Újjáalakult az 1005. csapat!
Újraalakult az 1005. számú Don Bosco Szent János CserkészcsapatA budai 433. számú Szent Bernát Cserkészcsapatból ebben az évben jó néhány vezető és kiscserkész lépett ki. Mi ennek az oka? Lezser vezetők? Rossz programok? Durva bánásmód? Szó sincs róla!
A nagy csapatból kiváltak páran, és újraalakították az 1005. számú Don Bosco Szent János Cserkészcsapatot Budaörsön. A csapat parancsnoka, Dunay Luca csst. és parancsnokhelyettese, Marton Tamás csst. Major Szabolcsnak (903.) adott interjút, amit mi terjedelmi okokból kicsit rövidebben adunk közre.
Kinek az agyában fogant meg az ötlet, hogy kiváljatok a 433-ból?
Marton Tamás: Nem miénk volt az alapötlet. A budapesti Szent Imre és a Szent Margit gimnáziumban nagyon sok budaörsi járt, és egyre többen lettek a csapatunkban. Így jött a kezdeményezés, hogy mivel nekünk úgyis sok az őrsvezetőnk, és sokan vagyunk, egyre kevésbé férünk el a csotthonban, az új őrsvezetők menjenek ki Budaörsre, és ott tartsanak őrsgyűlést a helyi gyerekeknek. Így kezdődött az egész.
Dunay Luca: 2008-ban indultak a helyi őrsök. Régebben működött ott két csapat is. Mi most az egyiket élesztettük újra.
Tamás: Felvettük a volt csapatparancsnokkal a kapcsolatot, és dumáltunk vele. A csapat ’90-ben alakult, és 2002-környékén oszlottak fel. Nagyjából hatvan fővel működtek az ezredforduló környékén. Most van négy őrs, plusz az őrsvezetők, meg mi, és bővül folyamatosan, szóval olyan 40-50 a jelenlegi létszám.
Luca.: Ez a csapat egy kiscserkész rajból vált le, és a kiscserkész őrsök őrsvezetői a 2008-ban indult őrsökből nőttek ki. Emiatt vannak roverjeink illetve képesített őrsvezetőink, akiknek nincs őrsük, de jönnek segíteni a portyákra. Majd ha Tamás őrséből lesznek őrsvezetők, akkor őket át fogjuk kérni a 433-ból.
Akkor a 433. meg köztetek elég szoros az együttműködés.
Tamás: Táborozni is együtt megyünk idén, jövőre, még nem tudjuk. Akkor ugye KNT lesz. Akkor talán jobban meg tudjuk oldani a dolgot. Utána pedig, ahhoz mérten, hogy hogy állunk, lehet egy teljesen külön tábor.
Kiktől kaptatok segítséget a csapat megalakításához?
Luca.: Meg kell említenem Rudan Jánost és Németh Csengét, akikkel mint kerületi vezetőtiszttel és titkárral bármikor lehetett e-mailezni, Kovács Vanda pedig nagyon sok diplomáciai segítséget nyújtott. A lelkesedést és a felkérést Gál Tibitől kaptuk, aki a 433. akkori csapatparancsnoka volt, és nagyon sokat tett hozzá az ügyhöz.
Tamás: A jelenlegi csapatparancsnokkal, Bulcsúval is elég szoros kapcsolatban vagyunk, aki egyidős velünk, az ST-t is együtt végeztük el. Szóval teljesen támogató a csapat, sohasem volt rossz a viszony, és nem is lesz!
A szülők és a csapattagok hogyan fogadták az átállást?
Tamás: Ez inkább a nagyoknál probléma, akik őrsvezetők, a csapatban nőttek föl. Mi már tudtuk, hogy ez lesz.
Luca: Tudtuk kezelni. Az én őrsömből vannak őrsvezetők nálunk, és ők volt, hogy sikítoztak: „Jajj, akkor most nem megyünk velük közös programra?” Szerintem ehhez az kell, hogy az ő felnőtt rajuk, ez a kósza raj összetartson. A programokra el tudnak menni, és belátták, hogy a kiválással nem érte őket akkora veszteség. Az 1005-ös csapat egyre jobban kezd közösséggé válni. Van nyolc vezető, meg mi, és a legutóbbi vezetőségi gyűlésen már összevissza poénkodtak, és tök jól tudtak együtt dolgozni. Akik szeptemberben jöttek, azok is kezdenek integrálódni.
Milyen problémákba ütköztetek az alapítás során, és most milyen nehézségekkel kell megküzdenetek?Tamás: Nekem a rajvezetés elég friss dolog volt, meg Lucának is - gondolom. Már lassan másfél éve történt, hogy beszéltünk Tibivel. Felvetette, hogy elküldene minket ST-be. Nekünk annyiban volt eltérő más cserkészektől, akiket elküldenek ST-be, hogy egyből kaptunk egy rajt is, felkészítés nélkül. Vezetői tapasztalatunk az bőven volt, meg egy mamelukság, de ennek ellenére egyből a mélyvízbe kerültünk.
Luca: Nekem elég nagy problémát jelentett, hogy megtanuljak jól kommunikálni azokkal, akikkel együtt dolgozom. Ha valamivel bajom van, azt nyíltan megmondjam. Ha probléma van, akkor a megoldást keressem, és ne azt várjam, hogy a másik odajön, és ápolgatja a lelkemet. Talán egy jövőbeli problémától félek: hogy tudjuk fenntartani a lelkesedést? Jelenleg nagyon lelkesek a vezetőink, most jöttek ki a VK-ból, ahol sok jó élményük volt.
Tamás: Problémát abban látok, hogy nálunk nem nagyon vannak az idősebb korosztályból. Utánunk egyből az őrsvezetőink következnek. A vándor korosztály hiányzik, a kószákról sem tudom, hogy mennyire beszélhetünk, mert aki ebben a korosztályban működik a csapatban, az őrsvezető. Az őrsök közül mindegyik KCs korosztályú, a vezetőik ehhez mérten 16-17-18 évesek. Szóval itt lesz egy hullám a korfában, ez később is biztos jól megfigyelhető lesz, de ez igazából azon múlik, hogy a többieket is – akik nem lesznek őrsvezetők a budaörsi őrsökből –meg kell tartani. Ez a legfontosabb része annak, hogy kooperáljunk a 433-as rajokkal. Mert ők, mint egy őrs a 433-ba tartoznak, de nálunk lesznek vezetők, vagy vándorok, vagy kószák. Tehát itt ez a kettősség nagyon fennáll. Nem is a kettősség a jó szó… hanem…
Luca: Szimbiózis!
T.: Igen. Köszönöm! Tehát ez a szimbiózis nagyon erősen fennáll, mert nekünk is érdekünk és a csapatnak is.
Titeket személy szerint hogyan érintett a kiválás?
Tamás: A jövőben lesz nagyon furcsa számunkra. Ugyanúgy, mint a vezetőinknek. Külön csapat vagyunk, de a valóságban ez még kevésbé érzékelhető. Persze muszáj törekednünk az önállóságra, különben soha nem fogunk sehova se jutni. Például most a nyári táborban a budaörsiek egy külön altábor lesznek, még a KCS altáboron belül is, amit mi fogunk vezetni. Jövőre, a KNT lesz majd egy nagyon komoly lépés a csapat szeparálódásában, ahová teljesen külön csapatként tudnánk elmenni, de azért elég sok segítséget kapunk a szervezésben meg mindenben.
Luca: Nekem nem volt olyan nehéz, mert az őrsöm gyakorlatilag „kihalt”, a rajunk is félévente ál össze egy projektre. Inkább az volt a nehéz, amikor a segédtiszti feladataim miatt nem tudtam őrsgyűlést tartani. De megpróbálok eljárni őrsgyűlésekre.
Milyen érzéseket váltott ki belőletek, amikor tudatosult bennetek, hogy nektek kell megalapítani, újraindítani a csapatot, és egyikőtök az első csapatparancsnok lesz?
Tamás: A 433. akkori csapatparancsnoka, Tibi szerencsére nagyon jól értett az emberekhez és a kommunikációhoz. (Luca a háttérben felkacag.) Úgyhogy ezt sohasem mondta ki nekünk. Feltételezte, hogy elég intelligensek vagyunk, hogy felmérjük mi lesz, így rádöbbentünk szépen lassan. Először eléggé féltem tőle, megmondom őszintén. Nem tudtam elképzelni, hogy ez az egész hogyan, meg mint lesz. Amikor azt beszéltük meg, hogy alkalmas rajvezetők leszünk, meg hogy irány a ST, akkor továbbgondoltuk a dolgokat.
Luca: Hogy ameddig együtt csináljuk, addig csináljuk.
T: Jajaja! És ez még olyan dolgokkal is jár, amiket Tibivel nem beszéltünk meg, de tudtuk, hogy a mi feladatunk lesz. Telt az idő és közben a ST-t is elvégeztük. Rengeteg emberrel beszéltünk, és sok mindent láttunk, így a félelem bennem feloldódott. Azt gondoltam, hogy ez egy király dolog, amiért érdemes dolgozni, és továbbra is így gondolom! Az évekkel meg csak tapasztaltabbak leszünk.
Major Szabolcs
Az eredeti interjút itt olvashatjátok: http://903.cserkesz.hu/interju-az-1005-alapito-tagajaival/
Rovat:
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
