban a világon (amelynek mellesleg iható – és milyen finom! - a vize) túráztunk a partján és a közeli hegyekben, bicikliztünk, paintballoztunk, táncoltunk a helyi orosz cserkészekkel, tradicionális orosz játékokat tanultunk.
A hat nap végeztével sajnos haza kellet indulnunk, és 57 óra repülés, reptéren való várakozás, időeltolódás, egy nap 2 napfelkelte megcsodálása után megérkeztünk hajnalban Budapestre ahonnan 20 nappal korábban együtt indultunk el.
A cikket írta Dobszay Ödön (831) résztvevő és Borzák Péter (831) magyar szervező.
Magyar résztvevők:
Borzák Péter (831)
Dobszay Ödön (831)
Háló Dániel (831)
Holmann Ágoston (1000)
Kóta Olivér (1000)
Varga Balázs (1000)
Varga Zsombor (1000)
Gyalog Eszter
Csiki Nikoletta Kata (69)
Vukics Adrienn
Burján Tímea
Bognár Keve
Göttli Atilla
Szirmai Anikó
Mit keres tizennégy magyar cserkész Szibériában?
2014. augusztus elsején, 14 magyar cserkész indult el Moszkvába a Ferihegy B2-es termináljából hajnali 5 órakor. Többségük már jól ismerte egymást a júniusban, Litvániában megtartott előtalálkozó után.
De ne siessünk ennyire előre! 19
89. november 9-én omlott le a berlini fal és ezzel egy új korszak kezdődött a történelemben. A legnagyobb német cserkészszövetség a BdP 2012-ben úgy gondolta, hogy a cserkészeknek is meg kell emlékeznie erről, így született meg a ScoutingTrain 2014 elnevezésű projekt. Az ötlet, miszerint Berlintől a Bajkál-tóig utaznak a sok országból érkezett cserkészek, mintegy szimbolizálva az országok közötti együttműködést, érdekes fordulatot vett, amikor idén kitört az ukrán-orosz konfliktus. Sokan mondták, hogy halasszuk el az utazást, hogy várjunk alkalmasabb pillanatra. Mi azonban úgy gondoltuk, nem is lehetne aktuálisabb egy „békevonat”, mint most amikor minden oldalon forrong a hangulat és közvélemény figyelmének középpontjában is az új helyzet áll.
Minden így kezdődött.
Amikor megérkeztünk Moszkvába, végigutaztunk a fél városon, valamennyire feltérképezve a helyi bonyolult 12 metróvonalból álló tömegközlekedést, hogy megérkezzünk a Sokolniki parkba, ahol utazásunk első táborhelye várt minket. Mivel a németek Berlinből jöttek vonattal, ezért ők később érkeztek meg a táborhelyre, pár főszervező kivételével, akik már korábban megérkeztek Moszkvába. Az első nap sátorállítással, majd a környék felfedezésével telt el. Éjszaka megérkeztek a németek, és elkezdhettük a 4 napos Moscow City Game-et, amibe mindenkit megpróbáltak különböző nemzetiségű csoportokba osztani, ami nehezebb feladatnak bizonyult, mint elsőnek gondoltuk, mivel 15 ország képviseltette magát, az 1 fős brazíliai „kontingenstől” a 87 fős németig volt a szórás. Megérte vele fáradozni, hiszen így nem csak Moszkvát ismerhettük meg, hanem több más nemzetiségű cserkészt is. 2 pont közötti metrózás közben lehetett beszélgetni a kultúráink és a cserkészeteink közti különbségekről. Érdekes volt látni, hogy a németeknek, ukránoknak miben különböznek a főbb értékei a cserkészeten belül, minek tulajdonítanak nagyobb szerepet, és minek kevesebbet. Moszkvában a többi nemzet megismerése mellett lehetőségünk volt megtekinteni számos helyi látványosságot, mint a Vörös teret, a Gorkij Parkot, a Space Parkot és múzeumot, Csehov sírját, és még hosszan sorolhatnánk! J
Az utazás egyik fő célja a cserkészet népszerűsítése Oroszországban, ahol ez nem annyira ismert és támogatott, mint mondjuk itthon Magyarországon. Ezt úgy próbáltuk elérni, hogy minden nagyobb városban, ahol megálltunk ott a ScoutingTrain Orkestar adott egy remek koncertet, amin főleg német és orosz folk dalokat játszottak, így hívva fel a figyelmet ránk. Amíg a zenekar koncertezett, addig mi a járókelőkkel beszélgettünk a cserkészetről és az utazásunkról, illetve különböző kreatív módokon próbáltunk interakcióba lépni a helyiekkel. Egyik ilyen lehetőség volt, hogy minden városban kifeszítettünk a koncert mellett egy molinót - mellette filctollakkal - amire az volt angolul és oroszul ráírva „Before I die I want to…” és a helyieknek kellett befejeznie a mondatot. Mondanom sem kell, elképesztő eredményeket kaptunk! A végeredmény egyértelműen az volt, hogy a helyiek elsöprő többsége békét akar és nagyon szimpatikus neki a cserkészet, negatív feliratot nagyon elvétve találtunk!
Második állomásunk 20 óra vonatozás után a Transz-Szibériai Expressen Perm volt. Itt a permi cserkészek tartottak nekünk bemutatót a helyi cserkészközösségről, és láttak minket vendégül egy régi szanatóriumban, ami most cserkészházként és kollégiumként működik. Itt is megtartottuk a koncerttel egybekötött „kiállítást”.
Ezután csak 18 óra vonatozás után megérkeztünk Omszkba, ahol csak 6 órát töltöttünk, itt nem is volt nagyon idő városnézésre, ebédeltünk, és megtartottuk ismét a szokásos koncertet és programot, amin kifejezetten sok érdeklődővel találkoztunk. Omszkba a holminkat egy kifejezetten szép, új építésű templomban tettük le, ahol a helyi lelkész mondott pár érdekességet a templomról.
A vonatról legközelebb Novosibirskben szálltunk le, ahol előre tervezett program volt a Couchsurfing, (interneten, családoknál ingyen szállást kereső honlap) amire a magyaroknak az utolsó pillanatban, az Orosz vendégszeretetnek köszönhetően, végül mind találtunk szállást párosával, vagy 4 fős csoportokban. Ez volt az egyik legjobb program, mert itt testközelből megismerkedhettünk egy orosz családdal, megismerve a családi szokásokat, illetve mindenki le tudott fürödni rendesen J.
Ezután Irkutszkba mentünk tovább, a legtöbb időt az oda vezető úton vonatoztunk, 28 órát! Irkutszkban 2 éjszakát töltöttünk, ellentétben a többi nagyvárossal, ahol csak 1 napokat aludtunk. Irkutszk volt az egyik legszebb, legizgalmasabb város. Itt is volt egy rövid City Game. Viszont itt megismerkedhettünk helyi cserkészekkel, akik mentálisan sérült gyerekekkel is foglakoznak, és vegyesen vannak a többi gyerekkel.
Velük közösen indultunk tovább a Bajkál-tóhoz, ahol csodálatos 6 napot töltöttünk el. Fürödtünk az egyik legnagyobb és legtisztább édesvizű tóban a világon (amelynek mellesleg iható – és milyen finom! - a vize) túráztunk a partján és a közeli hegyekben, bicikliztünk, paintballoztunk, táncoltunk a helyi orosz cserkészekkel, tradicionális orosz játékokat tanultunk.
A hat nap végeztével sajnos haza kellet indulnunk, és 57 óra repülés, reptéren való várakozás, időeltolódás, egy nap 2 napfelkelte megcsodálása után megérkeztünk hajnalban Budapestre ahonnan 20 nappal korábban együtt indultunk el.
A cikket írta Dobszay Ödön (831) résztvevő és Borzák Péter (831) magyar szervező.
Magyar résztvevők:
Borzák Péter (831)
Dobszay Ödön (831)
Háló Dániel (831)
Holmann Ágoston (1000)
Kóta Olivér (1000)
Varga Balázs (1000)
Varga Zsombor (1000)
Gyalog Eszter
Csiki Nikoletta Kata (69)
Vukics Adrienn
Burján Tímea
Bognár Keve
Göttli Atilla
Szirmai Anikó
Rovat:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
