a kötelességteljesítés Isten, embertársaink és önmagunk iránt. Tudom, most sokan meglepődtek, mert bennünk van a fogadalmunk és a törvényünk által a kötelességteljesítésről szóló kimondott hármas (illetve a határon túli egyes szövetségek esetében négyes). Isten, Haza és embertárs. A két hármasság nem egymás ellen való, bele kell látnunk a mélyébe.
Az Isten felé lévő kötelességeink visszaköszöntek a célban is, a meghatározásban is. Igenis vallásos életvitel, személyes istenkapcsolat és cselekvő vallásos közösségi tagság az, amit elvárunk.
Embertársaink nem csak azokat jelentik, akikkel ma tudunk beszélni, hanem mindazokat, akik előttünk jártak, utánunk jönnek, akikkel valamilyen okból egy közösségbe tartozunk (család, nemzet, gyülekezet, baráti társaság, cserkész). Ennek okán a környezetünkkel szembeni felelősség is megjelenik ebben a kötelességben. Itt összecsengenek a magyar cserkészszövetségek által megfogalmazott Haza, embertárs és esetenként megjelenő nemzet iránti kötelezettségeink.
Végül pedig az önmagunkkal szembeni kötelességek, amelyeket, ha emlegetünk, mindig természetesnek veszünk, de sokszor, főként a kevésbé bölcsek, nem annyira vesznek komolyan a mindennapokban. Pedig Jézus is azt mondta, hogy Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!
A cserkészmódszert (lásd alább) Bi-Pi határozta meg. Ma azt mondjuk, hogy a ha cserkészmódszer öt eleméből bármelyik is hiányzik, akkor az a csoportosulás vagy tevékenység nem cserkészet. Közösen kell keresnünk az utakat, hogy az adott helyi környezetben hogyan valósíthatóak meg ezek a módszerek.