Élménybeszámoló - Egy kiló kilátás

Egy kiló kilátás – A város, ami mindent megenged magának

Ezúttal Erdélyből jelentkezünk. A 47. számú Szent László Király cserkészcsapat frissen alakult külügyi különítménye Kolozsvárra látogatott, 2019 május 16-19 között.

Elsődleges célunk az ottani rover cserkészek megismerése volt, a továbbiakban pedig egy tartós cserekapcsolat kialakítására törekszünk.

Alapvetés, hogy a cserkészetnek nincsenek fizikai határai, a közös mentalitás egy olyan tulajdonság, ami mind a 48 millió cserkésztestvért összeköti szerte a világon.

Így rögtön megtaláltuk a közös hangot egymással, az idővel és a várossal is.

Bori, Dani, Kuksi és Mikó rengeteg kérdéssel érkezett meg csütörtök délután a gyülekezési pontra. Réka és én sanda mosollyal fogadtuk őket, remélve, hogy egy fergeteges hosszúhétvégénk lesz.

Busszal utaztunk Budapestre, majd átszálltunk és pénteken reggelre Kolozsvár házaira nyitottuk ki a kissé álmos szemeinket.

A buszon velünk volt Stefi is, aki az erdélyi részről vett részt a találkozó megszervezésében.

A péntek városnézéssel kezdődött, felmásztunk a Fellegvárba, majd csapatunk nagy része kidőlt és elaludt. Dani és én nyakunkba vettük a várost, felfedeztük a kis zugokat, beszélgettünk, nevettünk és lejártuk a lábunkat. Fáradtságunk a Házsongárdi Temetőben csúcsosodott ki, ott eldöntöttük, hogy ideje elmenni nekünk is aludni, így visszatámolyogtunk a többiekhez.

Délután csatlakoztak hozzánk erdélyi cserkésztestvéreink, akikkel bejártuk a várost, ezúttal történelmi kiegészítéssel. A gótikus Szent-Mihály templom, lovasszobor, Mátyás király szülőháza, Farkas utcai református templom, Szent György lovasszobra, városfal, Szabók bástyája, Bánffy-palota, Házsongárdi temető, Református Kollégium, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Nemzeti Színház, Ferences Templom,  Theotokos ortodox katedrális (istentisztelettel) és még rengeteg templom, híres épület és utca…

Estefelé cserélődött a társaság, egy kései ebéd után beszélgettünk, majd szabadidő következett. A kolozsvári régi barátokkal való találkozás is belefért a programba, majd újra teljes létszámmal társasoztunk, kártyáztunk és rengeteget nevettünk.

Éjjel egykor eszünkbe jutott, hogy éhesek vagyunk, úgyhogy ettünk egy shawarmát, ami az itthon ismert gyros nagytestvére.

Másnap reggel felkerekedtünk és meglátogattuk az ócskapiacot. Hihetetlenül autentikus élmény volt, mindent, azaz mindent lehetett kapni, a (valószínűleg) lopott biciklitől a lemezeken át a teljesen haszontalan és azonosíthatatlan dolgokig.

Innen visszamentünk a városba és felugrottunk egy kisbuszba, ami az ottani távolsági busznak felel meg. Ez elrepített minket Tordára, ahol átszálltunk és Mészkőn kötöttünk ki.

Elindultunk felfelé, majd 4km séta után elérkeztünk a világ talán egyik legszebb látványához. A Tordai hasadék terpeszkedett a látómezőn. Sok képpel később elsétáltunk a szakadékig, majd benne, egészen addig, míg  volt út. Visszafelé az emelkedő tudata kivette az életet belőlünk, így egy magyar rendszámú emeletes buszra zsúfolódtunk. Ezúton is hála a szögedi valamelyik utazási irodának, a sofőrnek és a laza idegenvezetőnek!

Visszasétáltunk Mészkőre, majd leültünk egy parkban, ahol tyúkok mászkáltak körülöttünk.

10-12 km séta után lerogytunk a tömegközlekedésen és amint Kolozsváron leszálltunk, Dani rájött, hogy a telefonja a buszon maradt. De meglett.

Ezek után telítődve az élményektől, hazamentünk összepakolni, majd elfogyasztottuk a tradicionális román mititeit, avagy mics-t. Beszélgettünk, nevettünk és elbúcsúztunk. Stefivel megnéztük még a vasútállomást, egy boltot belülről, majd a buszállomáson feldobtuk magunkat a Hazavezetőnkre. Reggel szálltunk át Budapesten, fél 12-kor pedig fáradtan, de legalább Pécsett engedtük szabadjára egymást.

A viszontlátás örömében bízunk; s további jó munkát kívánunk minden cserkésztestvérünknek!

Bende Judit (Jucó)