Dél-Koreában - beszámoló egy önkéntestől
Alább Balogh Ákos beszámolóját olvashatjátok a dél-koreai Suncheon Asia-Pacific Scout Centerben eltöltött három hónapos önkéntes munkájáról. Ha az alábbi beszámoló elolvasása után Ti is kedvet kaptok, és szívesen kipróbálnátok magatokat, ne habozzatok, a park újra önkénteseket keres!
Képeket a Külügy Facebook oldalán láthattok Ákos dél-koreai munkájáról.Egzotikus. Barátságos. Ajándékozó.
Ha három szót kellene mondanom Koreáról, a kinti élményeimről, ezeket a szavakat mondanám. Az elkövetkező sorokból ennek ki is kell derülnie. Ha netalán nem így történne, írjatok, mert valami akkor nincs rendjén. Írásomnak tükröznie kell kint szerzett benyomásaimat.
Az Országos Elnökség hírlevelében olvastam a szóban forgó lehetőségről, és ajánlották is nekem, ugyanis már régóta terveztem, hogy a BSc után önkénteskedésre adom a fejemet. Hazánkból én vagyok a második, aki kiment ebbe a cserkészközpontba (SAPSC). Kiutazásom előtt beszéltem is az előző keleti vándorral, Cilivel, aki sok hasznos tanácsot adott.
Ez a program (World Culture Village in English) egyébként évente kétszer kerül megrendezésre a SAPSC-ben (Suncheon Asia-Pacific Scout Center). 3 hónapos eseményről van szó, mely alatt a cserkészközponthoz közeli városból (Suncheon) másfél napra látogatnak el ~14 éves fiatalok. Iskolák szerint érkeznek együtt, vagy 2-3 turnusban. Ez a másfél nap jó lehetőség nekik angol nyelv gyakorlásra, és különböző kultúrák megismerésére, mert több önkéntes is jelen van, akikkel angolul léphetnek kapcsolatba. Mellettem például egy filippínó lány, egy hongkongi lány és egy egyiptomi fiú szorgoskodott. Mind a négyen tartottunk 3 órát mindegyik turnusnak. Az órák témája saját nemzetünk kultúrája volt. Interaktív tanórára gondoljatok, ahol sok érdekes dolgot mutatunk a diákoknak, és sokszor ki is próbálhatják, meghallgathatják, kézbe vehetik a tárgyat, és egyáltalán: sokat beszélgetünk, hogy gyakoroljuk az angolt. Én többek között mutattam nekik dorombot, hímes tojást, Rubik kockát.
Az órákon kívül más programok is várták a gyerekeket. Este például táncoltunk és szóláncot játszottunk velük. Éjszaka már nem az önkéntesek fektették őket, de egyébként többnyire ott voltunk és segítettünk mindenfélében. Másnap ebét után mentek haza, szóval ez két sulimentes napot jelentett nekik.
Az eddigiekből még nem látszik, hogy cserkészközpontról lenne szó. Pedig az. Egy déli régió központja. A SAPSC a várostól úgy 15-20 perc kocsival. Hegyekkel körülölelt panorámája csipkézett hegyormaival nyeri meg az egyszerű nézelődőt, temérdek teraszos sátorhelyével és remek túraösvényeivel pedig a cserkész bámészkodót ejti rabul. Az idelátogató csoportok falat mászhatnak, S-boardozhatnak, kiképzésen vehetnek részt (cserkész próba teljesítésére gondoljatok), és még megannyi játékot játszhatnak. Tornatermük, és fűtött szálláshelyeik is vannak, az irodáról nem is beszélve, ahol több mint egy tucat dolgozó ember munkálkodik a cserkészpark működésén.
A koreai cserkészet számomra igen különbözik az itthonitól. Sokkal inkább központosított. Ez jó, mert egységesített, viszont szerintem így a csapatoknak sokkal kevesebb egyéni lehetőségük van. A próbák és kiképzések, sőt azt hiszem a táborok is a cserkészközpontokban vannak, így az egy régióba tartozók többet találkoznak, viszont véleményem szerint kevésbé alakulnak ki a csapat rituáléi. Az őrsvezetők felnőttek, és nincs külön őrsi foglalkozás hetente. Raji rendszerben találkoznak többnyire, ahol van őrsi idő. Egyenruhájuk elég sok színű és sokszínű is, mivel olykor egyedi sapka gazdagítja (korosztályfüggő), és más kiegészítők is kaphatók.
A régió vezetője, Lee Bok-Yie és a központ igazgatója, Yoon Dong-Hwa nagyon figyelmesek voltak velünk! Például egyszer részt vettünk egy szülinapi ünnepségen is egy étteremben, hogy minél több élményt gyűjthessünk kinti létünk alatt. Ajándékokat kaptunk (tábori nyakkendőt, pólót, és más egyebeket), és elvittek minket különféle programokra (megnézni szép helyeket, vidámparkba cserkészekkel). Szorosabb kapcsolatban a közvetlen vezetőinkkel álltunk, akik a World Culture Village programot futtatták. Ők használtak angol neveket is: Chloe, Bonnie, Allen. Velük egyeztettük (mi, az önkéntesek), hogy mi legyen az óránkon, és ők mondták meg, hogy fog kinézni a többi program. Velünk voltak a legtöbb esetben, együtt nevettünk megannyi alkalommal. Sok szabadidejüket is ránk áldozták (esti beszélgetések, korizás, kirándulás stb). Közvetlenebbek voltak, mint a főnökök.
Ott kint a hierarchia sokat számít… például Allennek ki kell szállnia a kocsiból elköszönni, ha tiszteletteljesen akar búcsút inteni a régió igazgatójának. Amit nagyon sokat csináltunk, az a hajlongás. Megesett, hogy kezet ráztunk, de a meghajlást követeli meg a kultúra. Szentmisén is hajlongás volt kézfogás helyett. Egyébként a koreaiak nem annyira vallásosak, cserkészkörökben is éreztem ezt. Papíron buddhisták, protestánsok, konfuciánusok leginkább.
Egy másik gyakori történet, hogy olyan csípőset esznek, ami nekem már sok. És mindig van rizs. Ez alap. Sőt többféle formában, legyen az süti, vagy egy mix (friss zöldségekkel), vagy ital stb. Igaz, szokatlan ízek fogadtak, és megdöbbentett, hogy mennyi kis tálkát használnak, de az evőpálcikában már volt tapasztalatom, és ráadásul igen finomakat tudnak enni, úgyhogy soha nem maradtam éhen! (Tengeri herkentyűk, húsok, halak, zöldségek, gyümölcsök, mindenféle.) Az egyik étkezési szokásuk annyira megtetszett, hogy itthon is kipróbáltam: egy saláta levélre húst, hagymát, salátát, mártást helyezel, majd összehajtva egybe bekapod (és ezután persze percekig küzdesz a rágással, mert túl sok összetevőt tettél a salátába).
Kelet nagyon érdekes, talán mert nagyon más. Mindenesetre a koreaiak figyelmessége, közvetlensége, emberiessége tette lehetővé, hogy ennyire jó élményként könyvelhessem el a kint töltött három hónapot. A napokban is levelezem velük, és szívesen gondolok vissza nevető arcukra, meg az együtt átélt élményekre. Remélem, ha Budapestre látogatnak, még összefuthatok velük, hogy viszonozhassam vendégszeretetüket és újra átélhessek egy kis koreai hangulatot!
Rovat:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
