Lapozz bele! - Ichthys

Az ember azt gondolná, hogy fölvenni a terhet, hordozni a terhet, emelgetni a terhet nehéz, de letenni könnyû. De nem így van, letenni is nagyon nehéz. A súlyemelôk úgy tûnik, mint ha csak úgy egyszerûen ledobnák azt a nagy súlyt. Ez sincs így. Ha csak úgy ledobnák gerincük, térdük, válluk roppanna bele. A súlyemelés mûvészetében benne van a teher sérülésmentes letétele is. Régi igaz történet, hogy a mohácsi kofák óriási kosarukat megpakolták paprikával, paradicsommal, hagymával, krumplival, a férjeik talicskákon kitolták a hajóállomásra, ott föladták az asszonyok hátára, akik fölszálltak az uszályra, ahol volt akinek állni kellett egész éjszaka Pestig úgy, hogy a kosarukkal nekitámaszkodtak az uszály falának és ezzel könnyítettek a terhükön. A szerencsésebbek ugyanezt ülve tudták megtenni. Egyszerûen azért történt ez így, mert egyedül se levenni nem tudták a kosarukat, sem Pesten a Nagyvásártelepen fölvenni nem tudták volna. Egész éjszakai hajóúton vitték a terhet a piacig, ahol néhány fillérért utcagyerekek segítettek letenni a portékájukat. A két fizikai példa után nem nehéz igaznak vallani, hogy a lelki terheket, a bûntudatot, a lelkifurdalást, a sértettséget, az igazságtalanság okozta sebeket, az aggodalmakat, a szorongásokat, a haragokat nem könnyû letenni. Azok szinte ránk röppennek, ránk teszi ôket az élet, vagy mi magunk bátran magunkra veszszük, de letenni nem tudjuk. Drága tudósok vagy gátlástalan sarlatánok sem tudnak megszabadítani azoktól. De van segítségünk.

Cserkészéletünk állandó mozzanata az egyéni vagy közösségi esti lelkiismeretvizsgálat, bûnbánat, amely által a terhektôl szabadulhatunk. Az ôszinte alázat mellett van történelmi és isteni segítségünk ehhez. Az Ige szavával mondhatjuk, hogy a „bizonyságtevôknek nagy fellege vesz körül bennünket” is Szent Istvántól a XI-XII. század krisztusi hittérítôin keresztül a XVI. századi reformátorokig; az erdélyi fejedelmektôl kezdve az 1848-as hôsökig, a XX. század háborúinak és forradalmainak áldozataitól kezdve a XX. század neves keresztyén mártírjaiig, Ravasz Lászlótól, Mindszenty Józsefen át Ordass Lajos püspökökig. És mindezt ôk miért tudták megtenni? Mert ismerték azt a Krisztust, akinek királysága alá segítette az országot elsô királyunk s aki ôket is megszabadította a terheiktôl. Közvetve és közvetlenül a mi terheinken is csak Krisztus enyhíthet.

Az elôdök példája is segítsen, hogy éljünk Krisztus testet-lelket könnyítô kegyelmével. Sosem feledve, hogy Jézus Krisztus a cserkészetnek is Ura!

Így köszönti Dr. Bóna Zoltán cst. az ICHTHÜSZ olvasóit.

A teljes lap letölthető itt