A cserkészjáték
Radványi Kálmán így ír a cserkészjátékról, a Magyar Cserkész 1926/2 számában.
A cserkészjáték a nemes erők gyakorló iskolája; több, mint időtöltés, szórakozás, az elme könnyed csillogása. A játék az emberben lakó művész teremtő tevékenysége s innét van az, hogy a tucat-ember nem tud játszani. A játékhoz mindenekelőtt fölös erő kell, az ifjúság túlcsorduló energiája, amelyet a napi munka nem bír megemészteni. S kell hozzá fantázia, amely alakokat s helyzeteket teremt.
A cserkészjáték a nemes erők gyakorló iskolája; több, mint időtöltés, szórakozás, az elme könnyed csillogása. A játék az emberben lakó művész teremtő tevékenysége s innét van az, hogy a tucat-ember nem tud játszani. A játékhoz mindenekelőtt fölös erő kell, az ifjúság túlcsorduló energiája, amelyet a napi munka nem bír megemészteni. S kell hozzá fantázia, amely alakokat s helyzeteket teremt.
A gyerekek játéka a legkomolyabb dolgok közé tartozik. Sokszor komolyabb, mint a hivatalnokok robotmunkája, mint a mezei munkás gyümölcsöttermő erőfeszítése.
A játék annyi, mint teremtés, erőfejlesztés, férfiképzés.
A cserkészjátékok pedagógiai jelentőségét nem győzzük hangsúlyozni.
A cserkészjáték a cselekvések szabályozása, a tennivágyó erők mederbeszorítasa: másszóval jellemképzés, tanítás, edzés, fegyelem s emellett csupa jókedv.
Minden játékunkban lélek és szív dolgozik s az ötletek sziporkázó eleme a lélek szolgálatába áll.
A cserkészlélek ott feszül az izzasztó munkában, amikor árkolnak, főznek, sátrat vernek; ott melegít a cserkészek minden szavában s tettében. S ugyanez a jóindulatú, vidám, tevékeny lélek ölt testet a játékban is, amely alig különbözik a munkától.
Minden cserkészjátéknak van értelme, célja, szerepe abban a titokzatos munkában, amely a jellem műhelyében folyik.
A „hadijáték” ránevel az együttműködésre, megtanít arra, hogyan kell megfigyelni, következtetni, eligazodni, hallgatni, a szerepek kiosztását a közös célnak alávetni.
A „mentőjátékok” valóságos hadjártai az elképzelt, de megvalósulható balesetek, betegségek ellen való szakadatlan küzdelemnek.
A „kim-játék” élesíti a szemet, fejleszti az emlékezőtehetséget.
A „kígyóbőrhántás”, a „kulcsadogató” s a szabad délutánok sok más szórakozása mozgásba hozza az izmokat, de úgy, hogy az emberi erényeket is fokozza a cserkészben. Komoly értelme van a „csajkarakás”-nak, a „kefekeresés”-nek, az „elrejtett levél”-nek, a zászlójátéknak.
Az „üzenetvitel” akadályok leküzdésével jár, a „talált levéltöredék” a kombináló képességet teszi próbára. A cserkészjáték a cserkésztörvények átvitele a szórakozásba. A jó cserkész a játékban tanulja meg az egyeneslelkűséget, a kötelesség hív teljesítését, a segélynyújtást, a testvériség szent parancsát, a törvények és állatok szeretetét, a pontos engedelmességet s mindenek fölött a cserkész legbájosabb erényét, a vidámságot.
A cserkészjáték eszközei: a Morse-zászló, a lámpa, a bot a kötél, a mentőláda, a becsület szimbóluma: a zászló, amelyet védeni kell, az iránytű, mely eligazít a csajka, a kulacs; egyszóval a cserkészfölszerelés, amelynek használata a legkomolyabb cserkésztudomány.
Ezért mondtam, hogy a cserkész kemény munkája és a játéka közt lényegben nincs különbség. Hiszen a térkép az iránytű, a kötél, a bot használata egyformán szerepel a munkában és a játékban s a végső eredmény ugyanaz: a sokoldalú, másokon segíteni tudó, az élet zűrzavarában eligazodó cserkész, az újkor szimpatikus kis lovagja, akire minden szem szeretettel néz, mert legkeményebb munkáját is a játék könnyedségével és jókedvével végzi
A játék annyi, mint teremtés, erőfejlesztés, férfiképzés.
A cserkészjátékok pedagógiai jelentőségét nem győzzük hangsúlyozni.
A cserkészjáték a cselekvések szabályozása, a tennivágyó erők mederbeszorítasa: másszóval jellemképzés, tanítás, edzés, fegyelem s emellett csupa jókedv.
Minden játékunkban lélek és szív dolgozik s az ötletek sziporkázó eleme a lélek szolgálatába áll.
A cserkészlélek ott feszül az izzasztó munkában, amikor árkolnak, főznek, sátrat vernek; ott melegít a cserkészek minden szavában s tettében. S ugyanez a jóindulatú, vidám, tevékeny lélek ölt testet a játékban is, amely alig különbözik a munkától.
Minden cserkészjátéknak van értelme, célja, szerepe abban a titokzatos munkában, amely a jellem műhelyében folyik.
A „hadijáték” ránevel az együttműködésre, megtanít arra, hogyan kell megfigyelni, következtetni, eligazodni, hallgatni, a szerepek kiosztását a közös célnak alávetni.
A „mentőjátékok” valóságos hadjártai az elképzelt, de megvalósulható balesetek, betegségek ellen való szakadatlan küzdelemnek.
A „kim-játék” élesíti a szemet, fejleszti az emlékezőtehetséget.
A „kígyóbőrhántás”, a „kulcsadogató” s a szabad délutánok sok más szórakozása mozgásba hozza az izmokat, de úgy, hogy az emberi erényeket is fokozza a cserkészben. Komoly értelme van a „csajkarakás”-nak, a „kefekeresés”-nek, az „elrejtett levél”-nek, a zászlójátéknak.
Az „üzenetvitel” akadályok leküzdésével jár, a „talált levéltöredék” a kombináló képességet teszi próbára. A cserkészjáték a cserkésztörvények átvitele a szórakozásba. A jó cserkész a játékban tanulja meg az egyeneslelkűséget, a kötelesség hív teljesítését, a segélynyújtást, a testvériség szent parancsát, a törvények és állatok szeretetét, a pontos engedelmességet s mindenek fölött a cserkész legbájosabb erényét, a vidámságot.
A cserkészjáték eszközei: a Morse-zászló, a lámpa, a bot a kötél, a mentőláda, a becsület szimbóluma: a zászló, amelyet védeni kell, az iránytű, mely eligazít a csajka, a kulacs; egyszóval a cserkészfölszerelés, amelynek használata a legkomolyabb cserkésztudomány.
Ezért mondtam, hogy a cserkész kemény munkája és a játéka közt lényegben nincs különbség. Hiszen a térkép az iránytű, a kötél, a bot használata egyformán szerepel a munkában és a játékban s a végső eredmény ugyanaz: a sokoldalú, másokon segíteni tudó, az élet zűrzavarában eligazodó cserkész, az újkor szimpatikus kis lovagja, akire minden szem szeretettel néz, mert legkeményebb munkáját is a játék könnyedségével és jókedvével végzi
Rovat:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
