Vezetőségi beszámoló
A 192-es vezetőség tavaszköszöntő portyát tartott Csóványoson. Kellemes és tartalmas időt töltöttek együtt, ahol közös beszélgetések és játékok alkalmával testileg és lelkileg is feltöltődhettek. Hogy pontosan mi is történt megtudhatjátok, ha elolvassátok Bakos Apolka Lapidosa rövid beszámolóját a portyáról:
Habár sokan betegeskedtek és nem tudtak jönni, a 192-es vezetőség egy jó részével mégis felkerekedtünk, hogy megejtsük szokásos vezetőségi portyánkat március első hétvégéjén. A helyszín a Szénpataki-kulcsosház volt, Királyréttől nem messze. A ház körülményei erősen nomádnak mondhatóak, fafűtéses kandallókkal, és az áram hiányával. Persze, nekünk cserkészeknek messze ez az egyik legideálisabb környezet. Elzárva a világtól, hogy tényleg egymásra koncentráljunk, meg arra, ami fontos.
Az első esténk eltelt azzal, hogy belerázódtunk a hely hangulatába, megszoktuk a romantikus gyertyafényt és megpróbáltuk elmutogatni, lerajzolni, grimaszolni meg énekelni a másikat, egy activity formájában, ahol a kitalálandók a vezetőség tagjai voltak. Mire belejöttünk a játékba a kicsit késők is megérkeztek. A szokásos „kivel mi van?” kör helyett, egy nagy újítással kreatív performanszokban mutatták be többen az aktuális helyzetet. Ezekbe szintén annyira belejöttünk, hogy néhány komolyabb téma is előkerült, mintegy előrevetítve a következő nap egyik lényeges pontját. Sajnos Operosa nem lehetett velünk, de az imában elkísért minket, mert az ő remekül kiválasztott idézetei, gondolatai alkották az esti áhítatot.
A szombat reggelt újult lendülettel kezdtük, habár éjszaka néha rakni kellett a tűzre, és őrt állni, nehogy elaludjon az éltető meleg (sőt, még némi egér-probléma is felmerült). Délelőtti program gyanánt elindultunk a Csóványos kilátójához, szerencsére nem túl feszes tempóban, gyönyörködve a tájban, beszélgetve, és persze lihegve a meredeken. Bátran állíthatom, hogy remek sétában volt részünk, a hegy teteje felé még hófoltokat is sokat találtunk (az én személyes nagy örömömre), és sok-sok pici hóvirág bukkant elő az úton. Természetesen a kilátó tetején készült kép sem maradhatott ki. (Bár az ikrek szelfi-botjának használatát mellőznünk kellett.)
Kellemes fáradtsággal érkeztünk vissza a kulcsosházba, ahol haraptunk valamit, majd kezdetét vette a nagy ötletbörze a csapatfilmhez, meg a csodálatos csapatcsaládfához. Ennek során rájöttünk, hogy milyen sok őrs volt már a csapatban, és mennyit változott az összetétele, mennyire felfrissült az idők során. A szombat estének egyik fénypontja volt a vezetőségi-műhely, amit Misi jelenléte tett még jobbá, hiszen a portya egyik fő szervezője sajnos betegsége miatt csak szombat estére tudott megérkezni. Ennek a műhelynek célja volt, hogy a vezetői munka nehézségeit, árnyoldalait kibeszéljük, közös megoldást találjunk ezekre. Kiscsoportos munka, nagycsoportos megbeszélés, provokatív mondatok segítettek minket ebben, és kitűnően felismerhető volt, hogy vannak gondok, amik mindenkit érintenek, azonban vannak olyan problémák, amik egyesekben fel sem merültek, másoknak viszont komoly fejtörést okoztak. Jó volt látni, hogy tudtunk fejlődni ebben is, és nem intéztük el annyival, hogy „ez nem is gond”.
Merem kijelenteni, hogy ez az este nagyon termékeny volt, mind egymás gondolatainak, álláspontjainak megismerésében, mind pedig a felmerült problémák, gondok megoldásában. Hosszas beszélgetés volt, a végére mindenki megéhezett, de állítom, hogy megérte koplalni. Már csak a fejedelmi vacsora miatt is.
A későig húzódó evés után fakultatív programként társasjátékoztunk. Ezen már nem volt mindenki jelen, voltak alvók, beszélgetők, és a Bang! nevű társas résztvevői. Kicsit talán egyenlőtlen viszonyok voltak, hiszen Misin kívül mindenki játszotta már korábban a játékot, de azért remélem ő is élvezte. A végén a seriff és csapata fölényes győzelmet aratott a banditák felett.
Másnap már csak a pakolás maradt, majd Kismaroson mentünk misére, ahol nagy meglepetésünkre megtudtuk, hogy az egyik kislány bizony bányamérnök szeretne lenni, én irigylem a határozott terveiért! :) Ezek után búcsúztunk és mindenki ment a maga útján (ki-ki vonattal, ki-ki autóval). Azt mondanám, hogy testileg, lelkileg teljesen feltöltődve tértünk haza, és egy remek hangulatú, eredményes portyát zárhattunk.
Hálásan köszönjük Gerendai Márk Almus és Bodor Misi Popularis fáradozását, új fényt mutattatok a vezetőségi portyák horizontján!
Bakos Apolka Lapidosa csstj. (raj- és őrsvezető)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
