Jó tulajdonságai: vonzó, beszédes, viccmester, a társaság középpontja, jó humorú, mindenből viccet csinál, kreatív, könnyen barátkozik.
Rossz tulajdonságai: túlságosan is cseveg, elvész a részletekben, nem emlékszik a nevekre, összevisszaság van körülötte, mindent felfordít, fegyelmezetlen, nem tud különbséget tenni lényeges és lényegtelen között, népszerű akar lenni, keresi a dicséretet.
Jó tulajdonságai: született vezető, gondolkodásában gyors felfogású és rendszerező, dinamikus és aktív személyiség. Belső késztetése van a dolgok állandó jobbítására, javítására. Erős akaratú, határozott, önérzetes, érzelmei nem befolyásolják, független és önmagának való szellem, nem szorul mások segítségére, véleményére. Önbizalmat sugároz, és akármit meg tud csinálni. Jól szervezi és vezeti csoportját. Munkájában célorientált. Kitartásának és makacsságának köszönhetően általában eléri célját, a sikert viszont okosságának tulajdonítja. Látja az összefüggéseket, nem vész el a részletekben, jól osztja be a saját és mások idejét. Gyakorlati megoldásokat keres a problémákra, és gyorsan belefog a végrehajtásukba. Szétosztja a munkát, és teljesítményt követel, látja a feladatok elvégzésének szükséges sorrendjét. Az ellenállás serkenti – „csakazértis” szellem. Alig van szüksége barátokra, általában igaza van, vészhelyzetben kincset érő személyiség.
Rossz tulajdonságai: gondolataiban és érzelmeiben gyakran uralkodni vágyó, türelmetlen, hirtelen reagáló, gyorsan haragra gerjed. Nem tud kikapcsolódni, állandó belső feszültségben él, azon rágódik, mit kellene még csinálni, túl lendületes. Nem tudja feladni a vesztett csatákat. Túl erőszakos, nem tud dicsérni, utálja a könnyeket, nehezen tud együtt érezni mással. Beosztottjait nem engedi kibontakozni, elhomályosítja őket. Türelmetlenül reagál a gyenge teljesítményre, udvariatlan, figyelmetlen, goromba lehet, engedelmességet követel, követelőző. Munkájában nem tűri a hibákat. A munka, a teljesítmény megszállottjává válhat, önfejű, nehéz vele együtt dolgozni. Barátait hajlamos kihasználni. Sokszor igaza lehet, de nem népszerű.
Jó tulajdonságai: nem feltűnő, visszafogott egyéniség, az életet könnyeden, lazán veszi, harmonikus életvitele van. Békés, gyorsan kapcsol, szimpatikus és kedves, de érzelmeit elrejti. Boldog és megelégedett, mindenkit végighallgat. Jó vezető, van ideje a rábízottakra. Soha nem siet, nehéz felizgatni és dühbe hozni. Munkájában megbízható, egykedvűen és állandó tempóban dolgozik. Jó adminisztratív képességei vannak, gyakran aktakukac. A konfliktusokat elkerüli, jó csapatmunkás. Nyomás alatt is jól dolgozik, kitartó, a nehézségekből megtalálja a kivezető utat. A hirtelen veszélyekre nem reagál. Barátként könnyen ki lehet vele jönni, kellemes a társasága. Nem bánt meg senkit, jó hallgatóság, száraz humora van. Sok a barátja, hűséges és kellemes házastárs.
Rossz tulajdonságai: nincs benne lelkesedés, és nehéz lelkesíteni. Határozatlan, nem tud dönteni, a felelősséget lehetőleg elhárítja, kikerüli. Szemlélődő természetéből eredően sok elgondolás hibáját észreveszi, de ha szóvá is teszi, a megvalósításban nem akar részt venni. Sokszor visszahúzódó, sok elvtelen kompromisszumot köt, könnyen megalkuszik. Vezetőként hajlamos a fegyelem elhanyagolására, a tagok azt tesznek, amit akarnak. Túl könnyen veszi a dolgokat, kevés dolog fontos a számára. Nehéz mozgásba lendíteni, és utálja, ha valaki tevékenységre buzdítja. Lusta, csípős nyelvű – és ezzel másokat is elbátortalanít. A tervezgetés, a jövő nem érdekli. Másokat könnyen megítél, csipkelődő, szarkasztikus, száraz humorral kritizál. Társas kapcsolataiban lelohasztja a lelkesedést, nem igazán érdeklik mások és gondjaik, lehetőleg nem lesz elkötelezett semmiben sem. Személyisége nem vonzó, nem izgalmas.
Jó tulajdonságai: mély gondolatokkal teli, analitikus, elemző személyiség. Komoly és céltudatos, tehetséges és kreatív, művészi hajlamai vannak. Megérti és átérzi a szépséget. Érzékenyen reagál másokra. Önfeláldozó és idealista lelkületű. Otthonában rend van, vezetőként magas követelményeket állít. Lemond saját igényeiről, hogy másokét ki tudja elégíteni. Tökéletességre törekszik, munkájában a tervhez tartja magát, és magas színvonalon akar dolgozni, minden részletre figyel. Rendszeres, precíz, szervezett, tiszta, gondos, takarékos. Szereti a kimutatásokat, listákat, táblázatokat, és szívesen csinál ilyeneket. Óvatosan barátkozik, de hűséges és elkötelezett. Empatikus, melegszívű, szolidáris. Szívesen marad a háttérben.
Negatív tulajdonságai: a rossz dolgokra sokáig emlékszik, sérelmeit évtizedekig számon tartja. Hangulatember, és általában depressziós. Szinte élvezi, ha bánat, vagy sérelem éri. Alázata hamis, bár saját magát igen kicsire értékeli. Hallása szelektív, egy másik világban él. Néha magába zárkózik, és elveszíti a kulcsot… Valami miatt mindig bűntudata van, üldözési mániában szenved, hipochondriára hajlamos. Aggályoskodó, komoran rágódik a veszekedéseken, ellentéteken. Túl magas célokat tűz vezetettjei elé. Könnyen letörik a sikertelenségek láttán. Munka helyett inkább tervezgetéssel és elemzéssel tölti az időt. Önkritikus, nehéz a kedvére tenni. Nagy szüksége van az elismerésre. Társadalmilag, szociálisan bizonytalan, távolságtartó, másokkal szemben kritikus, gyanakvó, kibékíthetetlen. Nem tud megbocsátani, haragtartó, bosszúálló.
Fritz Riemann karakterelmélete
A négy alapkarakter
Karakter-elméletében a félelemből, mint alapvető emberi érzésből indul ki. Nincs emberi élet félelem nélkül. A félelem egyrészt aktivitásra késztet (következménye: érés, növekedés), ugyanakkor megbénít (következménye: stagnálás, visszaesés). A félelem mindig olyankor lép fel, amikor olyan élethelyzetbe kerülünk, ami új, ismeretlen, amihez még nem nőttünk fel.
Az érett személyiség az alábbi követelményeknek kell megfeleljen:
Az EINK az a keret, amely meghatározza a cserkészetünkben a cserkésznevelési folyamat végére elérendő nevelési célt.
Ez a munka nem egy éves eseménynaptár, egy négy éves ciklus munkaterve, hanem egy olyan léptékű és meggondolást kívánó munka, ami túllép a stratégiai tervezés rövid-távú (2-3 év) programján, és csak a közép- (4-6 év) és hosszú-távú (8-10 év) szakaszban jelenthet majd gyakorlati lépéseket.
A cserkészetet nem kell elölről kitalálni. Bi-Pi és magyar elődeink határozott alapokat raktak le. Ezekre az alapokra kell építeni, korszerű módszertannal, a lehető legalkalmasabb módon, úgy, hogy a mai gyerekek és fiatalok is be tudják fogadni azokat a nagyszerű kincseket, melyeket a cserkészet tartogat számukra.
A gyermekközpontúság azt a törekvést jelenti, hogy megpróbáljuk megismerni a gyereket fiziológiai, orvosi, pszichológiai, etnográfiai, antropológiai és egyéb szempontból. (Ennek az irányzatnak nagy hagyománya van Magyarországon, kezdve Nagy László pedológiájától a gyermektanulmányozáson és Karácsony Sándoron át Mérei Ferencig és köréig.) A gyermektanulmány a maga korában jelentős paradigmaváltásnak minősült. A gyermek tanulmányozására építő pedagógiai irányzat a kontinentális, autoriter – és mindig kollektivista! – hagyományokkal akart szakítani.
A demokráciák óriási előnye – negatívumaik mellett –, hogy az egyéniséget akarják kibontakoztatni, azt gondolván, hogy nemcsak az individuumnak a legjobb ez, hanem a társadalomnak is. Ez hozza a legnagyobb hasznot, akkorát, amekkorára nem is lehet előre számítani, amit nem lehet előre tervezni.
Az emberek nemcsak az ujjlenyomatuk alapján különböznek a rendőrség örömére, hanem egyéniségük alapján is. Az ötvenes évek én-lélektani kutatói ki akarták mutatni, hogy nincs velünk született én-struktúránk, de mégis az ellenkezőjére jöttek rá, vagyis hogy van egyediségünk, énünk, és ezt hajlandók voltak kimondani is.
Tehát különbözünk. Ezt a különbözőséget kellene elfogadtatni a társadalommal. A gyermekközpontú szemlélet lényege: hozzásegíteni a felnövő embert ahhoz, hogy azzá legyen, akivé lehet. Ehhez valójában semmi mást nem kell tenni, mint biztosítani azokat a kedvező körülményeket, amelyekben minden egyéniség ki tudja bontakoztatni magát akkor is, ha teljesen más képességei vannak, mint amit a „világ”, az „élet”, vagy éppen az iskola elvár.
Az EINK az a keret, amely meghatározza a cserkészetünkben azt a nevelési célt, amelyet el akarunk érni a cserkésznevelési folyamat végére. Ennek a koncepciónak a részei:
Cserkészetünkben a korosztályok szerinti bontás az őrsi rendszer következményeként jött létre. Az egyén nevelésében, fejlesztésében hatalmas erőt képvisel a korosztálya, amely kortárs csoportként vesz részt a nevelésében. Ezt a közeget nem nélkülözheti senki sem! A kortárs csoport a szocializáció legfontosabb kerete, ahol az egyén megtanul a közösségben létezni, dolgozni, közösen alkotni.
A korosztályoknak illeszkedniük kell az egyén fejlődéslélektani lépéseihez, az egyének életállapotához, az iskolarendszer felépítéséhez és a hagyományainkhoz.
Megvizsgáltuk a pszichológusok fejlődéslélektani elméleteit, ahol láthattuk, hogy az egyes lépcsők közötti határok nehezen húzhatóak meg, gyakran van átfedés, egy-egy korhatáron lévő gyermek lehet utolsó évében az előző lépésnek, vagy első éve a következőnek. A fentiek miatt a fejezet végén megtalálható korosztályi táblázatunkban látható az életkort mutató oszlop (két, egymás melletti oszlop, ahol a színek jelzik az egyes fejlődéslélektani szakaszokat, az átfedésekkel együtt).
Valamelyest könnyebb abban gondolkodnunk, hogy az oktatási rendszer évfolyamaihoz igazítjuk a korosztályokat. Könnyebb beszélnünk egy 2. osztályosról, hiszen tudjuk, hogy milyen szellemi, testi, érzelmi fejlettségi szinten áll, és milyen tudásbeli, erőnléti, stb. helyzetben van, amire építeni tudunk.
Az életkor mellett az oktatási rendszer sajátosságait is figyelembe kell vennünk. A legfontosabb, hogy van iskolaköteles kor, amelynek felső határa a 18. életév. Tehát bármilyen iskolarendszerben is tanulna az illető, biztosan iskolába jár 17. életévének betöltéséig. A törvényi előírások mellett is lehetnek nagyobb életkori eltérések egy évfolyamon belül. Az oktatási rendszerben a sokféle lehetőség miatt (4-6-8 évfolyamos általános iskola, 8-6-4 évfolyamos gimnázium, 5 éves szakközépiskola, szakiskolai képzések, stb.) az iskola adta kortárs közösségek nem jelentenek stabil hátteret. Az alapközösségben (őrsi kisközösség) való megtartás fontos szempont. Ennek érdekében a folyamatosság, a biztos háttér és a közösségi kötődések kiemelten fontosak. Így a korosztályi határok a főbb iskolai váltásokon egy-egy évvel túlnyúlnak. Ennek hozadéka lehet, hogy a közösségi kötődés miatt az iskolaváltáskor nem veszítjük el a cserkészeinket (ha a vezetőjük jó közösséget épített), és a közösség működő és élő közeg!
Mindezek alapján az alábbi táblázatunk született:
Táblázatunk az első két oszlopa („életkor”) a fejlődéslélektani szakaszok és az életkor összefüggéseit mutatják. Azért kell a két oszlop, mert a szakaszok között vannak átfedések. Egy 7 éves lehet, hogy még az előző végét tapossa, de lehet, hogy már belekezdett a következőbe. A harmadik oszlopban („MCsSz”) látható az a felosztás, amely a legjobban illeszkedik a fejlődéslélektani lépésekhez és az iskolai rendszerünkhöz. A negyedik oszlop („évfolyam”) az évfolyamokat, az ötödik („iskolaváltások”) pedig az ehhez köthető iskola-, tagozat és egyéb életstílusbeli váltásokat mutatják (az iskolaváltások: óvoda-1. évfolyam között, a 12-13. évf. között, 17. évf. után; a lehetséges váltások: 4-5. évf. között, 6-7. évf. és 8-9. évf. között). (Ebben az oszlopban a „felnőtt” az iskola befejezését jelenti, amely lehet érettségi, szakmunkás bizonyítvány, szakiskolai bizonyítvány stb.)
Az egyes korosztályokra vonatkozó részletes nevelési anyag az adott korosztály nevelési kézikönyvében található. Azonban nagyon fontos, hogy az egyes korosztályok váltásaikor olyan szertartások, beavatások kerüljenek elő, amelyek élményt jelentenek, elköteleződésüket támogatják. A korosztályi váltás egyszerre ünnepély, elkötelezés, támogatás, módszerváltás és érettségi fokmérő. Ezeket mind éljük meg, és a lehető legjobban használjuk ki a ránk bízottak javára!
Egészen biztosan kijelentjük, hogy a cserkészetbe való belépés alsó határa legalább a betöltött 7. életév és legalább a befejezett 1. évfolyam. Ez alatti korosztályokkal ma nem foglalkozunk.
Amikor egy gyermek, fiatal vagy ifjú neveléséhez fogunk, pontosan tudnunk kell, hogy mit is akarunk nevelni. Emiatt szükséges, hogy az embert, annak minden részével együtt, pontosan lássuk. A cserkészet a teljes embert neveli! Nem csak tudást adunk, nem csak a testet fejlesztjük, nem csak a lelket nemesítjük! De ha túl nagy falatként tesszük magunk elé a teljes embert, könnyedén megakasztja munkánkat. Túl általános célokat akarunk elérni, amelyek elérése sok esetben mérhetetlen lesz, így nem tudjuk, elértük-e célunkat, vagy sem.
Ezért kerestünk olyan képet, amely átlátható, összefüggő és egységet adó, de a munkánk érdekében területei világosan elkülöníthetőek. Olyan nehéz ezt megrajzolni, mint amikor a világunk nagy titkait kutatjuk és próbáljuk számunkra érthetően megjelení-teni. Az embert leíró, megformáló metafo-rákhoz, hasonlatokhoz, magyarázatokhoz mi is hozzáteszünk egyet, melyet a legalkalma-sabbnak találtunk a munkánkhoz. Íme saját hasonlatunk, mely munkánk során alakult ki: az ember élet összetettségét tekintve, részterületeit részben szétválasztva olyan, mint egy virág. Szára, levele, vacka, szirmai és termése van.
A gyökere az a születésünk által meghatározott környezet, ahol fizikai valóságunkban megjelenünk. Születésünkkor valóságos „csomagot” kapunk készen, ami sok mindent eleve meghatároz önmagunkról. Történelmi korunk, szülőföldünk, családunk helyzete, korai neveltetésünk felmérhetetlen jelentőségűek, fogantatásunktól éveken át a fejlődés horizontját jelentik, és mire eszmélni kezdünk önmagunkra, már kitörölhetetlenül belénk vésődnek. Életünk korai szakasza meghatározó, de a beágyazottságunk később is megmarad: mindannyian holtunkig tanulunk, és a ma tapasztalata holnap már befolyásolni fog bennünket.
A szára a lelki terület, amely a hagyományokból fakad, amelyen a levelek Isten napfényéből táplálják a virágot. A lélek mindennek az alapja, hiszen emberként ez az örök jellemzőnk, és ez köt össze Istennel. Nem elválasztható létünktől, sőt a többi életterülettől sem elválasztható, mégis külön kell beszélnünk a lelki nevelésünkről.
Az érzelem a szár végén lévő vacok, ami magában foglalja a szirmokat és azok közepén a termést. A szárhoz kötődik, színe is olyan, mint a száré, de más az alakja és a feladata. Az érzelem a lélekhez, a testhez, a szellemhez és az értelemhez egyaránt kötődik. Az érzelem sokban befolyásolja életünket, megnyilvánul, értelmi, testi jelei is vannak.
A virág három szirma az értelem, a test és a társas területek. Ezek a szirmok önállóan létező szirmok, de egymással fedésben vannak. Mi, emberek is így vagyunk, és a teljes emberhez mind a három sziromra szükség van, amelyek önmagukban „csak” szirmok, de fedésben alkotják a kelyhet, óvják a virág közepét. Látnunk kell, hogy egyes konkrét dolgok ide vagy oda sorolása egyaránt jogos lehetne, azonban szeretnénk, ha ott jelenne meg, ahová soroljuk. Így az emberi nevelésben az egyes feladatok, elsajátítandó készségek, fejlesztendő területek egyértelműen helyre kerülnek a modellünkben.
Az egyik szirom az értelem (intellektuális, szellemi, értelmi terület). Az ember értelme a világról megszerzett tudást és a világról alkotott képet jelenti. Ez egy bővíthető, átrendezhető tárház. Ezen elemeket nem csak tárolja, de rendezi, újabb tudások és tapasztalatok miatt esetenként átrendezi, és a helyzetekhez alkalmazkodva képes ezeket a tudásokat előhívni és alkalmazni. Ezen megfelelő alkalmazások és átrendezési képességek összessége, amelyet a tapasztalat csiszolt, jelentik a bölcsességet!
A másik szirom a test. A testünk iránti felelősség önmagunkkal szembeni kötelességünk, amelynek elengedhetetlen része a testünk és annak működésének ismerete. Nem csak önmagában áll, hiszen fizikai aktivitást is jelent testi létünk. Abban való hitünk, hogy Isten értünk emberré, testté lett (vö.: „az Ige testté lett, és közöttünk élt” – Jn 1,14) megmutatja, hogy személyiségünknek ez a területe milyen fontos szerepet is játszik az életben, valamint elkerülhetetlenül szükséges, hogy teljes lényünkkel járni tudjuk az Őhozzá vezető utat
A társas terület jelenti a harmadik szirmot. „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18), és ennek következtében családban, közösségekben (helyi és nagyobb), nemzetben, egyházban vagy gyülekezetben élünk, és töltjük be a legnagyobb emberi közösséggel a Földet. Ebből a közösségi rendszerből épül a társadalom, és mindaz a környezet, amelyet a lélekkel rendelkezők alkotnak körülöttünk. Sőt, a közösségnek valaha előttünk járt és az egyszer majd utánunk jövő tagjai is beletartoznak, mert felelősek vagyunk értük is. Így az, hogy a Földet hogyan tartjuk meg nekik, itt jelenik meg! Mivel nem egyedül vagyunk, szükségünk van a beleérző képességre, az együttérzésre, erkölcsre, közösségi életre, kapcsolatokra, kommunikációra.