65 év cserkészélet

Beküldte MCSSZ - 2012. december 07., 13:21
A nagykanizsai Piarista Gimnázium diákjaként, a 74-es Törekvés cserkészcsapatban tettem fogadalmat 1945 őszén. Csapatunk 92 évvel ezelőtt, 1920-ban alakult. Piarista tanárunk, dr. Szűcs Imre (Maxi bá) volt a csapat parancsnoka, őrsvezetőm pedig Szentirmai József, aki csupán 3 évvel járt fölöttem. Ő később – 1990-ben – az újjáalakult Magyar Öregcserkészek országos parancsnoka lett.
 
Rendszeresen jártunk cserkészprogramokra. Az őrsgyűlések, portyák, nyári táborok, éjszakai riadók mind-mind csodálatos élmények voltak és maradtak. 1948 februárja és márciusa között elvégeztem az őrsvezetőképzést, melynek végén a próbáztató segédtiszt ezt írta a füzetembe: „Macte, puer, macte, sic itur ad astra” – Rajta, fiú, rajta, így jutsz el a csillagokig!
 
1948 nyarán, a tanév végeztével a kommunista diktatúra államosította az egyházi iskolákat, a szerzetes tanárokat elüldözte, és betiltotta a Magyar Cserkész Szövetséget. Ezt előre tudni lehetett, így nyári táborunkat már búcsútáborként tartottuk meg Balatongyörökön. Soha nem felejtem el az utolsó zászlószertartást: könnyezve búcsúztunk a zászlótól. Maxi bától búcsúzóul egy kicsi, kerek fém iránytűt kaptam, melynek hátlapjára az életre szóló búcsúszavát karcolták: „Jó irányt!”. Ezt követően 40 éven át csak titokban, halkan üdvözöltük egymás szép cserkészköszönésünkkel.
 
A 74-es Törekvés cserkészcsapat naplója e sorokkal zárul:
„1948. szeptember. Az államosított iskolánkban a cserkészmunka a teljesen megszűnt. Egyszerű szavak annak, aki nem érezte még meg a cserkészet szépségét, az őrsi élet, tábor sok csudás gyönyörűségét, a cserkészet játékkal nevelő hatását; de azoknak, akik együtt állták a tábortűz húnyó parazsát, azoknak többet, sokkal többet jelent…
 
Rakd meg, rakd meg cserkészpajtás azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet.”
 
És mi itt, az „új hazában” 1972-ben elindultunk onnét, ahol a kommunista diktatúra abbahagyatta velünk a cserkészetet. Felvettük azt a zászlót, amit akkor tovább nem vihettünk. Továbbadtuk gyermekeinknek, unokáinknak – a cserkészélet minden örömével és kötelességével. Mert a cserkészélet tíz törvénye kötelez. Hisz’ avatáskor a cserkészfogadalmunk nem „időleges”, hanem egy egész életre szól.
 
Emlékezzetek avatásainkra, ahol bekötött szemmel csupán a tíz cserkésztörvény vezetett bennünket a lánghoz! Gondoljatok az íratlan 11. törvényre: „Egyszer cserkész, mindig cserkész. Emlékezz, te – folytatódik –, aki most cserkész leszel arra, hogy a törvényeket be kell tartani. Nem csak most, hanem egész életedben, hiszen bármilyen idős vagy, bárhová vet a sors, te mindig cserkész maradsz.”
 
Balassa Imre bá, öregcserkész
Rovat: