Drávatúra '17, Őrtilos-Drávaszabolcs

Június 24-én szombaton délelőtt kezdtünk gyülekezni Őrtiloson, a vasútállomás melletti táborhelyen. Nekem volt még egy kitérőm a járművekkel Drávaszabolcsra, de 17 órára együtt a túrázó csapat: Anikó, Csenge, Gyöngy, Panna, Réka, Béla, Imre, Levente, Márk, Peti, Tészta, Vince és én, hogy felvonjuk a táborunk zászlaját.

Megismertük a drávai túrázásra vonatkozó különleges szabályokat - a folyó teljes magyarországi szakasza a Duna-Dráva Nemzeti Park része és határfolyó, több madár- és növényfaj egyedüli hazai élőhelye, ennek megfelelően tudunk itt túrázni.

A vacsorát közösen készítettük, megtudtuk mi az a tegzes-monitoring, ismerkedtünk, tábortüzeztünk, majd a mellettünk időről-időre elzakatoló vonatok, MÁV-szignálok és a másnapi indulás miatti izgalom ellenére igyekeztünk kipihenni magunkat.

Vasárnap (mint majd a további napokon is) a reggeli tornát követően átbeszéltük a napi útvonalat, a megállóhelyeket, az esetleges veszélyeket és kiosztottuk a szolgálatokat. Ökumenikus áhitat után tábort bontottunk, bepakoltunk a négy kenuból és egy kajakból álló flottánkba és vízre szálltunk.

Párszáz méterre a táborhelytől torkollik a Mura a Drávába, csodaszép a meder és a part, kristálytiszta a víz - a pár nappal korábbi esőzést követő árhullám levonulása ellenére. A sodrás erős: 8-10 km/óra lehet a víz sebessége.
Sajnos a fényképezési lehetőségek korlátozottak: a horvát oldalra tilos átfényképezni :-(

Az első túranap egyik különlegessége, hogy szinte végig mindkét part horvát terület, ahol csak vismaior-esetben köthetünk ki. Talán ezért (?) produkáltunk is egy borulást, hogy egy szép kavicsos zátonyon partra szállhassunk a helybeli horvát strandozók között :-)

Ennél is több izgalomra adott okot, hogy a parton kitűzött fkm-jelzések nem mindenhol egyeztek a DDNP-Cartographia térképének fkm-mutatójával - erre a vízvári táborhelyünk után bő két km-el kellett rájönnünk! Helyenként reménytelennek tűnt a vissza-evezés, ahol lehet inkább a partról vontattuk a megpakolt hajókat az időközben a nyakunkba szakadt zivatarban. A táborhelyen padok, asztalok, tűzrakóhely, pumpálós kút és pottyantós wc, szemetes konténer - a szűnni nem akaró esőben a főzés és a tábortűz elmaradt.

Hétfőn lassult a sodrás, a 38 fkm táv a túra legnehezebb napját jelenti. Heresznyénél a holtágban épített pihenőhelyen megebédeltünk és hűsöltünk egy keveset az ártéri erdőben. Barcson a szabadstrand melletti táborhelyen telepedtünk le, és azúttal beszerzésre is elmehettünk a kb. fél óra sétára lévő városszélre. Persze a strand adta fürdési lehetőséget is kihasználtuk.

Túránk harmadik napján hiába kerestük a Csomoros-szigeti tanösvényt, nem találtuk - a Drávatamási csónakkikötő sem tűnt túl vonzónak :-(

Viszont Szentborbáson a táborhely nagyon szép, rendezett terület, a felújított gátőrház melléképületében kialakított napelemes melegvizes zuhanyzó, wc, mosdó és hálózati áram várt! A helybeliek kedvességének köszönhetően a következő napokban sok meggyet ehettünk az uzsonna mellé :-)

Negyedik nap Drávasztárán a táborhely vizesblokkjának ajtaján várt az üzenet: kulcs a "Seoska"-vendéglőben. Besétáltunk, hátha sikerül a beszerzést is nyélbe ütni, de sajnos a bolt bezárt mire hat óra felé a faluba értünk. A kulccsal indultunk vissza a táborhelyre, amikor elkapott a zápor és bőrig áztunk. Szerencsére a táborhelyen a társaink felállították a sátrakat, elpakolták a cuccokat, ponyvával letakarták a gyűjtött tüzifát - a vacsoránkat nem fenyegette veszély :-)

A vendéglős kijött az agregátort és a vízpumpát beindítani - a fúrt kút vize sajnos nagyon vasas, sárga színű, ivásra nem alkalmas.

Csütörtökön Vejti mellett táboroztunk le, a táborhelyen a szokásos padok, asztalok, tűzrakóhely, pottyantós wc és szemetes konténer... ivóvíz nincs, a gátőrház félórára van, de nincs ott senki. A falu még félóra járás, ott tudtunk ivóvizet vételezni.

Vendégeink is érkeznek: a siklósi vízirendőrök átnézték az engedélyeinket, a személyiket - persze mindent rendben találtak. Délután páran az úszás-különpróbára edzettek, néhányan fürödtek, a vacsoránk tonhalas bolognai, a tábortűz szép, tartalmas.

Hatodik napunk reggelén már rutinszerűen bontottunk tábort, és vettük célba végállomásunkat, Drávaszabolcsot. A hídon a közúti és mellette a vízi határátkelőhelyek között kötöttünk ki a sólyázó rámpán. A táborhely infrastruktúrája mint Drávasztárán, ezúttal vezetékes vízzel.

A társaság harmada készült pénteken haza, a délutáni zápor és az éjszakára jósolt zivatarok, no meg a programoknak nem igazán kedvező helyi adottságok miatt úgy döntöttünk, nem maradunk itt éjszakára. A drávaszabolcsi parókiáról elhoztuk az autót és utánfutót, kitakarítottuk a hajókat és a fölszerelést, felpakoltunk és hazam indultunk - lezártuk a túrát!

A drávai vízitúrázásnak szigorú szabályai vannak, az engedélyezési eljárás a szokásosnál szigorúbb, de a nemzeti park ill. a somogyi rendőrkapitányság munkatársai segítőkészek.
A víz, főleg az első két túranapon, bőségesen kárpótol az adminisztrációs nehézségekért: kristálytiszta köves-kavicsos, sebes folyású, rengeteg bedőlt fával, limánnyal. Teljesen kezdő vízitúrázóknak nem javasolom, minden hajóban kell a tapasztalt kormányos - kellő alázattal nekivágva nagyon izgalmas és szép, máshoz nem fogható túrát tehetünk.
A nagyszámú partifecske, szürkegém és kiskócsag mellett láthatunk jégmadarat, kócsagot, cankót, réti sast, vagy pl. a kishazánkban csak itt előforduló csermelyciprust...
A kiépített táborhelyek kicsit szokatlanok a nomád túrázáshoz szokott cserkészeknek, de a kísérő nélküli túra fáradalmai mellett ennyi kényeztetés talán még vállalható :-)